Page 18

Táncos a Bozótban Az interjúalany: Kovács Norbert „Cimbi” Kovács Norbert „Cimbi” néptáncos, koreográfus, a Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranysarkantyús, szaktanácsadó, számos szakmai és művészeti rendezvény szervezője. Jelenleg Kiscsőszön él, és olyasmit próbál létrehozni, ami egyszerre jó a falunak, a tájnak, s azoknak, akik fontosnak vélik, hogy a népi kultúra több legyen, mint kulissza. – Azt javasolnám, hogy kezdjük a legelején, hiszen azt sem tudom, hogy eredendően városi vagy falusi gyerek vagy-e. Honnan indultál? – Városi gyereknek számítok. Devecserben születtem 1971-ben. Egy éves voltam, amikor a szüleimmel Ajkára költöztünk. Ott nőttem fel. Apám üveggyári iparos, édesanyám kereskedő. Először albérletben laktunk, aztán üveggyári szolgálati lakásban, később pedig a belvárosba költöztünk egy házgyári panellakásba, a buszpályaudvar fölé. Akkoriban ez komoly luxusnak számított. Hárman voltunk testvérek, így öten laktuk azt a lakást. – Azért ebből nem következik a tánc... – Nagyjából másodikos lehettem az általános iskolában, amikor egy toborzó beszélgetés keretében találkoztunk az akkori táncegyüttes vezetőjével, Fülöp Lászlóval és a feleségével, Nagy Erikával. Ők vezették az Ajka-Padragkút Táncegyüttest. – Hogy nézett ki egy ilyen „toborzás”? – Bejöttek egy osztályfőnöki órára és reménykedtek benne, hogy találnak érdeklődőket a frissiben alakuló gyerekcsoportba. Ketten jelentkeztünk egy osztálytársammal, aztán mindketten ott is ragadtunk. Akármilyen finoman fogalmazok, azt be kell vallani, hogy az iskolánkba nem a helyi elit gyerekei jártak. A fiúkat főleg a karate meg a dzsúdó érdekelte, és a lányok sem a hímző szakkört látogatták. Mi mint szekálható „népi rutyutyúsok” kilógtunk az egészből, lehetett is piszkálni emiatt minket. A barátom, Takács Péter velem együtt kitartott, ő is eljutott addig, hogy táncolhasson a felnőtt táncegyüttesben. Sajnos már nem él.

Ahogyan az évek múltak, átkerültünk a felnőtt csoportba. Persze közben, mint minden rendes együttesben, különböző belső viharok zajlottak, amik aztán vezetőváltásokat is hoztak. Fülöp Lacit egy veszprémi táncos, Heffler György követte. Ő a megyében példaképnek számított akkoriban, mert nagyon jól járta. Aztán Gyuri elhagyott minket és, mert nem adódott más, én meg sokat mocorogtam, kineveztek a táncegyüttes vezetőjének. – Gondolom, egy ilyen lehetőség szárnyakat ad. Mennyire érezted magad felkészültnek akkor, és mennyire voltál az? – Szívesen vállaltam, mert úgy éreztem, hogy képes vagyok ellátni a feladatot. Később jöttem rá, hogy ez a megbízatás akkor még „lötyögött rajtam”. Az együttes éppen egy korosztályos váltáson ment át, sokan lemorzsolódtak. A negyven főből egyik percről a másikra kamaracsoport maradt, s nekem már ilyen körülményekkel kellett szembenéznem. A tánc nálam nem szakmaként kezdődött, hanem hobbiként, de ahogyan az Ajka-Padragkút Táncegyüttes fejlődött, úgy változtak a súlypontok az életemben is. Sikerült lendületes, fiatal bandát öszszetoborozni. – Akkor már te jártál osztályfőnöki órákra az általános iskolákba? – Általános iskolákban is meg-megfordultunk, de főleg a középiskolásokat kerestük. ’92-ben indítottuk az ajkai Csetlő-Botló Néptáncegyüttest, ami két korosztályban majdnem nyolcvan fővel működött. De olyan időszak is volt, amikor három csoportra kellett, lehetett bontani őket korosztály és tudás szerint. Innen biztosítot-

Kovács Norbert „Cimbi” és Gaschler Beáta – fotó: Bányász Emerencia

18

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

Advertisement