Page 24

Egy régi kertben Foltin Jolán szerzői estje

Hetvenedik születésnapjához közeli időpontban, 2013. december 21-én Foltin Jolán megajándékozott minket egy csodálatos, gazdag és sokoldalú életműből egybeszerkesztett táncvarázzsal. A 20-i, főpróbának számító sikeres előadás után 21én este a részben szakmai közönség az előadás végén perceken keresztül felállva ünnepelte a szerzőt. A Nemzeti Táncszínház talán soha nem élt meg ilyen tüntetésszerű sikert. Nem véletlenül mondom, hogy tüntetésszerű, mert ebben a kirobbanó sikerben benne volt a szakmai keserűség, hogy egy ilyen gazdag, a néptáncaink anyanyelvéből táplálkozó, európai szintű életmű évek óta hiányzik a magyar néptáncművészet színpadáról. Köszönet a Nemzeti Táncszínháznak, a honorárium nélkül önfeláldozóan dolgozó táncosoknak, hogy legalább két estén rácsodálkozhattunk ezekre a méltatlanul „archívumba” helyezett alkotásokra. A néhány régebbi, a Bihari Együttesnél és a Honvéd Táncszínháznál készült koreográfiája mellett Foltinnak volt energiája arra is, hogy néhány ragyogó tehetségű honvédos táncossal két különleges, az emberi lélek legmélyebb rétegeibe belelátó új művel ajándékozzon meg minket. * Harangok A mű a kilencvenes évek legvégén Garcia Lorca Bernarda Alba háza című drámája alapján készült. Foltin mesterien tömörítve változtat az eredeti dramaturgián. Ezt a táncszínházi érthetőség kívánja. Aki ennek nem tesz eleget, annak sokszor nehezen érthető a színmű táncba való átültetése. A dráma ugyanakkor nem csorbul, sőt néhány szívszorító pillanata talán még jobban kirajzolódik, mint az eredetiben. Foltin alkotói nagysága – mint minden darabjában – abban is megmutatkozik, hogy a legmélyebb, sokszor rejtőző érzelmeket ki tudja emelni a történet szövevényéből. Példa erre a bolond öregasszony szerepeltetésének módja. Ahogyan a férfi ottfelejtett kabátját babusgatja, ahogyan egy otthagyott szalaggal játszik, az szívszorító. Valamikori érzelmei, régi történések emlékei buk-

24

Fotó: Rácz Gabriella (www.fotograczia.hu)

kannak elő kissé elborult tudatában. Egy jelenetben az anya hos�szú kendőkkel mozgatja a lányokat – napi kötelező munka? Igen, de ebbe a „kényszerű” játékba beleszorulnak a lányok vágyai is. Például egy homlokra húzott kendő talán a vágyott menyasszonyi lét? A Harangok 1990-ben meghívást kapott egy bukaresti színházi fesztiválra. Az értékelő a világhírű román színésznő, Maia Morgen­ stern volt. Csodaként beszélt a darabról, a szereplőkről, és az egyes részletek kitűnő megoldásairól. Ha a bukaresti kiváló színházi életet figyelembe vesszük, egy magyar táncszínház ilyen sikere nagyon nagy dolog. * Asszonyok könyve Táncköltemény az örök asszonyi sorsról. Ez az a mű, amit tanítani kéne, ha lenne szándék arra, hogy a legtehetségesebb fiatal koreográfusok bizonyos megkérdőjelezhetetlen értékeket megismerjenek. Nem azért, hogy utánozzák, hanem hogy felfedezzék az alkotói lehetőségek tárházát. Az Asszonyok Könyvének nincs irodalmi alapja. Foltin ebben a művébe mint táncíró, táncköltő, beleálmodta a népdalok, balladák és mesék minden olyan mozzanatát, szituációját, amelyek örökérvényűen mesélnek az as�szonyok mindenkori sorsáról, öröméről, bánatáról, keserűségéről és az élet vidám ünnepeiről. A koreográfiai megoldások mintaszerűek. Sokszor egyetlen lépéssel, egy csángó jártatóssal mindent el tud mondani. Vagy például a már összekerült házastársak mindenféle viszonyát: a játékot, a veszekedést, az unalmat, a valaki más iránti vágyakozást. Ezt is tanítani kellene. Ez valóban táncaink nagyszerű mozgáskincsének példamutató „kortárs” felhasználási módja. Az Asszonyok Könyve a külföldi megmérettetéseken nagyon nagy siker volt. Így a lisszaboni világkiállítás táncszínházi előadásain, vagy a mexikóvárosi összművészeti fesztiválon. * Kőműves Kelemenné A koreográfia kitűnő példa arra, hogy Foltin alkotói szándékában sokszor a legfontosabb a női

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/2  

A TARTALOMBÓL: Dombi Gábor: „Talán többet tudunk a halálukról, mint az életükről”; Kiss Ferenc: Dongó „saját” népzenéje; Bencze Lászlóné dr....

folkMAGazin 2014/2  

A TARTALOMBÓL: Dombi Gábor: „Talán többet tudunk a halálukról, mint az életükről”; Kiss Ferenc: Dongó „saját” népzenéje; Bencze Lászlóné dr....

Advertisement