a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 8

RÉGIEK SZERELME

K ÓKA R OZÁLIA

ROVATA

Az elcserélt menyasszon A

mü falunkban, Cibénben, a legszebben Kerekes Bódi keresztapám tudott énekelni. Sokszor halltam lakadalmakban es, a korcsumában es, olykor-olykor a mezőn es, hogy be szépen énekel. Ha egy kicsit megittasodott, örökké azt fútta: „Bíró uram tegyen törvént, ha lehet, kit szerettem, az az enyim nem lehet…”. Reaburult az asztalra és sírni kezdett, mint egy gyermek. Keresztanyám egy kicsi, semmi fehérnép vót, csak szipogott mellette, elyenkor nem es mert hezza szóllani, met keresztapám sokszor megverte. Mikor kezdtem járogatni Hadikba guzsalyaskodni, édesanyám erőst ellenezte, s egy nap azt mondta nagy mérgesen: – Ügyelj magadra fiam! Ne menj pokolba ördögétt! Nehogy úgy járj, mint Bódi keresztapád! – Métt, ő hogy járt? Akkor édesanyám elbeszélte nekem keresztapám esetjit. Kerekes Boldizsár derék, nagygazda legén vót. Állva peseltek utána a cibényi leányok. Mikor leszerelt a katanaságtól, egy hadiki katanatársa meghítta hezzik a búcsúra. A táncban bémutatta neki az unokatestvérit, Mezei Bibiánt. Boldizsárnak megtetszett a leján, kezdte táncoltatni, vett neki zsebi tükröt, horgas fősűt, beszélgettek, ez s az. Bódi megkérdette, hogy van-e imá kérője, Bibián azt mondotta, hogy nincs. Megbeszélték, hogy a következő héten esent találkoznak, osztán a legén hazament. Bódi úgy belé vette az eszit abba a lejánba, hogy elig tudta kivárni a következő vasárnapot. Bibián es erőst várta, hogy megtalálkozzanak. Osztán többről többre, s egy este Bódi megkérdette Bibiánt, hogy elmenne-e hezza feleségül? Bibián egy kicsit megszégyellette magát, de azt felelte, hogy igen. – Na, akkor jó! Csütörtökön eljövünk édesapádékni, s megkéretlek. Bibián úgy örvendett, hogy a szüve szakadott ki örömibe, monnya otthon az anyjának, hogy ne, a cibényi legén meg akarja kérni. Akkor az apja elbődült: – Azt osztán nem! Az isten lovadot lejánka! Mit képzelsz? A kazlat nem alól kezdik meg, hanem fejel! – ezt arra mondta, az öreg, hogy Bibiánnak vót egy nénje, Jusztina. Szép leján vót az es, erőst szemlélt a két testvér egymásra, csak Jusztina imá’ egy kicsit öregecske vót, a húsz esztendőt elhagyta. Csütörtökön este jött Bódi szépen felöltözve, táblásszárú csizmában, bársony gú-

8

nyában, Kossuth-kalapban, a bátyjával, s a bérmakeresztapjával. A leányos háznál es fel vótak készülődve ételvel, italval, s várták a kérőköt. Na, egyszer há, jőnek, köszönnek szépen, Bódi bémutatkozott, ahogy kell, sorban mindenkivel kezet fogott. Leültek, Bibiánnak az apja pálinkát vett elé, az anyja pumpuskát tett elejikbe, s szépen megkénálták a vendégeket. Egy kicsi üdő múlva Bódi megszólalt: – Tudja-e, Titusz bá, métt jöttünk? – Igen, ha megmondod! – Szeretném megkérni a kentek leánynyát, Bibiánt feleségül. A leányok s az annyik ültek a padon, meg vótak meredve félelmikben, hogy most mi lesz. Azt mondja Titusz bá: – Nezd fiam! Nekem két leányom van. Bibián a küsebb, s ő várjon a sorára. Vedd el Jusztinát! Bódinak az esze megállott. Nem tudta, mit es mondjon. Akkor vitatkozni kezdtek, utólján Titusz bám ordítozott, hogy a kazlat nem alól kezdik meg, hanem fejel! Ha tetszik jó, s ha nem, úgy es jó! A kérők kifordultak a házból s elmentek. Bibián s Bódi nem nyugudtak belé a dologba, titokban leveleződtek. Arra készültek, hogy Bódi ellopja a lejánkát, osztán a szülők elébb-utóbb ugyes megbékélnek. Ilyen eset nálunk sok vót a faluban. Igen biza, de Bibiánt úgy őrzötték, hogy a kapun ki se léphetett. Szegén leján csak sírt, csak sírt állandóan. Eltőt néhány hét, s mi történt, mi nem, egy este azt mondta Titusz bá az asszonyának: Ő nem bánja, vegye el Bódi Bibiánt, ha imán annyira odavannak egymásétt. Bibián izent Bódinak, hogy jöjjön el, az apja imán megengedi, hogy egybekeljenek. Jött es Boldizsár nagy örömvel, s egy hamar meg es egyeztek, kitűzték a lakadalom napját es. A fiatalok béiratkoztak a plébánián, s miután a pap háromszor kihirdette őköt, lehetett esküdni. A lakadalom előtt való este megtartották a siratóestét. Esszegyűltek Bibián leján barátnéi, s szép énekekvel elbúcsúztak tőle. Ettek egy-egy falást, ittak egy-egy csepp mézes pálinkát, s így szépen eltőt az este. A leányok megcsinyálták az aranygypilit a menyasszony koszorújához, elkészítették a bokrétacskákot a legényeknek százfűből, rozskalászból s lenbingóból. Szépen béaranygyozták aranygyporval, belérakták egy nagy kasba, osztán szépen hazamentek.

Nálunk a’ vót a szokás, hogy a leányos háznál es, s a legényes háznál es vót lakadalom. Mivel Boldizsár cibényi vót, az ő vendégei szekereken jöttek a hadiki templomhoz, ott sorba állottak, s a két násznép a mozsikásokval együtt a templom előtt találkozott. A templomban es úgy állottak, hogy az egyik rend az egyik oldalon, a másik a másik oldalon helyezkedett el. Mikor kijött a pap, a hazai – úgy mondtuk a menyasszonnak, hogy hazai – s a vőlegén egymás mellé állottak, letérgyeltek, osztá a pap megeskítette őköt. Amikor elvégzette a szertartást, kartén fogta az új párt s kikésérte őköt a templomból. Ott kezet fogott vélik, s boldog házaséletet kévánt. A hazai felült a vőlegény mellé a szekerbe, s nagy mozsikaszóval Cibényig hajtattak. Az éjféli vacsara után a fiatal pár egy kicsit segített mosogatni, egy kicsit táncoltak még a vendégekvel, s azután egy asszon elvitte őköt a szomszéd házhoz. Imán el vót készítve nekik az ágy. Szép csipkés lepedővel leterítve, szedéses hoszszú párnák benne, takaróval letakarva. Az éjszaka eltőt. Reggel Boldizsár látta, hogy az ágyban nem Bibián, hanem Jusztina feküszik mellette. Hogy történhetett meg, ma se tudom. Hogy métt nem váltak el, azt se tudom. Beszélték a faluban, hogy sok üdő múlva, amikor már Bibiánt es férjhez adták Csala Fábiánhoz, összetalálkoztak Radócon, a piacon. Megállottak egymásval szemben, nezték egymást hosszason, osztán Bódi megszólalt: – Adjon Isten jó napot, Bibián! – Adjon Isten neked es, Boldizsár! Többet egyik se tudott szóllani, egymás nyakába burultak s zokogtak hosszason. Még haza se ért Bibián a piacról, a híre imán megelőzte. Úgy megverte az ura, hogy lebetegedett. Bódi keresztapám imá erőst öregember, az unokái es házasemberek, méges, mikor megbúsulja magát, kihallatszik a korcsumából az énekje: „Bíró uram, tegyen törvént, ha lehet...”. (In: Kóka Rozália – Egy asszon, két asszon.Timp, Budapest, 2011) Szómagyarázat: Cibén, Cibény = Istensegíts Hadik = Hadikfalva guzsalyaskodni = udvarolni szemlél = hasonlít egymásra pumpuska = fánk aranygypilit = aranyfüsttel bevont növény szedéses párna = szőttes végű párna

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/1  

A TARTALOMBÓL: Koncz Gergely: A palatkai bőgőzésről; Berán István: Kása Béla zenészképei; Kóka Rozália: Régiek szerelme (Az elcserélt menyas...

folkMAGazin 2014/1  

A TARTALOMBÓL: Koncz Gergely: A palatkai bőgőzésről; Berán István: Kása Béla zenészképei; Kóka Rozália: Régiek szerelme (Az elcserélt menyas...

Advertisement