Page 38

Ötven éves a Villő gyermek-folklóregyüttes „Kár lenne elfelejteni...” címmel ünnepi műsorral tisztelgett a Csemadok alapszervezete 2015. április 12-én délután, Gímesen a Villő gyermek-folklóregyüttes ötvenéves évfordulója előtt. Az alábbiakban a Felvidék.ma (www.felvidek.ma) hírportálon 2015. április 17-én megjelent méltatást közöljük.

N

agyszerű volt a szervezés, nem kevésbé a műsor, amellyel Jókai Máriát [képünkön], a Villő csoport alapítóját, a legutóbbi időkig vezetőjét, egykori tanító nénijüket is köszöntötték. A kezdő rész megalapozta a hangulatot. A Csámpai Boglárka által előadott „Jelenti magát Jézus...” kezdetű népének után Púchovsky László polgármester bevezetője következett, majd Farkas Éva műsorvezető mutatta be röviden az együttest. Ezután a mintegy húsztagú, „acélhangú” felnőtt kórus énekelt gyönyörűen. Koruknál fogva arra gondolhatunk, hogy tagjai annak idején – talán kevés kivétellel – a Villővel kerültek színpadra. A bevezetés után kezdődött a „Kár lenne elfelejteni...” című, Mikuš Györgyné Bakó Rózsa irányításával, a mostani iskolásokkal felújított, a Zoboralja gyermekhagyományait elénk táró műsor: széktánc, balázsolás, farsangolás, fonóházi szokások, csörgős bottal táncolás, tananajozás, sárdózás, villőzés és kisze-vice járás, ulicskázás, a Bodnár Béla ballada, pünkösdi királylány választása és bemutatása. Lényegében a télutóhoz, tavaszhoz kötődő szokásokat, dalokat, táncokat vonultatták fel. A műsort színpadra állító Mikušné Bakó Rózsa, Tkáčné Kovács Terézia és Varga Imre hozzáértéssel, gondosan végezték a dolgukat. A mellettem ülő Jókai Mária is így érezhette, mert pirosra tapsolta a tenyerét. Mindjárt meg is született egy nagyon is elfogadható ötlete-javaslata: „A zoboralji falvak minden évben a húsvét utáni vasárnapon rendezzék meg a Villő Fesztivált!”. Vegyük sorra az jeleneteket! A nyitó kisszék-táncban, nyolc legény hetykén meglovagolva a négylábút, büszkén fitogtatta a tudását, ügyességét. A balázsolásban a „Macska ül a szalonnán” refrénű dalt énekelve jártak a gyerekek házról házra ajándékot, tojást, szalonnát gyűjteni a tanítóknak, s ahol kaptak, ott „egy tojás, két tojás, három tojás...”, jó hangosan megszámolták, így szorgalmazva a bőségesebb adakozást. Az utcán kikiabálták, hogy ki, melyik háznál, mit adott. Érdekes megoldást alkalmaztak a csörgőbotok elkészítésénél: egy szögre több söröskupakot húztak, aztán beverték a bot alsó felébe. A botot a földhöz ütögetve kapták a hangot, amit a legények a figurázás mellett táncuk ritmizálásához használtak. A tananajozás a lányok farsang utolsó előtti vasárnapján szokásos adománygyűjtése. Énekelve járták a falut. Ahol kaptak, megköszönték, akik nem adtak, azokat kiénekelték: „Nem adtak semmit. / Pocik egye kalásztokat, / geriny egye tyúkotokat!”, és folytatták az útjukat.

38

Ugyanazon a napon sárdóztak a korosabb legények. Folytatták az adománygyűjtést, meg a családok felköszöntését, minden jót kívántak az évi nagy munkákhoz, a lányokat, a menyecskéket „megforgatták” . Ők már sonkát, szalonnát kaptak, amit a farsangvasárnapi mulatságban közösen fogyasztották el, de sok esetben egy részét a korcsmárosnál „beváltották” italra. A mulatságba a lányok is bekapcsolódtak, a táncnál a dudással együtt előkerült a „János bácsi, dudáljon kend...” kezdetű dal is. Annak idején, egy 1954-es néprajzi gyűjtés alapján a Népes együttesünk részére Kvocsák József Rajter Lajos zenéjére készített belőle koreográfiát, amelynek most is nagy sikere volt. A lányok kiszehajtás utáni villője fokozta a hangulatot. A szalaggal, hímes tojásokkal gyönyörűen feldíszített zöld ágat egy-egy ház ablaka előtt magasra tartva énekelték: „Kijé, kijé ez a ház?”. Végigmondták a köszöntőt, összeszedték az ajándékot és mentek tovább. Nagyon szépen daloltak, táncoltak. Az ulicskázás után a Bodnár Béla ballada következett, majd a műsorrész látványos befejezéseként a tavaszi szokások talán legszebbike, a pünkösdölés, a pünkösdi királynő választása, akit „selyem sátor alatt” hordva az egész falunak bemutattak. Szépen, nagy átéléssel adták elő. Gyönyörű volt az öltözetük, éneklésüket Gálné Borbély Renáta vezette. Az egész színpadi megjelenés elragadóan tiszta volt. Számomra ez volt az emlékműsor gyöngyszeme. A folytatás – számomra legalábbis – meglepetéssel szolgált. Katona István és gyerekpartnerei, Pista sajátos feldolgozásában adták elő az elveszett juhait sirató pásztor táncjátékát, amely most egyben hangszerbemutató is volt. Az énekelve előadott sirató mellett megszólalt benne a duda, a tekerőlant, a honfoglalás kori tányérdob. Ügyesek voltak. A feldolgozás is elütött az eddig ismert változatoktól. Ezután egymást követték a felújított ének- és táncszámok: a „Szőlőhegyen keresztül...”, a „Körtefa, körtefa...”, a „Réten, réten...”, majd a csodálatos, minden szereplőt színpadra szólító záró kép. A gyönyörű, népviseletbe öltözött sokadalom előtt köszöntötték Jókai Máriát, az egykori tanító nénit, aki Zoboralja magyar hagyományainak kincseit ötvenéves munkájával újra élővé varázsolta. Díszoklevelet kaptak az utódok is: Szeles Mária, Sípos Anna, Mikušné Bakó Rózsa, Varga Imre. A köszöntésben sokan követték Púchovsky László polgármestert: egykori Villő- és Csemadok-tagok, szülők, Maga Györgyné, a helyi iskola igazgatóhelyettese, Fekete Márta a Csemadok Országos Tanácsa nevében, és mások a Jókai Mária évtizedes munkáját csodálók közül. A helyi és a járási kulturális központ is elhozta virágait. Meghatóan kedves volt az ünnepelt reagálása is. Én a magam gratulációja után, a színpadról a már indulófélben levő közönség felé fordulva elmondtam, hogy Ág Tibor népdalgyűjtővel 1951. december 30-án olyan írást kaptunk a koloni Süttő család fejétől, amelyben engedélyezte a gyűjtött dalok szabad felhasználását, így ezek közös kincseink. Befejezéseként mindannyian szinte himnuszként énekeltük el az A csitári hegyek alatt... kezdetű, Kodály Zoltán által Zoboralján gyűjtött és feldolgozásában minden magyart meghódító dalt. Remélem, valóra válik a polgármester úr köszöntőjében megfogalmazott óhaj: „Bízom benne, hogy ötven év múlva is lesz kikkel és kiknek előadni, bemutatni hagyományainkat.” . Úgy legyen! Takács András

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

Advertisement