Page 36

Termő életet élt

Fájdalmasan érintette a felvidéki néptáncosok társadalmát a hír, hogy 2014. február 17-én eltávozott az élők sorából Czingel László koreográfus, mozgalomszervező, több együttes egykori vezetője, gyűjtő, kiadványok szerkesztője, néprajzi filmek és népművészeti bemutatók forgatókönyvírója, fesztiválműsorok rendezője, országos szaktanfolyamok vezetője, szakmai cikkek szerzője, és sorolhatnám még tovább tevékenysége köreit.

I

smerkedése a néptánccal alapiskolás gyerek korában kezdődött Pozsonypüspökin, az 1950-ben újra megnyílt magyar iskolában. Bottlik Olga tanító néni állította színpadra az 1944-ben született ügyes mozgású gyereket. A komáromi magyar (volt bencés) gimnáziumban tanuló, és Szlovákia első magyar gimnáziumi tánccsoportjában táncoló Gyula bátyja volt László példaképe. Annyira csodálta, hogy az otthoni tánctanításért „még a csizmáját is hajlandó voltam kipucolni”, vallotta egy beszélgetésünk alkalmával. Süvölvény korában magába szippantotta a helyi Csemadok szervezetben az ötvenes évek második felében már országos hírnévre szert tett, Striežnec Horváth Rudi vezette Felsőcsallóközi Népi Együttes, amely olyan sikeresen szerepelt 1954-ben Osztraván, egy országos versenyben, hogy az akadémikus Zdeněk Nejedlý, Csehszlovákia akkori kulturális minisztere, aki látta az általuk bemutatott magyar táncokat és beszélgetett is a csoporttal, levélben köszönte meg a szereplésüket. Abban az időben ez egy felvidéki magyar csoportnak igen nagy kitüntetés volt. Aztán az együttes a külső körülmények kényszerítő hatására, Somorját érintve Dunaszerdahelyre vándorolt. Czingel hű maradt falujához és a feltételek jobbra fordultával megalapította a Kis Duna Táncegyüttest. Itt született első nagyobb koreográfiája, a táncban fogalmazott János vitéz. Öt évig működött Püspökin az együttes, aztán átköltözött a szomszédos Félbe. Ott további tíz évet töltöttek. Czingel koreográfusi talentuma igazában itt bontakozott és virágzott ki. A munkában társaivá váltak Fürt Pál, a jó hangú énekes, Papp Sándor zenész és Valacsay István táncasszisztens, a későbbi koreográfus. Feleséget is a féli táncoslányok közül választott, Nyáry Magdolna (Ibi) láncolta magához. A szorgalmas munkát eredmények követték. A Kis Duna Táncegyüttessel rendszeres résztvevőivé lettek az országos magyar és szlovák fesztiváloknak, Zselíznek, Gombaszögnek, Myjavának, Východnának. Aztán következett az újabb vándorlás. 1977-től kedves városában, Somorján, ahol a magyar gimnáziumban 1962ben érettségizett, Valacsay Istvánnal ve-

36

zetői lettek az újonnan alakult Csalló Népművészeti Együttesnek. Munkájuk eredményeként hamarosan bekerültek az országosan vezető csoportként nyilvántartottak közé. Olyan erős tempót diktáltak, hogy 1982-ben elnyerték az Országos Népművészeti Fesztivál megosztott nagydíját. Ugyanott a koreográfusok versenyében Lacit második díjjal jutalmazták. Az együttes vezetésében kiváló további partnerekkel gyarapodtak: Papp Sándor mellé zenei alkotótársul szegődött Ág Tibor, Ürge Mária és Bors Éva vezetésével megalakult az együttes utánpótlás csapata a Csali Gyerektánccsoport, amely később, mivel tömegesen jöttek a táncolni vágyók, tovább osztódott, és újabb vezetők, a Valacsay házaspár (Franciska és István), Miklós Zsuzsa, Bartal Erika bekapcsolódásával két nagy létszámú gyerekcsoport, a Kis Csali és a Nagy Csali jött létre. Ezek ma is léteznek, a múlt ősszel ünnepelték 35. évfordulójukat. Volt vagy százhúsz gyermek és ifjú táncos a színpadon. Még Bárdos Gábor polgármester is közéjük állt, annyira büszke rájuk. Dicsőséget dicsőségre halmoz ez a gyereksokaság. Az egy csoportba összedolgozott „Csali” például 1983ban Eperjesen országos első díjat nyert. A Szlovákiai Népművelési Intézetben végzett munkája mellett László ennek az amatőr „tánc-nagyüzemnek” a művészeti vezetője volt. Tizenhét évig folyt a magas színvonalú, eredményes munka a két, erejéhez méltón mindent biztosítani

akaró fenntartó, a Somorjai Városi Művelődési Központ és a Csemadok városi szervezetének égisze alatt. Országos díjak, együttesi barátságok, társadalmi elismerések formájában jöttek az eredmények is. 1984-ben az együttes országos „B” kategóriás besorolást szerzett. Valacsayval közösen alkották az egész estés műsorokat. Öt született belőlük: Kapcsolatok, Az élet dala, Az emberélet fordulói, A Kárpát-medence népeinek táncai, Hétszínű vadrózsa. Vendégként más együtteseknél is készített koreográfiákat, született vagy ötven. Több műve díjazott lett az országos versenyeken. Néprajzi tárgyú forgatókönyveket írt a Szlovák Televízió részére. Fesztivál-műsorokat rendezett, pl. Myjaván, 1982-ben a kerületi szlovák népművészeti seregszemlén a dél-szlovákiai magyar néprajzi hagyományokat, táncokat, dalokat bemutató kétórás műsort. A Szlovákiai Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályának dolgozójaként (197383) a felvidéki magyar koreográfusok részére két-három éves szakmai távtanfolyamokat szervezett, szakcikkeket írt a hazai magyar és szlovák lapokba, módszertani füzeteket és tánckiadványokat szerkesztett, de gyakorta részt vett a Csemadok szervezte néprajzi gyűjtéseken is. Ott volt 1966-ban Tardoskedden és Kéménden, ’68-ban Vásáruton, és Vámosfalun, ’90-ben Ipolykéren, Ipolynyéken és Varbón. Menedzselője volt a Jóka faluhagyományát feltáró munkának 1977-ben. „Az 1979-es évben megkülönböztetett figyelemmel kezdtük meg szűkebb hazánk, a Csallóköz szokásanyagának feldolgozását és színpadra állítását.” Az 1981-ben, és az azt megelőző években végzett néprajzi gyűjtések eredményeként Jókán megalakult a Malmos Hagyományőrző Táncegyüttes. A Csalló Népi Együttes műsorán szereplő jókai táncokból a szlovák tévé részére készült félórás néprajzi film forgatásakor is jelentős munkát vállalt. László folyamatosan tanulta a szakmát, felsőfokú szakérettségit tett népművelésből, elvégezte a hároméves központi koreográfusi távtanfolyamot, több alkalommal részt vett Budapesten, a Honvéd Táncegyüttes tíznapos koreográfus-továbbképző kurzusain.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/2  

A TARTALOMBÓL: Dombi Gábor: „Talán többet tudunk a halálukról, mint az életükről”; Kiss Ferenc: Dongó „saját” népzenéje; Bencze Lászlóné dr....

folkMAGazin 2014/2  

A TARTALOMBÓL: Dombi Gábor: „Talán többet tudunk a halálukról, mint az életükről”; Kiss Ferenc: Dongó „saját” népzenéje; Bencze Lászlóné dr....

Advertisement