Page 46

TÁR KAKUK TIMIKA: RÖGZÍTVE 3.

– Fáj a lábad, mama? – Hmm? – Fáj a lábad? – Ez a fájós e, emmeg megdagad, úgy megdagad, de reggelre meg lelohad. De most már nagyon soká járnak. Hun vannak, hogy nem bírják-e a teheneket? Miért nem szólt Sanyinak is? – Nem hívtak. – Hmm? – Nem hívtak minket. – Mi? – Nem hívtak minket, mama. – Csapos a fű, meg félsz, hogy nem esik, de azóta mégsem esik. – Majd jönnek már. – Majd csak beterelik őket, és nem jönnek értük. Jaj, Istenem, de sok baj van mindennel. Most végere jól sikerült volna, meglett kilenc. Oszt meglettek szépen, erre nem jönnek értük. – Majd el lesz. – Hmm? – Majd el lesz adva. – Majd, majd. De ne haraguggyá, most is e, bement apád a bankba pénzért, és már vonták is le az 550 Ft-ot. Azt nem mertem kérdezni, hogy ne kérdezgessek. Nem azért, hogy az enyém ott van, de hát annyit levonnak? – Le, mama. – Én nem tenném oda a pénzt. De te tedd le, mert jövőre lehet, hogy nem veszel egy szoknyát se. Tedd el, jó helyre. Énnekem a kanavella készletben van. – Tudom, mama. – Olyan helyre kell bezárni. Még ha poros a teteje, akkor se kell megtürülgetni. * Ezt nem tudom végighallgatni. Egy hatperces beszélgetés, hogy hova tegyem a pénzt, mire ne költsek feleslegesen, miért vigyek tojást. Mama mindezt olyan nyugodt szeretettel magyarázza, hogy a befektetési tanácsadók elvörösödnének őt hallgatva. Ő nagyon szegény volt, ezért bánt jól aztán a pénzzel. Nem tudom ezt a nagy szeretetet most elviselni, azt hogy a saját hangomat is hallanom kell, még rosszabbá teszi az egészet. Miért nem voltam hajlandó hangosabban beszélni? Szegény mama folyton visszakérdezett. Annyira figyelmetlen vagyok. Egy végtelenül kicsi világban élt, egy akkorában, ami gyalog is bejárható. Egy praktikus, kiszámítható és elégedett világ volt az övé. Mama szerette azt, ahol élt, neki volt még otthona. Soha se szeretett viszont utazni. Egyszer öt héten ke-

46

resztül Budapesten volt kórházban, ekkor volt a legtöbbet távol Vizslástól, ezt a történetet már tízévesen kívülről tudtuk. Ez a szűk kis világ préselődött neki egyre kisebbé, ebben a beszélgetésben már csak akkora volt, mint a krumplival beültetett kert. Először akkor vált szorongatóan szűkké, amikor elveszítette papát, aki a világ dolgairól sokszor tudott neki magyarázatot adni. Mama tájékozatlanságából eredő bizonytalanságát papa bölcsen tudta helyrehozni. Ez megszűnt, és mamának a világ ijesztőbb lett. Aztán nem sokkal később a lábán lett egy fekély, ami miatt nehezebben tudott mozogni. És a végén már nagyon roszszul hallott, ha többen beszélgettünk a kerti asztalnál szinte semmit se értetett belőle, csak ha kiabáltunk. A legvégén mama világa már csak a teste volt, egy parányi munkában elfáradt test, ami a föld alá kívánkozik. Amikor mamát eltemettük nem értettem minek a koporsó, miért nem érheti testét rögtön a föld. Most már biztos egybeolvadt a földdel, újra nagyobb neki a világ, bár nem tudom, mekkora lehet pontosan a területe, de biztos nagyobb, mint amekkora a halálakor volt. Mama értette az életet, bár ő is félte a halált. Talán könynyebben viselte az egészet, mert közelebbről látta és ismerős volt neki. Lefekvés előtt még ezt meghallgatom, ha már úgyis ez a téma. Jó kis téma. Ha itt lenne Gáborka, eszembe se jutna ez. Félek ilyesmiket még titokban is hallgatni a gyerek mellett. * Beteg volt, de hogy mi baja volt azt nem tudni. Azt tudom, hogy aznap sokat lement a rocskára, fel, le, mikor öt órakor meghalt. Oszt mondta neki anyu, ő meg influenzás volt, feküdt elől, mi meg a konyhán voltunk, én meg nagyapa, meg apu, ott ahol a teknő szokott Erzsinél lenni disznóvágáskor, ott volt a dikó, a masina meg ott, ahol most van masinája Erzsinek, csak nem olyan, Luna masina. Felkelt, lement, megint fel, megint le. Jaj, te Feri, te Feri, de rossz beteg vagy, hát mit csinál az a lány veled, megszakad. Öt óra körül aszongya, hogy hozzál már egy fél liter bort, meginnám. Megkerestem az üveget, ott van a pénz, aszongya anyu, nagyapa vállára ráhajtotta a fejét, ennyi volt az egész. Igazat mondtam, megjött a busz. * Ez egy olyan mondás, amit szerintem csak mama használt. * Anyu azt mondta másnap, na, én már nem is főzök, minek. Negyednapra vagy ötödnap vagy hogy, elkezdte a rívást. Aszonta neki mama, mert ott hált velünk: Aranyos kisfiam hát mi-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

Advertisement