Page 53

A „néptánctagozat” jubileuma Kedves „negyvenévesek”, „legendás elsők”, Mesterek, Tanárok! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Táncművészeti Főiskola jelenlegi néptánc-tagozata oktatóinak és hallgatóinak nevében köszönthetlek Bennetek. Tisztelettel köszöntöm körünkben Timár Sándor évfolyamvezető néptánc-mestert, Ludmilla Petrowa-Grohe, Regős Istvánné Teresa, valamint Sterbinszky László balettmestereket. Sajnos nem lehet velünk betegség miatt Som Gizella és Gál Jenő, akik akrobatikát és emelést tanítottak. Szeretettel köszöntöm Haskó Katalint, aki osztályfőnökötök volt, Horváth Károlyné Dórikát, aki a francia nyelvet próbálta veletek elsajátíttatni. Melis Hannának ezt angolból kellett teljesítenie. Demeter Zsuzsa is itt van velünk, aki a „szigorú” matematika tanár volt. Örülök, hogy megtiszteltek bennünket és Benneteket azzal, hogy eljöttek. Legendásnak titulálunk Benneteket, hiszen ti törtetek, tapostatok utat nekünk és az utánunk következőknek. Nektek is köszönhető, hogy a mai napig van néptánc-tagozat, és ma már, mint táncművész néptánc szakirány működik. Az Állami Balettintézetbe jelentkező ötezer gyerek közül lettetek Ti a kiválasztottak. Az első növendékei voltatok annak a kísérleti oktatásnak, ami ma már bizonyítottan helyes kezdeményezése volt Rábai Miklósnak, az Állami Népi Együttes egykori vezetőjének. Ő úgy gondolta, a hivatásos együttesek utánpótlását hivatalos oktatási keretek között kell megoldani és ennek a táncművészet oktatásának fellegvárában, a Balettintézetben van a helye. Így Györgyfalvay Katalin és Timár Sándor vezetésével elkezdődött az a csodálatos munka, amelynek 2014-re már a tizenkettedik évfolyam élvezi a gyümölcsét, és cifrázik nap mint nap a táncművész diploma felé. A negyven év alatt kétszáznyolcvan hallgató szerzett közép-, majd felsőfokú táncművészi diplomát. Negyven évvel ezelőtt végzetteket köszöntöttek a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncművész szakirányán 2015. május 22-én a főiskola házi színpadán. Hatalmas előrelépés volt a professzionális néptánc művészképzésben a tagozat elindítása az Állami Balettintézeten belül. Az akkori néptáncoktatók szakmai felkészítése tanfolyami keretek között zajlott ugyan, de hivatásos táncos utánpótlás nem volt. Rábai Miklós Kossuth-díjas táncművész, koreográfus kezdeményezésére végül is 1971-ben az addig kizárólag klasszikus technikát tanító Balettintézet falain belül elindult a hazai tradicionális néptáncoktatás első évfolyama. A szakirány mesterei Timár Sándor és Györgyfalvay Katalin voltak, a balett alapokat Sterbinszky László és Szilágyi Ludmilla fektette le, az akrobatikát Som Gizella tanította. A négyéves képzést követően 42-en kaptak középfokú képesítést jelentő oklevelet 1975-ben. A végzettek többsége azonnal leszerződött, közülük számosan a hazai néptánc meghatározó alakjaivá váltak, többek között Zórándi Mária, az MTF korábbi rektora, Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője, Végső Miklós, az MTF tanára, Farkas Zoltán Batyu, a Muzsikás Együttes táncosa, a Budapest Kortárs Főiskola oktatója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és Színművészeti Egyetem óraadó tanára, az Állami Népi Együttes szólistája, a néptánc egyik megújítója. A Magyar Táncművészeti Főiskola jogelődjében az Állami Balettintézetben 1971-ben elindult néptánc tagozat 1998-tól már felsőfokú diplomát ad, 2007-től pedig áttérve a Bolognai-rendszerre kétéves előkészítő időszak után hároméves főiskolai képzéssé változott, amely táncművész képesítést nyújt. A negyven évvel ezelőtt végzettek főiskolai ünnepségén az intézmény rektora, Szakály György, Hortobágyi Gyöngyvér, a néptánc tanszék vezetője és a jelenlegi néptánc szakirány hallgatói köszöntötték az első évfolyamot, díszoklevelekkel és rövid műsorral emlékeztek meg a hazai professzionális képzés elindulásáról. (Forrás: Táncélet.hu)

Legendásak vagytok, mert rendkívül tehetséges osztálynak bizonyultatok, jelzi ezt az is, hogy szinte mindegyikőtöket leszerződtették valamelyik hivatásos együttesbe. Hogy ki, meddig maradt a szakmában, azt már az élet formálta. De – elolvasván az életrajzotokat – kiderült, hogy mindenkiben mély nyomot hagyott az a négy év, amit együtt töltöttetek, és meghatározó volt számotokra a Balettintézet. Hiszem, hogy az utat, amit kijelöltetek, mi folytatjuk a Tiétekéhez méltó alázattal, hittel és szeretettel választott szakmánk iránt. Kijelöltétek az utat, mert segítettétek az utánatok jövőket, minket, a második „eminens” évfolyamot, tanítottatok, felkaroltatok bennünket. Meghatároztátok a szintet, a minőséget, aminek mi is meg akartunk felelni. Drága Mari [Dr. Jakabné dr. Zórándi Mária, 2010-ben elhunyt volt tanszakvezető] jelképezte a folytonosságot a tagozataink között. Velünk kezdte pedagógiai pályáját, amikor „Mesti” [Timár Sándor] mellett ámulva néztük sudár alkatát, kedves mosolyát, mindig sugárzó tekintetét. Később átvette tőle a stafétát olyan sikerrel, hogy ő lett a vezető mester, a tanszékvezető, majd az első, nem balett-művész főiskolai rektor! Mindannyiunk fájdalmára nagyon rövid ideig volt csak köztünk. Neki köszönhetem, hogy ma itt állok, hiszen ha 1979-ben nem adják át „Batyuval” [Farkas Zoltán] a Közgáz Táncegyüttest Lévai Péternek meg nekem, és egyben nem hív tanítani bennünket a főiskolára, Pétert a pedagógusképzésre, engem Végső Miki mellé a művészképzésre, lehet, hogy ma nem lennénk sem Péter, sem én néptánc-pedagógusok és most nem én mondanám a köszöntő szavakat. A közel húsz év során a kezünk alatt végzett táncművészek megállják a helyüket a pályán, képesek az együttesvezetők által kijelölt útra lépni és vállvetve haladni velük. Az oktatókkal, akik szinte valamennyien itt végeztek, arra törekszünk, hogy olyan szakmai alappal engedjük ki a táncművész-jelölteket az Alma Materből, hogy a művészeti vezető, mint a jó szobrász, akinek a segédjei jól előkészítették, előgyúrták az agyagot, fantasztikus szobrokat, táncművészeket formálhasson belőlük. A Ti évfolyamotokból négyen sajnos már az egek színpadáról néznek le ránk: Hete Miki, Shleer Manci, Bognár Laci és Zórándi Mari. Gondoljunk rájuk szeretettel, és tiszteljük meg őket egyperces néma felállással! Az évfolyamtársaitok közül pár embert nem sikerült megtalálnunk, reméljük ők is boldogan élnek valahol a világban. Most felkérem Rektor Urat az emléklapok és az üvegtrófeák átadására, amelyek számomra a művészet és a tudás állandóságát szimbolizálják. Összeállítottunk egy DVD-t is, amely a koncertvizsgátok egy részletét és egy képgalériát tartalmaz. Remélem, örömmel nézegetitek majd családotok és szeretteitek, esetleg tanítványaitok körében. Hortobágyi Gyöngyvér

53

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

Advertisement