{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 16

ELHIVATOTTAK A VÉGEKEN – Kóka Rozália rovata

A „vizek városától” az Ontario-tó partjáig Bede-Fazekas Zsolt története – II. rész

A

kkoriban a hatóságok kijelölték, ismertük a prérit, nagyon jó emberekhogy a bevándorlók hova, melyik kel találkoztunk. tartományba, melyik városba kerüljeReginában megismerkedtünk egy nek. Minket Saskatchewan préri tartofiatal katolikus pappal, Keith atyámány fővárosába, Reginába irányítotnak hívták. Olyan beszédeket montak. Ez a város Kanada középső részén dott, hogy özönlöttek hozzá az embevan. Szeptemberben érkeztünk egy bőrek a templomba. Volt, aki átkeresztelrönd ruhával és három bőrönd magyar kedett reformátusból katolikusba, anykönyvvel. Egy kis motelben helyeztek nyira vonzotta az embereket. Mi is reel bennünket. Másnap reggel széthúformátusok vagyunk, mégis nagyon zom a függönyt, látom, hogy kopamély barátságot kötöttünk vele. Most szok a fák szeptemberben. VisszahúzVancouverben él, a nagyon idős, beteg tam gyorsan a függönyt. Ugye, tegnap édesanyját ápolja. „Az első munkahelyem” eljöttünk a gyönyörű zöld Ausztriából, Ezzel a két nagy barátsággal, egy bőitt meg kopasz minden! Úristen, hová kerül- vittek még a tanyájukra is, ahol feledhetet- rönd ruhával és a három bőrönd otthonról tünk? Mondanom se kell, hogy pillanato- len élményekben volt részünk. hozott könyvünkkel indultunk el Torontó kon belül megérkezett a tél. Szilveszterkor Találkoztuk egy magyar fiúval, aki aján- felé. Mindent, amit időközben kaptunk és mínusz hatvanhat Celsius-fok volt. Széllel lott nekem munkát. Garázsokat, irodahá- vásároltunk, elosztogattuk a barátainknak. együtt mínusz hatvanhat! Télen általában zakat takarított, én éjszakánként jártam ve- Elvonatoztunk Torontóba, ahol édesapám szél és mínusz negyven fok volt. A lakásunk le dolgozni. Ez a fiú elvitt minket az ottani unokatestvére, Németh Imre nagybátyám és az iskola közötti tizenöt perces utat úgy Magyar Házba, ahol nagy szeretettel fogad- várt bennünket. Az ő édesapja, szintén Nétettük meg, hogy közben vagy kétszer befu- tak. Volt egy étterme a háznak, azt mond- meth Imre, író volt, Szombathelyen emléktottunk egy-egy kapualjba, hogy kiolvadjon ták nekünk, hogy egy hónapig ingyen lehet táblája is van. Ifjúsági és történelmi regényea szemünk. A jég rárakódott a szempillánkra ebédelni minden újonnan érkező kanadás ket írt, ő írta Az ősi szó nyomában című, Reés szabályosan összefagyott a szemünk, nem magyarnak. Rólunk hamar kiderült, hogy guly Antalról szóló regényt is. tudtuk kinyitni. Arra viszont nagyon jó volt Torontó felé kacsingatunk, és az olyanok1989. április 1-én érkeztünk Torontóba. a tél, hogy volt időnk tanulni a nyelvet. nak nem jár az ingyen ebéd. Ez nem magyar Néhány éjszakát töltöttünk a nagybátyámMinden bevándorló kapott egy úgyne- jelenség, Kanadában létezik egyfajta Toron- nál, majd Torontó lengyel negyedében bévezett „Host Family”-t, egy kanadai ven- tó-gyűlölet, amely féltékenységből fakad. reltünk lakást. déglátó családot, akik tulajdonképpen ön- Van egy olyan kanadai film is, hogy: „GyűElőször egy fotólaborban helyezkedtem kéntes segítők. Voltak olyan jómódú Host lölöm Torontót”. Így aztán nem mentünk el. Valamikor Győrben nagyon sokat fotózFamily-k, akik szabályosan felszerelték az oda többet. Az iskolában is rossz szemmel tam, értettem hozzá. Nagyon kedves főnöújonnan jött embereket elektromos gépek- nézték, hogy mi el akarunk menni Reginá- keim voltak, egy koreai férfi és kanadai fekel, rádióval, magnóval, CD-lejátszóval, te- ból, de mi nem törődtünk ezzel. Letelt a hat lesége. Két üzletük volt, én abban az üzletlevízióval. Nekünk is nagyon jót akartak, hónap. Nagyon sokat jártunk partikra, ta- ben dolgoztam, amelyikben a hölgy volt a látták, hogy jött egy kis művészházaspár lálkozókra, ahol lengyelek, olaszok, irániak, főnök. Egy hetet töltött velem az asszony, Európából – ugye a feleségem táncos volt vietnámiak, meg ki tudja még milyen nem- megmutatta, hogy mit hogyan kell csinál–, kerestek nekünk egy művész fiút, hogy zetek fiaival találkoztunk. Erőltettük az an- ni és elbúcsúzott tőlem. Ott maradtam a pártfogoljon bennünket. Ő egy táncisko- golt, gyűrtük, és hat hónap múlva, amire belváros szívében, egy felhőkarcoló alatt az lát vezetett, ahol társastáncokat oktatott. eljöttünk Reginából, egészen jól beszéltük. „egyórás” fotólaborban, egy szál magam. Nem volt szerencsénk vele, mert a művé- Megtapasztaltuk a nagy kanadai telet, meg- Tulajdonképpen én vittem az üzletet. Ezt csináltam pár évig. Aztán Laci baszek, ha nem befutott sztárokról van rátom és felesége, Zsuzsa, akikkel szó, mindenütt szolidan élnek. A véegyszerre jöttünk el Magyarországgén mi etettük azt a fiút. Nemhogy ról, szintén Torontóba költözött és ő vett volna nekünk bármit, hanem együtt kibéreltünk egy kis házat. Lami vettünk neki benzint a kocsijába ci egy ideig szintén fotólaborban dolés mást is, ami kellett. gozott, azután közösen eldöntöttük, Egy idő után új Host Family-t hogy kertész-ezermester vállalkozást kaptunk, hogy segítsenek a beilleszindítunk. Festettünk, csempéztünk, kedésben. Egy német hölgy családjákerítést építettünk, kerteket gondozhoz kerültünk. Velük nagyon jó batunk, füvet nyírtunk, virágot ültetrátságot kötöttünk, ami máig is tart. tünk. Egy idő után egyre jobban elNagyon szerettek bennünket. Tehénmentünk a kertészet felé. Közben a farmjuk, nagyon sok tehenük volt feleségem fitnesz klubokban dolgoabban az időben. Karácsonykor ki„Vikidál Gyulával és Kátai Zolival torontói lakásunkban”

16

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/3  

A TARTALOMBÓL: Sáfrányné Molnár Mónika: „Ály meg o halando, tekincs e fejfára...”; Kóka Rozália: Salföldi Akadémiai Napok; Fehér Anikó: Nant...

folkMAGazin 2014/3  

A TARTALOMBÓL: Sáfrányné Molnár Mónika: „Ály meg o halando, tekincs e fejfára...”; Kóka Rozália: Salföldi Akadémiai Napok; Fehér Anikó: Nant...

Advertisement