Page 37

ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK

Gasztronómiai kalandozás a Körös völgyében III. Gyomaendrőd és környéke

Az előző számban már második alkalommal tudósítottam szűkebb pátriám, a Hármas-Körös parti Gyomaendrőd gasztronómiai hagyományairól. Azonban még mindig nem tártam a kedves olvasók elé e sokszínű világ számos ízét-ételét. Ez alkalommal még egy utolsó kirándulásra invitálom az érdeklődőket a Körösök vidékére, amelyen ezúttal is Hornok Ernő gyomaendrődi újságíró lesz a kalauzunk. A felidézett receptek az egyszerű, kevés alapanyagot használó konyha változatosságát bizonyítják. Ahogyan errefelé mondták a régi öregek: „kenyér, krumpli, zsír legyen a háznál, akkor nem lehet baj”. Jó, ha ezt a mondást felidézzük néha, amikor éppen a nagy szupermarketek mindenféle (feldolgozott, „aromásított”, „színes-szagos”) élelmiszerrel roskadásig rakott polcai között „kacsázunk” egyre jobban elbizonytalanodva, hogy mit vásároljunk, s abból mit is főzzünk. A kártevőirtó vegyszerekkel kezelt, műtrágyákkal, az anyaföld helyett vízkultúrában, futószalagon termesztett, etiléngázzal mesterségesen érlelt (belül éretlen) sokféle zöldség- és gyümölcs nyomába sem érhet akár egy szem kiskertben, a napon érett paradicsomnak, vagy földes, girbe-gurba, de erőteljes ízű gyökérféléknek, és a hagyományos, permetezés nélkül is jól termő zamatos gyümölcsöknek. A korábbi receptekhez hasonlóan ezúttal is egyszerű ételféleségeket mutatunk be, amelyek, ha minőségi alapanyagokból készülnek, bizonyára megütik a „Michelin-csillagos” mércét is. * Szűzleves (Hunya Béláné receptje Hunyáról) A szűzleves – nevéhez méltóan – rendkívül egyszerű, a régióban mindenütt kedvelt „minimálrecept” alapján készülő étel. Kezdők is bátran elkészíthetik, biztosan sikert aratnak vele, mert nagyon ízletes. 3 liternyi vizet felteszünk forrni, ez alatt 3 közepes répát, egy fehérrépát, egy kisebb karalábét és egy közepes krumplit megpucolunk, és kockára vágjuk. Hozzáadjuk a felforrt vízhez, sózzuk, s míg a zöldség fő, egy tojásból pici sóval és an�nyi liszttel, amennyit felvesz, kemény tésztát gyúrunk. Mikor a zöldségek ehetőre puhultak, a levesbe belecsipkedjük a tésztát, még néhány percig forraljuk, és tálalhatjuk is a levest. A petrezselyemzöld nem rontja el, de anélkül is nagyon finom.

A gyomai svábok morzsás levese (Hack Mária receptje) A svábok ételei között gyakran találkozunk olyanokkal, amelyek pirított kenyérmorzsát, morzsás állagúra sütött híg tésztát (smarni, sterc), vagy valamilyen főtt tésztafélét tartalmaznak, sőt ezek önmagukban is az asztalra kerülhetnek. Az alábbi hagyományos és nagyon tápláló húsleves mindkettőt tartalmazza. A leves „lelke” a házi nevelésű csirke, amelyet a szokásos módon feldarabolva előbb kevés baromfizsíron megpárolnak, sózzák, majd, amikor a leve elfőtt, vízzel felöntik, és lassú tűzön főzik, hogy ne habozzon fel. Amíg a csirkelé felforr, van idő előkészíteni a zöldségeket: sárgarépát, petrezselyemgyökeret, egy-egy paradicsomot, paprikát, és az összekötözött petrezselyemzöldet, amiket a felforrt léhez adnak. Amikor majdnem kész, még egy-két szem kockára vágott krumpli is kerül bele. Addig sem tétlenkednek, amíg a zöldség fő: elkészítik a morzsát és a kifőtt tésztát. De figyelni kell, mert fontos a jó időzítés! Lehetőleg még legyen meleg a tészta, mikor a leves elkészül! A száraz kenyeret a svábok sohasem dobják ki, hanem megdarálják, és átszitálják. A finom morzsa derelyéhez, gombóchoz, vagy rántott hús készítéséhez jó, míg a szitán fennmaradt nagyobb szemcséket például ehhez az ételhez használják fel. A durva morzsát kevés zsiradékon serpenyőben aranyszínűre pirítják, így várja a tálalás pillanatát. Ezután 1 tojással kemény tésztát gyúrnak, késfok vastagságúra nyújtják, 3-5 mm széles metéltet vágnak belőle, sós vízben, kevés zsírral kifőzik, leöblítik és előmelegített edényben, egy kevés zsírral összekeverve melegen tartják. Tálaláskor a főtt tésztára szedik a gazdag levest és a tányérra mellé teszik a pirított morzsát is.

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/6  

A TARTALOMBÓL: Szász József Árpád: „A banda"; Takács András: Az északi határ mentén; Kóka Rozália: „Én és az Isten...”; Fülemile Ágnes: „Mag...

folkMAGazin 2014/6  

A TARTALOMBÓL: Szász József Árpád: „A banda"; Takács András: Az északi határ mentén; Kóka Rozália: „Én és az Isten...”; Fülemile Ágnes: „Mag...

Advertisement