{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 14

Két zenekar világi népzenéje, de még hogy!

A

címben a mondat első fele a Buda Folk Band saját stílusmegjelölését takarja, azaz ők úgy fogalmaznak pontosabban saját zenéjükről, hogy „magyar világi népzene”. Mi több, új lemezüknek ezt a címet is adták, minimum miheztartás végett. Már az alapítás körül megszületett bennük ez a meghatározás, és ez egyrészt rendben van, nyilván segít a tájékozódásban, másrészt viszont el is ijeszthet gyengébb idegzetűeket, ami nagy kár lenne. De ne rohanjunk ennyire, először nézzük, ők maguk mit mondanak erről! „Mindannyian népzenészek vagyunk, ezt a zenét szeretjük a legjobban játszani, ám színpadon lépünk fel, a színpad vonzása pedig olyan, hogy nem lehet egy egész széki táncrendet a közönség elé vinni. Ezért úgy gondoltuk, hogy abból a zenéből kiindulva, amelyet tanultunk és tanulunk a mai napig, koncertképes, színpadi anyagot hozunk létre, amelyben helye van táncnak, éneknek, különböző népek különleges hangszereinek, és még sok minden másnak. Az áthangszerelés, a feldolgozás vagy átdolgozás pedig, mint például a füzesi zenében a koboz, öregbíti, vagy éppen fiatalítja a népzenét. Ez a gondolatmenet szülte azt a kifejezést, zenét, amelyet mi magyar világi népzenének hívunk. Amit színpadra viszünk, az nem feltétlenül és kizárólag a tradícióban gyökerező népzene, hanem népzenei ihletésű, de modernebb, »világibb« zene. Ezt azonban semmiképp sem elektronikus eszközökkel szeretnénk létrehozni, ahogyan ez a világzenében gyakran előfordul, hanem akusztikus népi hangszerekkel. Számainkat el lehetne játszani szólógitárral meg dobszereléssel is, de akkor nem fog az a fajta érzelemvilág, életérzés kitörni belőle, amit mi minden darabba igyekszünk belesűríteni.” (Részlet Asztalos Emese 2011-es interjújából.) 2011-ben jött ki az első lemez, a Sűrű vándor, és én például rendesen beindultam rá. Azon már minden egyben volt, hogy elhigygyük, el lehet emelni a táncházi közegből a népzenét, és fel lehet úgy dolgozni, koncertterembe vinni, albumba önteni, hogy az ma-

14

ga legyen a színtiszta rockandroll. Ebben a bandában benne van az a sűrű vér, ami ehhez a kényes művelethez elengedhetetlen, mert – valljuk be – a rockandrollhoz kell valami plusz, és az nem szimplán formai kérdés. A Buda Folk Band alapítói, Csoóri Sándor „Sündi” kontrás-tamburás-énekes és Éri Márton brácsás a Muzsikás „família” gyermekei, egész életüket abban a kulturális közegben töltötték, és ez meg is határozta sorsukat, hozzáállásukat. Remek társaik mindebben Maruzsenszki Andor és Takács Ádám hegedűsök, Salamon Soma harmonikás-furulyás, Pénzes Géza bőgős, Márczi Anna „Tücsi” énekesnő és Zimber Ferenc cimbalmos. Elsőre lejön, és már a debütálásnál is kihallatszott, hogy nagyjából egyforma mértékben van meg bennük a szakmai alázat és a „ku-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2014/1  

A TARTALOMBÓL: Koncz Gergely: A palatkai bőgőzésről; Berán István: Kása Béla zenészképei; Kóka Rozália: Régiek szerelme (Az elcserélt menyas...

folkMAGazin 2014/1  

A TARTALOMBÓL: Koncz Gergely: A palatkai bőgőzésről; Berán István: Kása Béla zenészképei; Kóka Rozália: Régiek szerelme (Az elcserélt menyas...

Advertisement