a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 6

ELHIVATOTTAK A VÉGEKEN – Kóka Rozália rovata

Értékmentők Beszélgetés Raj Rozáliával és Nagy Istvánnal – I. rész Rózsával többnyire a Mesterségek Ünnepén futottunk össze. Néhány szóra megálltunk, üdvözöltük egymást, de mindez ideig soha nem beszélgettünk hosszabban. Nagy Istvánnal most találkoztam először. Tiszteletre méltó, közös munkásságuk híre azonban olykor-olykor, különböző csatornákon eljutott hozzám. Már nem emlékszem, mi ragadott meg, mi indított arra, hogy fejembe vegyem, interjút készítek velük lapunk számára. Neki is indultam vagy hat hónappal ezelőtt, hogy elmegyek Szabadkára, de Rózsának éppen unokája született, nem volt alkalmas az idő. Így hát bizonytalan időre elnapoltam a velük való beszélgetést. Úgy hozta a véletlen, hogy a múlt év októberében az Érdi KÉSZ tagjaival elmentem egy zarándokútra a Doroszló melletti Mária-kegyhelyre, Szentkútra. A varázslatosan szép helyen lélekemelő élményekben volt részünk. Szabadtéri szentmise, keresztút-járás, majd megmostuk az arcunkat a szent kút csodás erejű vizében, hogy egészségesek legyünk. Végül útitársaimmal elindultunk, hogy meglátogassuk a doroszlói tájházat. Nagy meglepetésemre az ajtóban Rózsa fogadta a vendégeket. Örömmel köszöntöttük egymást, azután – ahogy ilyenkor lenni szokott – mi, látogatók beözönlöttünk a kicsi házacskába, Ilyen kedves, melegszívű idegenvezetést még soha nem hallottam! Most is előttem van, ahogyan Rózsa sorra kezébe veszi a gyönyörű ruhadarabokat, szerető féltéssel, két tenyerébe fogva felénk nyújtja a szépséges főkötőket, amelyeket valaha talán valamelyik nagyanyja viselt. És beszélt, beszélt lázasan, boldogan a kincsekről, amelyeket Nagy Istvánnal, kedves munkatársával, a tájház megálmodójával megmentettek az enyészettől. Végre aztán két napot tölthettem el a társaságukban, közelebbről is megismerhettem őket. Csodálattal adózom áldozatos életük és munkásságuk előtt. Ismerkedjenek meg velük Önök is!

Raj Rozália ükapja: Tancsik Fábián (asztalos)

6

Raj Rozália Raj Rozália vagyok, Diósi Rozália a lánykori nevem. Doroszlón születtem 1950. március 7-én. A településünket már az 1300as években emlegetik a fennmaradt okiratok. Középkori Mária-kegyhely van a falunk szélén, Szentkút a neve. Valaha egy Bajkút nevű település volt ezen a területen, ami a török időkben elpusztult. Doroszló mai lakosságának zöme a Tolna megyei Sárközből települt ide az 1750-es évek elején. Doroszló az én gyerekkoromban nagyon vallásos falu volt. Mi is eljártunk búcsújáró kegyhelyekre, főleg a péterváradi Tekijára. Hatéves voltam, amikor először elmentem oda a nagyanyámmal. Apai nagyanyámék háza a nyolcadik volt a Szentkúttól, emlékszem, hogy jöttek lobogókkal, énekelve, imádkozva a csoportok. Jött aztán egy nagyon kemény időszak, betiltották a zarándokok ilyen jellegű kivonulását, de ők akkor is jöttek. Jöttek éjszaka, bekéredzkedtek a szentkúti házakba. Nagyanyámékhoz is sokan bekéredzkedtek. Ahány kocsi befért az udvarra, mind befogadták. Egy éjszaka a nagyanyáméknál a tisztaszobában ültünk, ahányan csak elfértünk, székeken is, pamlagon is, földön is. A zarándokok az éjszaka nagy részét átimádkozták. Láttam nagyon sokszor, hogy a zarándokok térden csúszva kerülték meg az oltárt. Imádkoztak, fohászkodtak valamiért a Máriához. Apai nagyanyámék, a szentkútiak – úgy mondták az öregasszonyok – búcsú előtt mentek a Szentkúthoz meszelni. Ameddig elérték a falat, a kerítést, végig lemeszelték. Kint, a kegyhely előtt van egy megfeszített Jézus és egy Mária Magdolna szobor, azt is rendbe tették. A folyócska partján, lent, a Mária szobrot is megtisztították, körbemeszelték a kerítését. Sokszor mondta nekem a nagyanyám: – Na, kislányom, ha én meghalok, akkor majd te gyüssz! Apai nagyszüleim csecsemőként és kisgyerekként vesztették el az édesanyjukat, úgy nevelkedtek árvaként meg második házasságban. Nagyon-nagyon szegények voltak, amikor összeházasodtak. Nagyapám szikár, sovány, alacsony termetű, mokány emberke volt. Nyáron kopaszra nyíratta a haját, nem volt soha semmi a fején, kalapot se viselt sose. Mindig mezítláb járt és hosszú bőgatyát viselt. Velük rengeteget dolgoztam a határban. Ahogy befejeződött az iskolaév, minden reggel náluk keltem és mentünk kapálni vagy aratni. Ameddig meg nem kezdődött a következő iskolaév, addig mindennap ott voltam náluk. Télen dohányt kellett csomózni, mert dohánytermesztéssel is foglalkoztak. Nagyanyám sokszoknyás parasztasszony volt, és mivel ő nem élhette meg azt a pompát, amit a többi lány a faluban, mert árva volt, nagyon örült nekünk, lánykáknak. Korán elkészítette nekem és a húgomnak a sokszoknyás öltözetet, cicomázott bennünket. Apai nagyszüleink mindig komoly paraszti józansággal, egyszerűséggel, paraszti logikával, paraszti furfanggal éltek. Minden benne volt az életükben: fölöslegesen semmit, de aminek meg kellett adni, annak megadták a módját. Rengeteget dolgoztak, szerettek

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/2  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: Az utolós dudás emlékének; Fehér Anikó: „Akit anya szült...”; Kóka Rozália: Értékmentők – I. rész; Kiss Eszter...

folkMAGazin 2015/2  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: Az utolós dudás emlékének; Fehér Anikó: „Akit anya szült...”; Kóka Rozália: Értékmentők – I. rész; Kiss Eszter...

Advertisement