Page 19

A Veszprém-Bakony Táncegyüttessel a Pajtában – fotó: Bánhelyi József

tuk az utánpótlást, meg a középiskolásokból. A Bercsényi Miklós Szakmunkásképző és Szakközépiskola falai közül sok ügyes táncos került ki. Meglepő módon inkább a szakmunkás-tanulók közül. Az iskolának egyébként mindig volt saját csoportja, és akkoriban azt is én vezettem. 2002-ig tartott a történetem az Ajka-Padragkúttal. – Az olvasók nem fogják hallani a sóhajt a mondat végén. Mi történt? – A helyi politikával nehezen tudtam megértetni magamat, aztán eljutott odáig a történet, hogy már az együttesen belül is érezhető volt az ellenem folyó aknamunka. Végül én döntöttem úgy, hogy nem kell ezt erőltetni, és leköszöntem. Utána még vezettem egy ajkai csoportot, amelyik nem a város hivatalos táncegyüttese volt. Ez jót tett a városban a táncéletnek, mert így volt egyfajta rivalizálás. Kádár Ignácék kerültek közben Ajkára, és ebből aztán megint szövődött egyfajta barátság és együttműködés, aminek eredményeként a két csoport a megfelelő pillanatban össze is olvadt. – Közben mást is csináltál? – A feleségemmel, Gaschler Beátával vezettük a sümegi táncegyüttest. Ez nagyjából egy évtizedig tartott, ott is felduzzadt a létszám nagyjából száz-százhúsz főre. Ebben a rendszerben a kisgyerekektől a nyugdíjasokig mindenki megtalálhatta a helyét. Ez most is működik, de már nem mi vezetjük, hanem egy régi tanítványom, Ramasz László, aki ötéves korában nálam kezdett táncolni, és Örökös Aranysarkantyús. Sümeg után jó pár évig foglalkoztunk a veszprémi összevont néptáncegyüttessel. Ezt az utóbbi három és fél évben vezettük Beával, a feleségemmel, és ott is elértünk egy olyan szintre, ahol útjára lehet engedni a történetet. – Olyan, mintha könnyebben engednéd el a vezetői tisztségeket és titulusokat, mint mások. – Nekem nincs olyasféle küldetéstudatom, ami miatt évtizedekig kellene együtteseket vezetnem. Inkább az való nekem, hogy segítsünk, rendbe tegyük az emberi és szakmai viszonyokat, s ha van

olyan, aki helyben alkalmas a vezetésre, akkor nekem már nincs miért kapaszkodnom. Most Kiscsőszről irányítjuk, segítjük a máshol tovább folyó munkát. – Hogy kerültetek Kiscsőszre, ami – amíg tömegközlekedéssel ideértem, meggyőződhettem róla – a világ végén van, miközben a térkép szerint a világ közepén. – Hát, ez többszöri élet-újrakezdés során alakult így. Táncos életemet eleinte Ajkán képzeltem el, mert nekem az a közeg otthonos volt. Persze minden tervem akadályokba ütközött vagy elakadt a város vezetésén. Nem tudom, mi nem tetszett nekik bennem. Létrehoztunk egy komoly szakmai házat, legénykoromtól feljártam a fővárosba a „nagy szakmai házba”, s ott – ha kellett – pénzért vettem anyagokat, vagy csereberéltünk felvételeket. Panyiga mester sokat segített akkoriban. Aztán mi is kezdtünk felvételeket csinálni a Kis-Küküllő eldugottabb tájain. Jóban voltunk a székelykeresztúri Pipacsok táncegyüttessel is. László Csaba szervezte akkoriban a hagyományőrző csoportokat. A gyűjtött anyagokra alapozva létrehozott szakmai ház mára már hatványozódott, hiszen a volt tanítványaim lemásolták és magukkal vitték az anyagokat. Így megvan már Badacsonytördemicen Szabó Csabáéknál, Litéren Vastag Ricsinél, a Zöldág Táncegyüttesnél. A második életem Magyarpolányhoz kötődik. Ott volt egy időben a székhelyünk. A magyarpolányi tájház épületkomplexuma a Veszprém Megyei Közművelődési Intézet gondozásában, de a mi szakmai programunk alapján készült. Úgy indult, hogy elkészítettünk egy hosszú távú működtetési stratégiát, amiben a művészetoktatás mellett különböző képzési lehetőségek szerepeltek, s ennek részét képezte volna a helyi hagyományőrzés felkarolása is. Ez szépen működött is, amíg a fenntartó a megszorítások miatt meg nem szűntette a Közművelődési Intézetet. Az általunk Padragkúton alapított művészeti iskola – erről az előbb megfeledkeztem – kiköltö-

19

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

Advertisement