__MAIN_TEXT__

Page 29

Halmos Béla tiszteletére

Fotó: Rácz Gabriella (www.fotograczia.hu)

Balról: Jánosi András, Pál István „Szalonna”, Vavrinecz András, Karacs Gyula, Péter Tamás, Virágvölgyi Márta

A Táncház Napja alkalmából 2014. május 9-én, péntek délután avatták fel a mozgalom egyik alapítója, a tavaly elhunyt Halmos Béla tiszteletére állított emléktáblát a népzenész egykori lakóhelyén, a budapesti Forint utcában. Halmos Béla nevét mindenki emlegeti, aki az elmúlt negyven évben népzenével foglalkozott. Nem csak muzsikált, hanem konferenciákat szervezett, kutatta a népzenét és a táncházi kultúrát. Gyűjtemé-

nyét, lejegyzéseit jelenleg a Hagyományok Háza gondozza. És hogy miért fontos annyira a táncház? Minden kornak megvolt a maga magyarázata erre, de napjainkban egyet biztosan állíthatunk, hogy hungarikum. Nincs még egy nép a földön, ahol ennyire sokszínű egy adott terület folklórja, ahol enynyi dal és ennyi táncrend maradt volna fent. Ebben pedig kimagasló szerepük volt azoknak, aki felismerték ezt a „kincset” és

annyira beleszerettek, hogy hivatásukként kezdték ápolni, kutatni és oktatni. Halmos Béla közéjük tartozik. Minden ma ismert népzenész történetében elhangzik: „...és találkoztam Béla Bácsival, aki évekig foglalkozott velem...”. Ő az, aki muzsikált az első budapesti táncházban az Írók boltja mellett 1972-ben, és haláláig tanította a népzenét a fiataloknak. Küttel Dávid (kulturpart.hu) Fotó: Turbéky Dénes

Sebő Ferenc táncháznapi üzenete N

egyvenkét évvel ezelőtt nagy esemény történt a magyar néptánc történetében: a színpadon már meghonosodott és megerősödött néptáncmozgalom hirtelen leszállt a földre, és a civil körökben kezdett sikert aratni. Ezzel visszaadta a benne hívő embereknek az önbizalmát, hogy az a hagyományos anyag, amit több évszázad generációi örökítettek át nekünk, nem idejétmúlt, nem múzeumba való, nemcsak tanulmányozni, vagy színpadra vinni lehet, hanem a mindennapi életünk része is tud lenni. Azt hiszem, ez egyfajta történelmi igazságtétel volt. A magyar kultúra megmutatta, hogy értékkel is lehet sikert aratni. Az az álom, amit Kodály Zoltán is egész életében vallott, hogy a néphagyomány az életünk részét kell képezze, és az értelmiség dolga, hogy ezt megvalósítsa, nálunk valóra vált.

már kezd nem hasonlítani arra, amit mi a parasztemberektől láttunk. Ők szépen építkezve, kulturáltan tudták kifejezni magukat ezen a nyelven. Minden korszakban hozzátették a magukét azok a generációk, akik épp használták, ám a szabályait, a szótárát és a kifejező eszközeit megőrizték.

Hagyományainkkal nemcsak a magyarság összetartozását sikerült demonstrálni és elősegíteni, hanem olyan európai nyelvezetet kaptunk, amely egész Európával köt össze bennünket. Egyedülálló táncházmozgalmunkkal, kutatóink immár 200 éves munkájával – amivel feltárták, kielemezték és mindenki számára elérhetővé tették ezt az anyagot – hozzá tudunk járulni az új, mindenki számára gyümölcsöző életet kínáló Európához.

Szerencsénk volt, hogy találkozhattunk még azokkal az embe- A hagyomány továbbvitelének mai szakaszában kiemelkedően rekkel, akik a néphagyományt a génjeikben hordozták, akik még szüleiktől, nagyszüleiktől tanulták azt, és személyesen tudták átadni nekünk. Sokszor látom, hogy különböző versenyeken a verseny áldozatául esik maga az anyag: az előadó két percben akar érdekes lenni, mindjárt a legnagyobb hangot akarja megütni. Ez

fontos, hogy ne tegyük tönkre azt. Ne essen áldozatul se a szereplési vágynak, se a pénzhajhászásnak, se a feltűnősködésnek! Maradjon meg kiművelt és árnyalt nyelvezetnek, amilyennek kialakult, hogy ezen a nyelven tudjunk egymással társalkodni! Olyan állapotban kell továbbadnunk, ahogyan megkaptuk!

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/3  

A TARTALOMBÓL: Sáfrányné Molnár Mónika: „Ály meg o halando, tekincs e fejfára...”; Kóka Rozália: Salföldi Akadémiai Napok; Fehér Anikó: Nant...

folkMAGazin 2014/3  

A TARTALOMBÓL: Sáfrányné Molnár Mónika: „Ály meg o halando, tekincs e fejfára...”; Kóka Rozália: Salföldi Akadémiai Napok; Fehér Anikó: Nant...

Advertisement