Page 50

A Csángó Fesztivál huszonöt éve 1991. augusztus harmadika szombat volt. Jászberényben mindannyian úgy éreztük, hogy történelmi pillanatokat élünk át. A fenyegető esőfelhők ellenére zsúfolásig megtelt a Lehel vezér tér. A Déryné Művelődési Központ (ma Déryné Rendezvényház) előtt állítottuk fel a színpadot, szemben ültek a meghívott vendégek. A rendszerváltás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József itt, a Csángó Fesztiválon tartotta első vidéki beszédét. Leírhatatlan érzés vett erőt rajtunk… De honnan is indult el a történet?

A

Csángó Fesztivál eseményei elválaszthatatlanul egybeforrtak a Jászság Népi Együttes történetével. Papp Imre 1971-ben alapította az együttest, amely hat év múlva megnyerte az országos Ki Mit Tud? vetélkedőjét, így egy csapásra országosan ismertté, a Lehel Hűtőgépgyár mellett a Jászság másik nevezetességévé vált. A csoport a továbbiakban is számos hazai és nemzetközi díjat kapott. Timár Sándor és Martin György indíttatására kezdtek Erdélybe járni. Az első kiemelkedő, a néptánc-mozgalom szempontjából is mérföldkőnek számító gyűjtések Keménytelkén, Magyarózdon, Magyarszentbenedeken zajlottak. 1979-ben néprajz szakos egyetemistaként és a Bartók együttes táncosaként, első gyűjtő utunkon Papp Imrével, későbbi férjemmel a Mezőségen jártam. Ekkor ismerkedtünk meg Kallós Zoltánnal. Lelkesedéssel hallgattuk történeteit a hihetetlenül gazdag folklórkincsről, amely ott hevert – a szó szoros értelmében – a lábaink előtt. A nyolcvanas évek elejétől Martin György tanácsára kezdtünk gyűjteni Felcsíkban. Erdélyi barátaink, a Barozda együttes tagjai, Győrfi Erzsike, Bokor Imre, Simó Jóska, Torró Öcsi és még sokan, köztük Ferenczi Csaba, Ádám Gyula, Szép Gyula, Papp István Gázsa, Pávai István, Kedves Erzsike segítettek nekünk. Csíkszentdomokosi gyűjtésünk könyv formájában is megjelent. Csíkszeredánál tovább nem merészkedtünk, mert rendszeresen ellenőriztek és sokszor vissza is fordítottak bennünket a rendőrség emberei. A nyolcvanas évtized végéig utak mellé épített rendőrállomásokon is ellenőrizték az autókat, és csak a Székelyföld keleti határáig engedték a magyar rendszámúakat. Így legtöbbször erdélyi barátaink járműveivel indultunk gyűjteni.

Pusztinai lányok, Csángó Fesztivál, 1993. Fotó: Baráth Károly

50

Kallós Zoltán és Péterbencze Anikó, Györgyfalva, 1987. Fotó: Papp Imre

1982 telén mínusz 18-20 fok volt. Nem sikerült autót szerezni, így Csíkszeredából busszal indultunk Gyimesbe, ahol Bilibók Marika és Béla vártak bennünket. Megszervezték első gyimesi gyűjtésünket, amelyből később Zsuráfszky Zoltán készített a Jászság Népi Együttes számára nagyszerű koreográfiát. A fűtetlen gyimesközéploki művelődési ház olyan hideg volt, hogy látszott a lehelet, de egy szempillantás alatt minden nehézséget elfeledtünk, amikor a párok táncolni kezdtek Zerkula János és Regina muzsikájára. Az ezeréves magyar határon túlra nem merészkedtünk, mert nem akartuk bajba sodorni az odaát élőket. 1980 és 1984 között Romániában táncháztalálkozókat szerveztek, ezekre Kallós Zoli bácsival jártunk. Ő hívta fel figyelmünket a legarchaikusabb anyagokra. Elképedve tapasztaltuk, hogy szinte minden adatközlőt név szerint ismer. A Székelyudvarhelyi Táncháztalálkozón láttunk először három pár magyarszentbenedeki táncost, akik elvarázsoltak bennünket és a közönséget. Az erről készült anyagot Csáki Zoltánnak köszönhetjük, aki a Román Televízió magyar adásánál dolgozott. A helyi Securitate nem akarta, hogy felvételt készítsünk, kihúzták a kábeleket a csatlakozókból, de Csáki Zoli megmentette a helyzetet. 1985-ben rendeztük meg az első Nemzetközi Néptánc és Népzenei Tábort, ahová azután minden nyáron elhoztunk néhány adatközlő táncost és zenészt Erdélyből, Felvidékről. Mindig fantasztikus élményt jelentett egy-egy ilyen találkozás, de a háttérben ott lapult az örök izgalom és kíváncsiság: vajon mit rejthet Moldva. 1989-ben, a romániai változások után úgy döntöttünk, hogy elérkezett az idő, megyünk a csángómagyarokhoz. 1990. január közepén érkeztünk Kolozsvárra, ahol csatlakozott hozzánk Zoli bácsi. Együtt mentünk Klézsére. A kilencvenes évek elején a Romániában népszámlálást rendeztek. A moldvai magyarok nem tudták elolvasni és kitölteni az íveket, ezért a számlálóbiztosok „segítettek” nekik. Római katolikus helyett a rövidített rom. catholic, vagyis román katolikus került bejegyzésre, így az akkor – Kallós Zoltán szerint – még százezres magyar kisebbség hivatalosan néhány ezerre zsugorodott. A Magyar Televízió támogatásával felkereshettük a bákói, illetve a jászvásári

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

Advertisement

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded