Page 24

A miskolci táncház négy évtizede „Halljunk szót, Uraim, szólok igazságot, nem beszélek tréfát, hanem valóságot!” – kezdte volna köszöntő beszédét egy vőfély, de az interaktív kommunikáció eme kiemelkedő személyiségének hiányát most magam igyekszem pótolni azzal, hogy azt mondom: „Halljunk szót!”, pontosabban fogalmazva: „Olvassunk betűt!”. „Negyven esztendőnek hiteles történése, S a betűknek papírra vetése, Tükrözzön feléd is széles jó hangulatot, Olvasd el végig, hagyjál csapot-papot! Kedvedért az írnok laptopot ragadott, Íme, néhány sor, amit hátra hagyott.”

A patinás Bárczay-kúria nyújtott méltó otthont a 2015. április 11-én tartott rendezvénynek, amely Miskolc város elmúlt negyven esztendejének táncházairól adott átfogó képet és hangot nemcsak a megfáradt vándornak, de a lelkes, népzenére, néptáncra vágyó idegennek, jó barátnak is. Mondhatnám, hogy a véletlennek köszönhető a rendezvény létrejötte, de azt hiszem, ami több száz embert közös zenére, táncra összehoz, inkább valamiféle „eleve elrendelés”. Így gondolhatták ezt a miskolci városvezetők is, továbbá a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata, akik nem csak szimpatizáltak az ötlettel, hanem teljes mellszélességgel mögé is álltak. Utóbbi anyagi támogatása nagyban hozzájárult a megvalósításhoz. Nem túlzás, ha azt mondom, valódi, nemes szándékú összefogás eredménye lett ez a „miskolci táncháztalálkozó”. De hát mi is hozta össze az embereket? Kovács Petra Klára, a debreceni egyetem utolsó éves néprajz szakos hallgatója szakdolgozatának témájául a miskolci táncházak történetét választotta, és elindult, hogy adatokat keressen. Talált is! Eszerint az első táncházat a Nyekergő muzsikálta 1975-ben. Így jutott el a kutató Vavrinecz Andráshoz, aki a prímása volt ennek a zenekarnak. A kerek évforduló kapcsán felmerült egy jubileumi rendezvény gondolata. Melléjük állt Gonda Erika, a „Gárdonyi” [Gárdonyi Géza Művelődési Ház] vezetője és Barsi Csaba, aki az elmúlt időszakban a leghosszabb ideig vezetett nálunk táncházakat. Ők négyen voltak rendezvény megszervezői. Az érkezőket Barsi Csaba fogadta jófajta „hegylevével” a hosszú út porának leöblítése végett. Néhányan dalra fakadtak, táncra is kerekedtek az Ács Gyula és Csiszár István által vezetett Miskolci Rézdudások magával ragadó muzsikájára. Azután elkezdődött a megemlékezés.

24

fotó: Kaczur Illés

A megnyitó utáni műsorban a zenekarok az egykor a táncházakban való részvételük kronológiai sorrendjében léptek színpadra. A koncertet követően megnyílt a negyven év fényképeiből összeválogatott kiállítás. Ezután elkezdődött a táncház, amelyen a következő zenekarok muzsikáltak: Nyekergő, Borókás, Fanyűvő, Kisgyőri Folkegyüttes, Tényleg, Számadó, Esztenás és a Csender. A táncházvezetők Nagy Zoltán József „Púder”, Csonka László és Balla Ibolya, Szobota István „Szobi”, Barsi Csaba, Repka Gyula és Hejczei Gabi, Körmöndi Tamás „Köröm” és Boncsérné Szinai Tünde, Bernáth Ricsi, Nyíri Gábor „Gubci” és Fitala Judit „Fiti” voltak. A táncosok nem kímélték magukat, örömmel járták a rendeket. Válogathatott ki-ki kedvére – mint galamb a tiszta búzában – a széki, dunántúli, kalotaszegi, gyimesi, nyírségi, rimóci, moldvai, gagybátori és mezőségi táncok között. A városban ma is működő együttesek (Szinvavölgyi, Avas) tagjain és a miskolci néptánc-kedvelőkön kívül sokan jöttek táncosok, zenészek távolabbról is, többek között Budapestről, Egerből, Matyóföldről, Felsőzsolcáról, Kazincbarcikáról, Sátoraljaújhelyről. A különböző internetes híroldalak, illetve a Miskolci Televízió összefoglalója alapján nyomon követhette az eseményeket az is, aki nem tudott jelen lenni személyesen. Úgy érzem, mindenki számára óriási élmény volt a rendezvény. A szervezők és közreműködők örömmel és várakozással készültek a megemlékezésre, bátran állíthatom, mindenki megelégedésére. Ezen az estén-éjszakán megelevenedett az elmúlt negyven év. Valamennyi korszak zenészei, táncosai eljöttek megünnepelni a jubileumot. Ahogyan mondani szokták, a történelem az élet tanítómestere. Igaz. A sze-

mélyes beszélgetések, a múlt felidézése tanulságos volt az idősebb és ifjabb generációk számára egyaránt. Különös, lélekmelengető érzés töltötte el azokat, akik végignézték a kiállításra elhozott fotókat. Minden időszakból láthattunk néhányat, örömmel néztük őket és fedeztük fel rajtuk egykori önmagunkat és ismerőseinket. Sokan járultak hozzá ehhez a múltidézéshez egy-egy „relikviával”, amit addig tulajdonosa a varázslatos hangulatú ifjúkor emlékeként őrzött. A fotók összegyűjtése és gondos összerendezése elsősorban Kovács Petra érdeme. Említésre méltó az ifjú leányok és legények táncszeretete, tánctudása, amelyet igencsak csillogtattak a korábbi időszakok táncházvezetőinek nagy megelégedésére. A helyszínen tapasztaltak alapján mindnyájunkat bizakodás töltött el a miskolci táncházak jövőjét illetően. Azután vége lett. Senki nem mondta, hogy a „Hegedűknek némuljon zengése, mert a búcsúzásnak most lészen kezdése”. Hajnal felé egyszerűen csak összepakoltunk, ünneplőbe öltöztetett lelkünkkel Isten áldjont köszöntünk és a régi emlékektől megújulva hazaballagtunk. A rendezvényt nem jótékonysági céllal hirdették meg, de jótékony összefogással jött létre. Miskolc város önkormányzata nem kért bérleti díjat, a zenészek és táncoktatók nem kértek gázsit, így a közönségnek sem kellett fizetnie a belépésért. Mindannyian vittük tudásunkat, hangszerünket, táncos lábunkat és jó kedvünket. Önmagunkért, barátainkért, a népzenéért és a néptáncért! A Költészet Napján hogyan is lehetett volna másképpen, mint „Tiszta szívvel”! Boncsér Gábor

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

folkMAGazin 2015/3  

A TARTALOMBÓL: Árendás Péter: Népzenegyűjtés a Fonóban – I.; Kóka Rozália: Értékmentők – II. rész; Rácz Mihály: Enyhébb vagy erősebb elhajlá...

Advertisement