Page 22

Talpukkal a földet koptatók tüköre Kunkovács László Pásztoremberek című könyvéhez

A

pásztoréletet az elmúlt kétszáz esztendőben sokan, sokféleképpen igyekeztek ábrázolni vagy megénekelni Magyarországon. A reformkor romantikus képzeteiből olyan erőteljes alkotói törekvések ébresztették fel a magyar közönséget, mint Mikszáth Kálmán fájdalmasan őszinte, hiteles pásztorportréi, Móricz Zsigmond naturalista, a pusztai valóságot már-már a visszájára ferdítő prózája vagy Ady Endre komor és tragikus hangvételű verse, A Hortobágy poétája. A témában a harmincas évek képeslap-idillje, Tömörkény István szerethető novellahősei, Sinka István költészete, majd a magyar filmművészetnek (az 1936-os, Lajtha László zenéjével készült, örökbecsű Hortobágy című játékfilm után) a valóságtól egyre inkább távolodó, görcsösen erőlködő megoldásai mind új és új kereteket alkottak a magyar pásztortársadalom közegének, sajátosságainak érzékeléséhez. Nincs olyan művészeti ágazat, amelynek alkotói ne foglalkoztak volna a magyar pásztorok hol romlatlannak és emelkedett értékeket hordozónak, hol vadnak és kegyetlennek titulált világával. Talán nem is véletlen ez a kiemelt érdeklődés. Ez a közeg talán tényleg hordoz egy olyan – Ady szavaival élve – „ős-biztosságot” idéző vonást, amely a fondorlatossághoz szokott városi emberben az áhított, „elveszett éden” képzeteit kelti életre. Szabad szemmel is látható, hogy ezen a területen az igazán értékálló teljesítmények mind olyan alKunkovács László: Nyírás a Czigler-tanyán (Kunszentmiklós, 1975) kotók kezei alól kerültek ki, akik személyesen meg tudtak mártózni a pásztorok szociokulturális közegében, nyektől. Itt a gumicsizma, a tranzisztoros rádió, a motorozó juhász és valamilyen szinten, még ha csak a legelők széléről is, de résztvevő bukósisakja, vagy a karikás ostor nyelének díszítéséül szolgáló műmegfigyelői lehettek a pusztai emberek mindennapjainak. anyag fogkefenyél-darab is a pásztorok életének le nem tagadott, Kunkovács László Pásztoremberek című könyve [Cser Kiadó, Bu- szerves részét képezik. A magyar egyetemek és kutatóműhelyek berdapest, 2013.] egyértelműen ebbe a sorba illeszthető alkotás. Nem keiben bő két évtizeddel ezelőtt egészen magas hőfokon izzottak a könnyű feladat meghatározni a kötet műfaját. Első látásra vilá- viták a közép-európai gyökerű néprajztudomány és az angolszász gos, hogy fénykép-központú albumról van szó, ugyanakkor a fo- területeken kialakult kulturális antropológia egymástól némileg eltók mellé illesztett rövid leíró-ismertető szövegek önálló néprajzi és térő koncepciói között. Jómagam mindig értetlenül szemléltem a nemegyszer parttalan esztétikai értékkel gazdagítják a könyv anyagát. A megkapóan hiteles, a pásztoréletet „belülről” láttató fényképeket maga a szerző az polémiák folyamát, s ma is úgy vélem, hogy a két módszertan inetnofotográfia műfajába sorolja. Ez a meghatározás már önmagá- kább termékenyítően tud hatni egymásra. Már akkor, diákként is ban kijelöl egy értelmezési keretet, de a képek művészi értéke ma- megfogalmazódott bennem, hogy a viták helyett érdemes lenne gasan a néprajzi tényanyag egyszerű dokumentálásának szintje fölé inkább felismerni és a maguk helyén értékelni azon szakemberek emeli a látnivalót. Kunkovács László könyvében a portrék mindig életművét, akik szakmai meggyőződésből vagy ösztönösen, de a a jellem vagy a pillanatnyi hangulat megragadását is célozzák, emel- magyar etnográfia talapzatáról kiindulva is el tudtak jutni annak a lett a cselekmény beszédessége, a képek kompozíciója, s egyáltalán, komplex látásmódnak a szintjére, amellyel akkoriban elsősorban a a szerző lényegre törő, mindig a kendőzetlen hitelességre törekvő kulturális antropológia hívei szerettek dicsekedni. Ilyen volt Hofer látásmódja egyedülálló értékkel ruházzák fel a kötetet. Kunkovács Tamás és Fél Edit Átány tárgyi néprajzát feltáró munkája, de ebbe László látványosan szakít azzal a (korábban széles körben elterjedt) az irányba mutattak az Ortutay Gyula nevével fémjelzett, szöveggyakorlattal, amikor a néprajzi tényeket dokumentálók a terepen folklorisztikai anyaggal operáló, egyéniségkutató „Budapesti Iskotapasztalható valóságnak mindig igyekeztek egy olyan szeletét ki- la” eredményei, vagy Vargyas Lajos Áj falu zenei élete című monoragadni, amely lehetőleg mentes volt az adott közegbe nem illő- gráfiája is. Kunkovács László Pásztoremberek című etnofotográfiai nek, illetve nem elég autentikusnak vélt tárgyaktól, vagy cselekmé- művét egyértelműen ebben a szakmai kontextusban szükséges lát-

22

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/4  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A magyar közmédia „páva-variációi”; Sándor Ildikó: Néphagyomány hetedíziglen; Barcsay Zsombor: A Bihari sikere...

folkMAGazin 2014/4  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A magyar közmédia „páva-variációi”; Sándor Ildikó: Néphagyomány hetedíziglen; Barcsay Zsombor: A Bihari sikere...

Advertisement