a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 3

A TARTALOMBÓL: 6. Kása Béla zenészképei Berán István 8. RÉGIEK SZERELME Az elcserélt menyasszon Kóka Rozália 11. Bodza Klára koncertje Bakó Katalin 12. A Szőttes Kamara bemutatójáról Takács András 13. Elhunyt Szabó Éva Barabás László 14. Két zenekar világi népzenéje Rácz Mihály 16. ELHIVATOTTAK A VÉGEKEN Nyisztor Tinka küzdelmei – II. rész Kóka Rozália 20. Gyűjtőút 1971–72 fordulóján Módos Péter 23. FOTÓGALÉRIA Korniss Péter képei 29. „Mundruc” faluja A folkMAGazin IX. különszáma 30. Kavakos – Bartók – Jánosi Grozdits Károly 34. TALLÓZÓ „A magyar népdal új stílusa” Almási István 37. SZÉKI DEKAMERON A lekésett menyasszony Kocsis Rózsi 38. MAGTÁR Az ördög megint Csíkban Molnár Vilmos 40. Egy moldvai csángó hegedűs – I. Lipták Dániel 44. ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK Köll-e köles? – II. Juhász Katalin 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

A palatkai bőgőzésről Idén januárban régóta várt oktatási segédanyagot jelentetett meg a Hagyományok Háza: a Hangszeres Népzenei Példatár – Népzenei füzetek sorozatban korábban megjelent Palatkai népzene I. és II. kötetek brácsa-bőgő melléklete látott végre napvilágot. Míg az évekkel ezelőtt megírt hegedűkották Virágvölgyi Márta lejegyzéseit tartalmazzák, a most megjelent brácsa-bőgő kíséret Árendás Péter, Nagy Zsolt és Koncz Gergely (valamint a sorozatszerkesztő, Mohácsy Albert) munkájából állt össze. A hegedűkottában található dallamokkal teljesen egybevágóan, azok kísérőakkordjai és basszusa mellett kiváló tanulmányok is olvashatók a kötetben. Alábbi írásunkban Koncz Gergelynek a palatkai bőgőzésre vonatkozó észrevételeit tesszük közzé. A palatkai bgsökrl Apalatkai bőgősök kizárólag rövid, saját készítésű vonót használnak, amelyet – éppúgy, mint a bőgő nyakát is – mindannyian marokra fognak. A hangsúlyokat keményen játsszák, elsősorban ők a ritmus, a Mezőségen nincs „maszatolás”. A felvételeken hallható három bőgős ezzel együtt is három különböző egyéniség. Mácsingó Márton „Karcsi” (1934–1992) játékának hangzása a legszárazabb, legszikárabb. Ő használja a legrövidebb hangsúlyokat, táncfajtától függetlenül. Vonózása minden táncban hasonló, a gyors tempójú, oda-vissza vonózott táncoknál (pl. sűrű magyar, sűrű csárdás) érezhető egy kis „sántaság”, aszimmetria. Ezt nem mondanám szándékosnak, egyszerűen ilyen a keze, másképp jön ki ritmusban a lefelé és a felfelé – az utóbbi gyakran késik egy cseppet. 1985től 1992 nyarán bekövetkezett haláláig legtöbbször őt hallhattuk, ha Magyarországon járt a zenekar, mivel „Puki” ekkor nem volt elérhető közelségben, „Ica bácsi” pedig már korosabb volt. Kovács Márton „Puki” (sz. 1941) családja saját elmondása szerint eredetileg nem palatkai származású, sőt, nem is zenész család. Édesapja (és valószínűleg több felmenője) kovács volt, családnevüket is így kapták. Az 1960-as, ’70-es években a budatelki származású, Palatkára nősült Kozák Zsiga bőgőse volt, akivel akkoriban többnyire Kodoba Béla és Moldován Stefán kontrázott. A palatkai bőgősök hagyományosan egy húron játszanak, a háromhúros bőgő legmélyebb, A húrját hangolják a kontra A-nál magasabbra. „Puki” legtöbbször kontra H-ra hangol, és az üres H-kat sokszor, és tudatosan, zenei hangként használja is. Talán ő a legtudatosabb, egyben legjátékosabb is a hangok használatában. Sok felvételen hallható, hogy dallamváltásoknál a kíséretből elsőként kapja el a prímás szándékát, az új dallamot. Ragyogó füle van, re-

mek táncos, minden dallamot ismer, és egy kicsit még hegedülni is tud. Sajnos az utóbbi években az egészsége már nem engedi, hogy muzsikálni járjon. Vonózásában gyakori, hogy – főként közepes tempójú táncok (ritka csárdás, szökős, lassabb tempójú sűrű csárdás) esetében – a lefelé húzott hangot meríti, a fölfelét „pukkantja”, becenevét is valószínűleg innen kapta. Kodoba Károly „Ica bácsi” (1924–2000) volt az a bőgős, akinek a stílusa az én érzékeim számára legközelebb állt a Mezőségen belül is egyedülálló palatkai hangzásvilághoz. Az ő játéka forrott össze leginkább a tánckísérettel, a prímással, kontrásokkal, követte legjobban a környékbeli táncok jellegzetes hangsúlyait. Fizikai adottságai is megvoltak, a többiekhez képest is csontosabb, erős kezű ember volt, akár a környék bármely parasztembere. Nem tagadom, az ő bőgőzését hallanám legszívesebben magunkfajta táncház-zenészek közt, mégis az ő játékmódjával próbálkoznak bőgőseink a legritkábban – sajnos. Legfontosabb kiemelnivaló játékában, hogy az összes létező táncnál mindig a másodikra tette a hangsúlyt, a felfelé vonókat egészen elemi erővel, sokkal mélyebben „megmerítette”, mint az egyeket. Ezt többen félreértelmezik, és a ritmust érzik aszimmetrikusnak, pedig csak a hangsúlyozás az. Nagy tiszteletnek örvendett zenekarában, nem volt ritka, hogy ő kapta el elsőnek a táncos kívánságát, és ha a prímások-kontrások nem figyeltek eléggé abban a pillanatban, akkor „Ica bácsi” rántotta be a tempóváltást, és a többiek mentek utána – ő diktált. Sosem tudott meggyőzni arról, tisztában van-e vele, hogy milyen hangot fog, de többször mutatta a bőgő nyakán fent, hogy „ott kell bőgőzni”, azaz lehetőleg a mélyebb hangokat kell megszólaltatni. Általában kontra B és nagy D közé hangolt, időnként „eltalálta”, vagy el is akarta találni

Címlap: Kovács Márton „Puki”, Magyarpalatka (fotó: Henics Tamás)

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/1  

A TARTALOMBÓL: Koncz Gergely: A palatkai bőgőzésről; Berán István: Kása Béla zenészképei; Kóka Rozália: Régiek szerelme (Az elcserélt menyas...

folkMAGazin 2014/1  

A TARTALOMBÓL: Koncz Gergely: A palatkai bőgőzésről; Berán István: Kása Béla zenészképei; Kóka Rozália: Régiek szerelme (Az elcserélt menyas...

Advertisement