{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 32

TALLÓZÓ

A bakonyi szűr – I. Írta: Eötvös Károly MILYEN VOLT A BAKONYI SZŰR? – HOL KÉSZÜLT? – JUHÁSZ, KANÁSZ ŐSI TERMÉSZETE – ZALA VÁRMEGYE ELTILTJA VISELÉSÉT – VITÁK EFÖLÖTT

A bakonyi szűr. Ez a szó olyasmit jelent, mintha a Bakonynak valami különös alakú és természetű szűre lenne. Másféle, mint az ország egyéb vidékén. Úgy is van. De különösen úgy volt régi időkben, gyerekkoromban is. A Bakony-vidék közepe Veszprém. A bakonyi szűrt veszprémi szűrnek is nevezték. Így ismeri a népdal is. Egész Veszprém vármegye erdős táján is viselték a nyájőrző emberek, fiatal cselédek, munkára járó zsöllérek. Zala, Somogy, Vas vármegyékben ez a szűr volt egykor nagy divatban. Ezt viselték a duhajok, útonállók és szegénylegények is le egész Szlavóniáig. Elterjedt még Tolna, Baranya, Fejér, Komárom vármegyék szegényebb népe közt is. Nem volt ebben a felöltőben látszólag semmi különös. Nem volt ez se köpönyeg, se krispin, se ködmen, se télikabát. Nem volt ez olyan hosszú, mint a bunda; nem is volt olyan rövid, mint a szűrdolmány. Alig ért térden alul. Vállban bőre szabva, derékban és derékon alul mintha szűkebb lett volna, de azért a legény egészen betakarózhatott vele. S belefért, ha kellett, nagy szűken, még a babája is. Szűrkötője hasított szíjból. Rendesen rózsásra volt kötve, ki lehessen könnyen oldani. Sobri szűrének nyakkötője hosszú, értékes aranylánc volt. Ezt találták vérző holttestén Lápafőnél. Megtudták, hogy az öreg Hunkár őrnagy kincseiből való. Ez is egyik ismertetőjel volt arra nézve, hogy a fiatal szép legény holtteste, míg lélek volt benne, Sobri Jóska volt. No, de a bakonyi szűrnek nem a kötője volt a fontos dolog. De még az se, miféle gyapjúból készült. Mindenki tudta: vastag szőrű gyapjúból, régi magyar juhok szőréből. A veszprémi és palotai csapók évenkint egyszer-kétszer föl-

32

kerekedtek, lementek a tiszai Alföldre, s onnan, Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely vidékéről száz meg száz szekér gyapjút hoztak a Bakony aljára. Ebből készült a bakonyi szűr. Ma már ilyen nem lehet. Nincs ma már ilyen gyapjú a világon. Az ősi magyar juhot is csak az állatkertben mutogatják, ha ugyan onnan is ki nem veszett. Az alföldi magyarnak nincs már magyar juha. Másféle se lesz nemsokára. Más a világ. Hanem a cifrája volt különös a bakonyi szűrnek. Válla, háta, ujjai, szélei be voltak födve barna-piros posztóval, de szép kacskaringós virágalakokra kiszabott posztóval, s az a posztó ékes varrással, ékes zsinórozással rá volt erősítve a szűrposztóra. Ezért nevezték a bakonyi szűrt egyúttal cifra szűrnek is. Sobrinak és társainak különösen cifra volt a szűre. S a nyalkább, módosabb kanászok és juhászok is utóbb Sobri szűre után szerezték be a magukét. Csapók és szűrszabók gazdag, tekintélyes céhe állt fönn Veszprémben is, Palotán is. De voltak csapók és szűrszabók Pápán is, Devecserben is. Nagy volt minden csapó műhelye. Nagyfenekű kerekes gépeik ott zúgtak és berregtek reggeltől estig. Zajuk kihallatszott az utcára. Az ösküi patak Öskütől a Kikeri-tóig tele volt kallómalommal. Azokban mosták, szapulták, dagasztották a gyapjút és a posztót. Kocsik hosszú sora szállítgatta a portékát Palotától Veszprémig és visszafelé a fehér országúton. A csapók raktárából átköltözött a szűrposztó a szűrszabó műhelyébe, s onnan az országos vásárokra. Élet, munka, zsibongás, igazi jólét mindenben. Csapó, szűrszabó csak törzsökös magyar lehetett. Németet, zsidót, idegent be nem fogadtak a céhtársaságba. Amikor a nyalka bojtár végigment a vásáron, bakonyi cifra szűrében, minden szem ránézett. Még a leányok, menyecskék szeme is.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

Advertisement