Page 43

szerűségének köszönhetően szinte minden háznál akadt citera, sokan citeráztak különösebb zenei tehetség nélkül is. Nem bővelkedünk tehát archív citerás felvételekben, ám a Zenetudományi Intézetben, a Néprajzi Múzeumban, a Magyar Rádióban, a Magyar Televízió archívumában és magángyűjteményekben megtalálhatók ma is értékes anyagot jelentenek a citerásoknak. A hangszer és a citerázás „újjászületése” Az 1970-es évektől a citerázás újfajta megvilágításba került. Ekkor már hivatásos hangszerkészítők által készített, hangolható, egységesen szóló citerákhoz lehetett hozzájutni. (Az első, sablon alapján gyártott zenekari citerakészletet Budai Sándor készítette el Szegeden.) Mindez lehetőséget adott az együttes hangszerjátékra. Így már megférhetett „két dudás egy csárdában”. Korábban az esetleges méretű, húrozatú, hangolású, bundozású hangszerekkel nem tudtak együtt zenélni. A népzenei „új hullám”, a hagyományos népzenei kultúrát új funkcióval ismét tömegessé tevő neofolklorizmus keretében el-

induló pávaköri mozgalom, a népzenei vetélkedők, a hangszerkészítés fejlődése életre hívta a citerázás új lehetőségét: a citerazenekart. Az ilyen felállásokban kezdetben mindenki ugyanazt a dallamot játszotta (unisono), később oktávpárhuzamokat szólaltattak meg (piccolo-, prím-, tenor-, bőgőcitera). Utóbb az osztott zenekari funkció is megjelent a citerazenekarok egy részénél. (Monoki Lajos átiratai eredeti vonós, cimbalmos anyagok átültetései citerazenekarra, amelyekben már nem bourdon-hangszerként funkcionálnak a citerák, hanem „asztali tamburaként”.) A kulturálisan önellátó hagyományos közösségek felbomlásával, a népi kultúra, a népzene újra felfedezésével a hagyományápolás, a citera fő megnyilvánulási tere a színpad lett. Az együttesek száma ekkor közel kétezerre emelkedett, a színvonal azonban jóval elmaradt a létszámbeli nagysághoz viszonyítva. Műkedvelő falusi emberek álltak össze Vass Lajos televíziós példáját követve, a közös muzsikálás öröméért, az újra felfedezett hagyományok ápolására. Többségük zenei képzettséggel, magas szin-

tű technikai felkészültséggel nem rendelkezett. Ez sajnos nem tett jót a hangszer, a citeramuzsika megítélésének. Ekkor merült fel az igény zenekarvezetők alapfokú képzésére képzett citeratanárok által, és az ő munkájukat segítő kiadványokra. Az eddig megjelent citeraiskolák Az eddig megjelent, citerajátékhoz kapcsolódó, didaktikai felépítésű kiadványokat végigtanulmányozva megállapítható, hogy az idő múlásával a citeratanítás számos változáson és újításon ment keresztül. A szóhasználat (terminológia), a technikai részek sorrendje, a szemlélet stb. máig nem mutat egységes képet, az eredeti hangzóanyagok használata azonban egységesen kiemelt helyre került. A korábbi kiadványokban nem (vagy csak egy-egy helyen) jelölték, hogy a dallampéldákat hol gyűjtötték. Ezt a későbbiekben már következetesen kiírták, sőt azt is, hogy kinek melyik gyűjtéséből válogatták a felhasznált dalanyagot. Több szempontból hasznos változás ez. A citeratanítás mindhárom szintjén fontos, hogy a növendék tudja, melyik tájegység

Berta Alexandra: Lelkem a lelkeddel Dialekton Népzenei Kiadó, 2014.

Berta Alexandra népdalénekes, citerás a közelmúltban készítette el második önálló lemezét Lelkem a lelkeddel címmel. Ahogyan a lemezborítón is olvashatjuk, az itt hallható népdalok, összeállítások az előadó élete újabb szakaszának lenyomatai, céljuk a vágyott, beteljesült és beteljesületlen szerelem, a bánat és öröm, a várakozás és csalódás, az elvágyódás és megérkezés érzésének megjelenítése a magyar népdalok egyedülálló szimbólumrendszerének segítségével. Alexandra olyan lemezt készített, amelyen a vonószenekari összeállítások mellett szóló hangszerek is helyet kaptak énekkísérő szerepkörben. Hangszere, a citera, többször is megjelenik, olykor saját énekét kísérve, olykor pedig virtuóz táncmuzsikát megszólaltatva. A lemez egy-egy felvételén a megszokottól kissé eltérő, izgalmas hangzást eredményeznek a citera-brácsa illetve a citera-hegedű-tambura hangszeregyüttesek. Elmondható, hogy ez elsősorban énekes lemez színes, változatos hangszeres zenével fűszerezve, amelyen a Mátra-vidéki, bihari, dél-dunántúli, szatmári összeállítások mellett hallhatók gyimesi, moldvai, aranyosszéki és lőrincrévi dallamok is. A vonószenekarban többször szerepel cimbalom, egyszer a tárogató is megszólal, de hallhatunk furulyát, ütőgardont, kobzát és tamburát is egy-egy felvételen. A közreműködő zenésztársak ismert, fiatal népzenészek. Többjük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatója, vagy már diplomás művész. A színvonalas, stílushű előadás végig jellemző az album-

ra, amelynek külön értéke, hogy a kiválasztott tájegységek dalait, amelyeknek nagy része a népzene régi rétegéből való, Alexandra igen alapos igényességgel válogatta össze, mind a dallamok, mind a szövegek szempontjából. Kellemes, tisztán csengő énekhangjával és citerajátékával hiánytalanul megvalósítja célját, a lemez címéhez hűen az általa kiválasztott és számára kedves dalokkal közelebb viszi a magyar népzenét a közönség lelkéhez. Balogh Sándor www.dialekton.hu, bertaalexandra.hu

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/5  

A TARTALOMBÓL: Marton László Távolodó: Délszláv találka; Kóka Rozália: Beszélgetés Demény Károllyal; Bereczki Ibolya: Tájház-találkozó Cigán...

folkMAGazin 2014/5  

A TARTALOMBÓL: Marton László Távolodó: Délszláv találka; Kóka Rozália: Beszélgetés Demény Károllyal; Bereczki Ibolya: Tájház-találkozó Cigán...

Advertisement