{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 30

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K OCSIS R ÓZSI

HAGYATÉKÁBÓL

Minya báty’ furujál Az én gyermekkoromban furujáztak az emberek. Igaz, hogy inkább az idős emberek furujáztak, fiatal, legényember nem vette a kezébe ezt a hangszert, csak a pakulárok a mezőn. Az emberek mikor hazajöttek a mezőről, kiültek a kékre meszelt tornácba, vagy a ház előtt kidőlt fára és a halk furujaszó bele-belemart az ember lelkébe. Egyiknek az elmúlt boldogságát juttatta eszébe, a másiknak a nem sikerült boldogságát. Még a vágyódó szerelmet is fel tudja idézni a furujaszó. A szerelmesek összebújva hallgatták. – Én azt szeretném, ha Minya báty’ egész éjjel furujálna, olyan jó mellette szunyókálni – mondja Sári. – Én nem tudok elaludni amíg szól a furuja. Sírni lehet mellette, de mégis olyan jól esik. Minya báty’, fújja ke’ azt a furuját, a Jóisten áldja meg kedet! – kiáltott be az utcáról egy újdonsült menyecske. Minya báty’ csak furujálgat. Ott üldögél a kékre meszelt tornác fáján. Ha csárdás kell, fújja, vagy éppen a négyest. Most egy régi keservest fúj, jól elnyújtva. Száll, száll a furujaszó. Az emberek nyugodtabbak, nincsenek lélekben úgy elhajszolva. Rádió nem szól, mert nincs, a televízióról bár még csak nem is hallottak. A politika? Az nagyuraknak való. Minya báty’ csak fújja a furuját. Szép az idő, csendes nyári este van. A falu megszokott zaja már csendnek számít. A nádfedeles kicsi ház ablakába besüt a kerekképű holdvilág. Be-bedugja fejét a felhők közé, úgy tesz,

30

mintha a furujaszót kukucskálná. A tornáccal szemben a csűrhíján egy bagoly rikobál. Enyhén törik a csend. Kutyaugatás, egy marha elbőgi magát, egy-egy madár felrebben az udvaron levő szilvafán. A szomszédban a kutya orgonál, a szél meg-megrezzenti a virágos kiskertben a napraforgó kóréból csinált kis ajtót. Minya báty’ fia, most viszi ki a házból a sajtárt. A tornácban megáll és odasúgja: – Édesapám, csak furujájjon ked’, éllátom én a marhákat. Most ment ki tehenet fejni. A házból kiszól az asszony: – Mindjárt kész a vacsora. Az öreg Minya báty’ csak fújja a szebbnél szebb dudakat. Nem is hallja, mit beszél az asszony. A legény már megfejte a teheneket, siet befelé a tornácon keresztül. – Idesapám, ez egy szép dud, fújja ke’! A zsémbes feleség, aki nem nagyon szerette a furuját, mert csak időtöltésnek tekintette, kikiált: – Legyen elég, kész a vacsora! Hallja, ke’?! A legény elmerengve ül az asztalnál és hallgatja a jóleső furujaszót. De igen forró még az a magyaróleves. – Jüjjen ked’ enni! – kiált ki újból a zsémbes feleség. Minya báty’ csak furujál. – Látod, fiam! Ez se nem hall, se nem lát, ha furujál. Egészen közel megy az urához, jó hangosan kiáltja: – Hallja, ke’, kész a vacsora!

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/3  

A TARTALOMBÓL: Sáfrányné Molnár Mónika: „Ály meg o halando, tekincs e fejfára...”; Kóka Rozália: Salföldi Akadémiai Napok; Fehér Anikó: Nant...

folkMAGazin 2014/3  

A TARTALOMBÓL: Sáfrányné Molnár Mónika: „Ály meg o halando, tekincs e fejfára...”; Kóka Rozália: Salföldi Akadémiai Napok; Fehér Anikó: Nant...

Advertisement