Page 42

TÁR

Nyéki Magda versei

Kettős mércével méretik az élet ...elvetélt álmok szemét-hordalékán vonul láncain a gondolat és mélyre, a legmélyebbre réved. Útja előítéletek és érdekek kordonjának labirintusa. Szerelmesnek kéne lenni a neonfényű reggelekbe és csupa nemeket nemzeni életszerelem ittasan! Ehelyett csendes eutanáziát kérek egy restiben, sminkben, rágyújtok az életre és szívom. Megszívom. Mögöttem megkövetett élettöredékeken kapirgáló szélkakas és félkrajcárján veri a szél belakott sírkertek sikoltó ajtaját...Kettős mércével mért szeretet-morzsán cifra koporsó a végkielégítés, az önkielégítés újvilági plakát-kultúra... elhagyott gyárudvarok beton-városfalán. Jegyet veszek megmaradt élettapasztalatomból. Vonatok kopott peronára ülök és ideges vigyorom mögött hallgatom, ahogy a legszebb szavaim bazdmegekben hemperegnek szlengen. Szegénységbe züllött jelenemben a jövőt csúfolom és szavalom szomorúságom, hajtogatom korcson, ahogy hagyják. Emberek, kerebme! ...oda-vissza időzőjelbe fagyott kérdőjelek, begörbült gerincek, kenyér helyett kiutat keresők...hontalanok...hova raktátok mosolyotok? Talán egy templomperselybe szórtátok utolsó legombolt reményetekkel?

42

„Vagyok pillanat, Mulandó, Földnek csöndes sóhaja. Fényből egy lélek, Szivárványok tarka húrja.” (Önarcképeim)

Nekem nincs hazám, csak országom... A barátom Péter, fél, még kakasszóig sem vár, keserű poharamba kortyol s kihűl.

Várakozás koldus tenyerén perc csörren lassú balett csészém alján jegelt szív zaccá esett_

Nekem nincs hazám, csak országom... Isten is megunt, legyint, százhetedik napi igazolvány hontalan szorongó-szívű keresztem.

Nekem nincs...

Csador mögül

Nekem nincs hazám, csak országom... Az anyám céda, letagad, néha magához ölel, kötényébe alamizsnát hoz.

Ujjai közzé morzsol az idő Homokszemmé csurgat Pillanatán a hiány... Rózsaillatban fürdik az éj-kék Halványfehéren pislog Egén a magány...

Nekem nincs hazám, csak országom... Az apám csavargó, szökevény, idegen kenyeret kaszál hit-aprókba törli homlokát.

Fekete tintát merít a toll Gyertyafénybe pacáz Teste gyilok... Denevér szárnyt suhint a lég Langyos gondolatot fon Szelén a titok ...

Nekem nincs hazám, csak országom... A fiam egy fattyú, elad, farzsebébe rejti nevét mű-holnapért tartja tenyerét.

Amforában hervad a nappal Kortyolja emlékek ízét Issza tegnapom.... Az öröm csadorba kendőz Valódi arcom táplálja Ingó holnapom.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/2  

A TARTALOMBÓL: Dombi Gábor: „Talán többet tudunk a halálukról, mint az életükről”; Kiss Ferenc: Dongó „saját” népzenéje; Bencze Lászlóné dr....

folkMAGazin 2014/2  

A TARTALOMBÓL: Dombi Gábor: „Talán többet tudunk a halálukról, mint az életükről”; Kiss Ferenc: Dongó „saját” népzenéje; Bencze Lászlóné dr....

Advertisement