Page 10

A romani kris megtartó ereje Interjú Nagy Gusztávval

Nagy Gusztáv a Kalyi Jag Nemzetiségi Szakiskola, Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben a cigány nyelv és irodalom tanára. Nemcsak sok fontos költeményt, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, József Attila verseit fordította cigány nyelvre, de „Az ember tragédiáját” is, ami egy, a párizsi Sorbonne Egyetem által meghirdetett irodalmi pályázaton díjat is kapott. Újságíró, költő, műfordító. Tevékenységéért 2007-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta. – Nem a cigányságot minősítem, ha azt mondom, ebben az országban cigányként értelmiségivé növekedni nem egyszerű. De talán érdemes kikapcsolni a sztereotip elképzeléseket: te honnan jöttél? – Pusztaföldváron születtem, de oda nem köt semmi. Békéscsabától nem messze van Medgyesegyháza, ahol felnőttem, szinte minden gyerekkori emlékem onnan való. Érdekes volt a helyzetünk, mert amíg nem voltam iskolás, addig apámékkal faluról-falura vándoroltunk. Innen nézve víkendezésnek tűnik, de ez a vándorlás a megélhetésünk alapja volt. – Mit kell vándorlás alatt értenünk? – Apámnak kovácsként vándoripara volt. Mindent meg tudott javítani, ami vasból készült. Minden faluban, ahol megálltunk, híre ment, hogy megérkeztünk, és hozták megújítani azokat a szerszámokat, amiket tőlünk vettek, vagy újat vásároltak. Ebbe beletartozott a késtől a baltán keresztül a szögig és ácskapocsig minden. Meg persze a lovak patkolása. Számomra azzal ért véget a kalandozások ideje, hogy iskolába kellett mennem. – Mikor volt ez, mi változott az iskola miatt? – 1959-ben. Persze, ez nem volt annyira egyszerű, hiszen érteni értettem magyarul, de válaszolni nem mindig tudtam. Otthon, magunk között cigányul beszéltünk. Még most is, ha cigány közösségben vagyok, ahol beszélik a nyelvet, cigányul szólalok meg. De akkor az iskola óriási változást jelentett: meg kellett tanulni magyarul! – Nehéz volt? – Határozottan emlékszem, hogy nem volt nagy gond, mert mi utcában laktunk. – Utcában? Úgy érted nem telepen? ADY ENDRE: KAMOS TE KAMENASMA (SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK)

JÓZSEF ATTILA: UZHE ILESA (TISZTA SZÍVVEL)

Chi fircija, chi phuro nyamo, Chi nepeto, chi pinzhardino Chi som khanyikaske, Chi som khanyikaske.

Najma chi dad, haj chi dej, naj man chi them, haj chi Del, chi sherand, chi sharadyi, chi chumid, chi kamadyi.

Som, sar sako manush: rajkano Shudrimo, garady, stejnojimo, Parogno ablyope, Parogno ablyope. De, jaj, chi zhanav kade tashav, Kamos aba man te sikavav, Hoj dikhles te dikhenma, Hoj dikhles te dikhenma. Andakado: gilyi azbalma, Kamos aba te kamenasma tavav varekasko, tavav varekasko.

10

– Amíg lehetett, mi úgy vándoroltunk, hogy ősz felé mindig hazatértünk. Az utca, ahol éltünk, olyan volt, hogy magyarok lakták. Illetve szinte minden náció: szlovákok, románok, svábok... Vegyes volt a lakosság. Nekem azzal volt szerencsém, hogy voltak lovaink, így az udvar mindig tele volt gyerekkel. Biztos ez is kellett ahhoz, hogy harmadikra folyékonyan beszéltem a magyart. – Ez elégnek bizonyult? – Hát, ha kevés lett volna, volt egy tanítónő, aki külön is foglalkozott a gyerekekkel. A cigány gyerekekkel meg egy kicsit többet. Még hozzánk is lejárt. Szinte családtagként fogadták a szüleim: megkínálták, evett nálunk. Persze, ehhez kellett az, hogy a tisztaság nálunk mindig fontos volt. Nagyra becsülték a szüleim ezt a tanítónőt, aki tényleg képes volt ösztönözni a gyerekeket. Szépen, türelmesen kijavított, amikor rosszul ejtettem a magyar szavakat. Már akkor ráébredtem, hogy mennyire jó dolog olvasni. Volt egy nagybácsikám, aki – ahogy a szüleim is – teljesen analfabéta volt. Ez a nagybátyám az első világháborúban huszár volt és nagyon szerette a vitézekről szóló történeteket. A mesékben pedig nagyon sok olyan hős van, akik hasonlítottak arra, amit az öreg maga elé képzelt. Én, amikor csak lehetett, olvastam és felolvastam. Volt olyan, hogy kifogyott a petróleum, s csak másnap lehetett tovább olvasni. Persze, ilyesmikre csak a téli időszakban volt idő. Nagyon jó gyermekkorom volt, s a mából nézve a szegénység sem volt olyan súlyos. Sokkal többet jelentett az összetartás. A családban elsimulhatott minden, ami rossz volt. Csodálatos élményeket nyújtottunk egymásnak, s ez kitart egészen a mai napig, pedig már csak négyen élünk a nyolc testvérből.

Tritodyes ke chi xalem,

chi cera, haj chi chales.

Mure bish bersh barimoj, mure bish bersh bikindoj. Tena trubuj khanyikas,

ta o bengshol pelest vast,

Uzhe ilesa phagav, te truj, vi mudarav.

Len taj opre kecinma,

andej phuv groponama, char barol merimaski, mure shukar ileski.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/1  

A TARTALOMBÓL: Foltin Jolán: Egy igaz lélek; Abkarovits Endre: Hosszú búcsú Halmos Bélától; Salat-Zakariás Erzsébet: Pontosan, szépen; Kóka...

folkMAGazin 2015/1  

A TARTALOMBÓL: Foltin Jolán: Egy igaz lélek; Abkarovits Endre: Hosszú búcsú Halmos Bélától; Salat-Zakariás Erzsébet: Pontosan, szépen; Kóka...

Advertisement