Page 10

Régizene és népzene mezsgyéjén Beszélgetés Kobzos Kiss Tamással Kobzos Kiss Tamás nem csak régizenészként, de az Óbudai Népzenei iskola igazgatójaként is aktív alakítója, fontos tényezője azoknak a folyamatoknak, melyek meghatározzák – nem csak a népzene, de – a népi kultúra kincseinek továbbhagyományozását. Tipikus és mégis egyedi pályájáról és az alapfokú népzenei oktatásról is kérdeztük az Óbudai Népzenei Iskola új épületében. – Ha veled beszélgetve, személyeden keresztül akarunk rápillantani az Óbudai Népzenei Iskolára, akkor óhatatlanul felmerül: hol kezdődik a te „zenei történeted”? – Debrecenben születtem, és ott is éltem majdnem negyed századot, amíg az egyetemet befejeztem vegyész szakon. Azt hiszem, sok kortársammal együtt nyugodtan mondhatom, hogy a beatzenei mozgalom aktív részese voltam, bár inkább csak magánzóként, egy szál gitárral. Bob Dylan, Joan Baez, Pete Seeger voltak a kamaszkori idoljaim. (Pete Seegernek írtam is, és küldött kottákat!) Bob Dylan interjúkat olvasva mostanában derült ki számomra, hogy mennyire mély és összetett volt az ő kapcsolata az amerikai folkzenével. Ebből a mozgalomból jutott el hozzánk valami a hatvanas évek közepe táján. A népzenét csak később ismerhettem meg, mert az iskolában ez valahogy nem sikerült, Kodály-módszer ide vagy oda. Kodály azt mondja, egy betegség tüne„Gyűjtés közben a helyi cigányoknál Magyarszováton, 1974-ben” te, hogy írástudatlan öregasszonyok őrzik a magyar zenei emlékeket. Persze, ezzel a felvetéssel is lehet vitatkoz- Amikor meghallottam az 1964-ben megjelent Hungarian Folk Music [Qualiton LPX 1187] című lemezt, akkor teljesen megdöbbenni, hiszen sok szempontból nagyon is jó, hogy így alakult ez. – Miért jó, hogy így alakult? tem. – Így a múltidézés pont azért más, azért tud más lenni, mert ezek – Ennyire a „semmiből jött” az első találkozás? az emberek élő hagyományként óvták és formálták ezt a kincset. A – Mondjuk, volt egy kis előzmény, az Illés együttes miatt, hiszen kottapapír sokkal kevésbé tudta volna megőrizni a hagyomány élet- ők citerát használtak, meg tekerőt is... Illetve volt Bródynak egy teszerűségét, igazi ízét és zamatát, a változatok sokasága nyilván radi- kerője, amit a sógoromnak kölcsönadott, és aztán én játszottam kálisan redukálódott és elveszett volna. rajta évekig (van még néhány ilyen búvópatak jellegű összefüggés a háttérben). Főleg a széki zene volt, ami nagyon hatott rám, ahogy Sebőékre is az volt a legnagyobb hatással. Ők rádióban hallották először, én pedig az előbb említett lemezről. Az első népzenei hangszerem tizennyolc éves koromban Tuka Zsiga bácsitól származott. Édesapám kisújszállási, s így a gyerekkorom nyarainak jelentős részét ott tölthettem. Aztán a katonaságnál volt időm gyakorolni a Tuka-féle citerán, és mindenfélét kipróbálni furulyával, gitárral és a citerával. A „honvédelem” után, az egyetemen bekerültem egy Főnix nevű színjátszó együttesbe 1972-ben. Két évig ott is aktív voltam mint zenei közreműködő. 1973-ban pedig tagja lettem a Délibáb együttesnek, ami szinte azonnal elég komoly feladatokat hozott magával. Abban az évben Csoóri Sándor nyitotta meg a Könyvhetet Debrecenben, s nekem kobzon kellett játszanom. Két napom „Koncert Michel Montanaro-val” (fotó: Ádám Gyula)

10

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/5  

A TARTALOMBÓL: Marton László Távolodó: Délszláv találka; Kóka Rozália: Beszélgetés Demény Károllyal; Bereczki Ibolya: Tájház-találkozó Cigán...

folkMAGazin 2014/5  

A TARTALOMBÓL: Marton László Távolodó: Délszláv találka; Kóka Rozália: Beszélgetés Demény Károllyal; Bereczki Ibolya: Tájház-találkozó Cigán...

Advertisement