{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 2

„Ó, áldott Szűzanya!”

Szakrális énekek, archaikus imádságok, istenes versek Az emberi életút végigénekelhető, különösen igaz ez a nőkére, akiknek minden korszakához és életállapotához jellegzetes, műfajilag jól körülhatárolható, gazdag népdalanyag tartozik: a kislányok körjátékai, a nagylányok szerelmes-pajkos dalai, az édesanyák ringatói, altatói, babusgatói, a menyecskék szókimondó, humorral telt nótái mind jellegzetes állomásai ennek az útnak. Amikor az út nagyobbik részét már megtette az ember, a hagyományos falusi közösségekben előtérbe kerülnek a szentes énekek. Az archaikus ember – férfi és nő – életében a hit másféle szerepet játszott, mint manapság. Átfogta az idő teljességét az ébredéstől az elalvásig, a születéstől a halálig, a munkát és az ünnepet egyaránt. Az előadó, Bodza Klára, belsővé tette a két ősi szerepmintát, amelyek a népénekekkel és az archaikus imádságokkal hagyományozódtak ránk. A középkorias vallásosságot megjelenítő, lenyűgöző szépségű népénekek, amelyek a népzene és az egyházi zene határán helyezkednek el, a magyar kultúrtörténet mélyebb rétegeivel érintkeznek. A moldvai szájhagyományban megőrzött Miatyánktól a legrégebbi írásban fennmaradt magyar nyelvű versig, az Ómagyar Mária-siralom énekes adaptációjáig a dalok egységes tónusban szólalnak meg. A Dunai Tamás értő tolmácsolásában megszólaló archaikus népi imádságok a paraszti magánáhítat, a közösségi kultúrán belül az istenhez fordulás legszemélyesebb megnyilvánulásai (Erdélyi Zsuzsanna, Harangozó Imre és Kővári Réka gyűjtései). A népi imák jellegzetes deklamáló előadásmódjától elszakadva, versként előadott szövegeket a hallgató számára a magyar költészet legrangosabb darabjai közé emeli. Ezek, és Balassi istenes verse, az 57. zsoltár parafrázisa, valamint Reményik Sándor fohászai Bodza Klára személyes hitélményét sugározzák. A három nagyobb gondolati egység közül az első vallomásos, bűnbánó, személyes hangvételű, gyónó, fohászkodó. A sötétebb tónusok után a karácsonyi ünnepkör várakozó, reménykedő és örömteli hangjai szólalnak meg,

a böjti-húsvéti periódushoz egy moldvai hangszeres öves dallam vezet át. Kiváló zenészek működnek közre a dalok és a versek megszólaltatásában: a Camerata Hungarica együttes, Kállay Gábor, Kállay Katalin, Harsányi Zsolt és Csörsz Rumen István, Balogh Kálmán, Kiss Krisztián, Szerencsés Martina, Pojendán Gergő és Ábrahám Brigitta. A régi zene és a népzene értő tolmácsolói ők, akik érzékenyen rezonálnak az énekes, Bodza Klára lírai előadásmódjára. (FONÓ – FA 3602. Bodza Klára lemezbemutató koncertjét 2015. február 2-án 19 órakor tartják a Hagyományok Házában. További információk: www.hagyomanyokhaza.hu/page/11781/) Sándor Ildikó

Bandázom

Az új lemez megálmodója, zeneszerzője, hangszerelője, producere Nikola Parov, akivel Ági 1999, a Magyar Állami Népi Együttes „Naplegenda” című nagyszabású táncestjének színpadra állítása óta együtt dolgozik. Eddigi közös albumaiknak („Volt nékem szeretőm”, „Megéred még”) méltó folytatása a mostani, azzal az új hangszerelési lehetőséggel gazdagítva a korábbiakat, amit négy ifjú népzenész – Hegedűs Máté és Pálházi Bence (hegedű), Fekete Márton (brácsa) és Molnár Péter (nagybőgő) – tehetsége, tudása és mindenre nyitott gondolkodása inspirált. A régi, összeszokott csapat (Herczku Ágnes, Nikola Parov, Födő Sándor) mellé egy éve „csapódott” a népzenész banda, így együtt, sok-sok koncerten és élményekkel teli turnékon igazi kis közösség kovácsolódott össze. Nem véletlen, hogy Ági ezt a címet választotta az új albumuknak: Bandázom. „Semmi sem inspirál jobban egy zenész-producert mint a kihívás. Az átlaghallgató számára akartuk a népzenéhez való utat lerövidíteni, amikor a hangszerelés könnyedebb és „ismerősebb” módját választottuk. Ragyogó, nyitott fülű és elméjű zenészekkel, akiknek technikai képességei és lexikális tudása kényelmes teret biztosított ahhoz, hogy zökkenőmentesen, félszavakból értve egymást készüljön el ez az album. Örökös dilemma, hogy melyik út hatékonyabb a hagyományos zene továbbéltetéséhez: ha kompromisszumok nélkül tanuljuk meg az elérhető hagyományos zenét és úgy is továbbítjuk, vagy a beavatatlanok számára hozzáférhetőbb környezetbe helyezzük és így csepegtetjük és keltjük fel az érdeklődésüket. Mindkét módszer jó, sőt, kijelenthetjük, hogy egyik a másika nélkül nem sokat ér. Bármelyik útra is keveredjünk, tudnunk kell, hogy az elmélyültség és az alapos, évtizedes tanulmányozás semmiképp sem kerülhető meg. Ha népzenéről van szó, akkor a hitelesség nem csak szakmai, de lelkiismereti kérdés is.

FONÓ – FA 356-2

Az elmúlt pár évszázad történelmi eseményeinek okán a Kárpát-medence és a Kelet-európai régió kimeríthetetlen forrásává vált az egymást átfedő, egymásra támaszkodó illetve egymásból fejlődő dallamoknak, amelyek iránt múlhatatlan a kíváncsiság. Zeneileg szándékosan merítettünk nagyobbat, mint a magyar nyelvterület. Tettük ezt azért, hogy rámutassunk: a zene és a művészet szuverén, nem kér engedélyt, hogy átlépje sem a földrajzi sem pedig a politikai határokat... És minden más csak elsuhan mellette.” (Nikola Parov)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/6  

A TARTALOMBÓL: Szász József Árpád: „A banda"; Takács András: Az északi határ mentén; Kóka Rozália: „Én és az Isten...”; Fülemile Ágnes: „Mag...

folkMAGazin 2014/6  

A TARTALOMBÓL: Szász József Árpád: „A banda"; Takács András: Az északi határ mentén; Kóka Rozália: „Én és az Isten...”; Fülemile Ágnes: „Mag...

Advertisement