__MAIN_TEXT__

Page 40

TALLÓZÓ

S ZÉKI S OÓS J ÁNOS

ROVATA

Védik a magyar népdalt! Írta: Balázs Béla A budapesti ébredő magyar muzsikusok most védik a magyar népdalt. Jól odafigyeljünk és jól megértsük, mert ilyet még a világ nem látott, mert ez különb dolog annál, mint mikor a románvezető fehér tisztek a magyar integritást védik, vagy Osztenburgék a magyar becsületet, vagy a keresztény nemzeti párt a demokráciát. Mert most Hubayék megvédik a magyar népdalt. Vajjon ki és mi ellen? Talán Lehár ezredes bátyjának a nótái ellen, melyeket mivelt szolgabirák lányai hoztak divatba faluhelyen is? Vagy megvédik a cigánymuzsika kultusza ellen, mely, mint az aranka a vetést, elnyomta az igaz magyar népdalt, annyira, hogy olyan komoly muzsikus mint Liszt kijelenthette, hogy magyar muzsika nincs, csupán cigánymuzsika van? Mert Liszt Ferenc csak berugott urakat hallott énekelni, nem pedig markotverő parasztlányokat. Vagy talán megvédik az őserejü csodaszép magyar népdalokat a Fráter Lorándok, Dóczy Józsefek, Dankó Pisták és, last not least, Hubay Jenők népdalimitációi, cigányosan limonádés magyar dzsentridalai ellen, melyeknél banálisabb, üresebb, tehetségtelenebb kuplékat semmiféle zenéskávéháza a világnak nem termett? Vagy talán megvédik a Kisfaludy-társaság müveletlensége és ostobasága ellen; amely roppant költséggel, nagy munkával gyüjttette a magyar népdalok szövegeit – de a melódiákat elfelejtette. Azok nem érdekelték. Bizony van mit védeni a magyar népdalon, melynél értékesebb nemzeti kultur-kincsünk alig van. Vajjon mi ellen védik meg Hubayék, ki ellen védik meg? Megmondjuk. Nem várunk vele tovább. Bartók Béla ellen. Hogy mért épen ő ellene védik máma a magyar népdalt? Azt is megmondjuk. Mert Bartók Béla volt az első magyar muzsikus, aki tiz év előtt elindult barátjával, Kodály Zoltánnal, gyaA Bécsi Magyar Újság II. évfolyam 139. számában („Bécs, kedd, 1920 junius 15”) megjelent írást az eredeti írásmódban közöljük.

40

log, felvevő fonográffal a hátán, faluról-falura, tanyáról-tanyára, hogy komoly, zenetudományilag pontos és hiteles gyüjtését kezdje meg a magyar népdaloknak. Mert Bartók Béla volt az, aki hét éven keresztül, télen-nyáron járta a Nyirség és Kunság pusztáit és a székely havasokat, feneketlen sárakban gázolva, szénapadláson pihenve, vagy kocsmapadokon. Filigrán gyenge testén sár és piszok kérgesedett, gyönyörü müvészarcán bozontos szakáll nőtt és minden gyüjtőexpedicióról betegen tért meg. Aztán felkelt az ágyból és ujra elment gyüjteni. Nekiült és nyelvtannal, szótárral megtanult tótul és románul. Csak azért, hogy kutathassa a magyar népdal utját az idegenajkuakkal érintkező területeken. Zenefilológiai és folklorisztikai szaktudóssá dolgozta magát csak azért, hogy legjobb szakértelemmel végezhesse munkáját. Életének legszebb hét esztendejét áldozta fel. Tudatosan feláldozta, mert hiszen értsük meg: Bartók Béla nem zenefilológus és nem néprajztudós és soha ilyen kedvei és ambiciói nem voltak. Mert Bartók Béla Európa legzseniálisabb zeneszerzője máma, aki csak ebben látja élete hivatását, csak ebben érzi élete örömét. És Bartók jóformán félretette hét évig a saját muzsikáját a magyar népdalért. Nagy áldozat volt és nagy szenvedés. Gyakran kérdeztük, mért gyüjtesz, mért zenetudóskodol, mért nem komponálsz inkább? Azt felelte szent, naiv egyszerüséggel: „Mert valakinek meg kell végre ezt csinálni! A tótoknak már régen van kitünő, tudományosan pontos népdalgyüjteményük, a szerbeknek is, a sváboknak is. Csak nekünk magyaroknak nin-

csen. Pedig ha nem sietünk, nemsokára nem lesz mit gyüjteni. Mert a java régi dalokat már nagyon kezdik felejteni. Már operettet énekelnek falun is és ostoba dzsentri-müdalokat. Sietni kell. Más nem vállalkozik a munkára, hát magamnak kell csinálnom.” És Bartók Béla, egyetemben Kodály Zoltánnal, összegyüjtötte a magyar népdalkincset. Tizezer (10.000) népdalt, összes variánsaival, helyük és vándorlásuk szerint rendezve, rendezve tipusok szerint és egymásrahatások szerint. Ez a mü remeke a zenefilológiának és remeke a zenének magának, mert hiszen a magyar nép muzsikáját tartalmazza. Ez a mü Bartók Béla müve. És ezért kell megvédeni a magyar népdalt ellene – Hubaynak. Hubay mentségére felhozhatjuk, hogy csak jó magyar tradiciót követ. Nem ma kezdik védeni Bartók Béla ellen és népdalgyüjtő munkája ellen a magyar népdalt. Mert mikor Bartók ki akarta adatni ezt a legnagyobb monumentumát a magyar népkulturának és magyar népszellemnek, sem az Akadémia, sem a Kisfaludy-társaság, sem a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, sem más testület, kiadócég avagy magánember nem akadt, aki ezt az egyetlen zenetudományilag komoly magyar népdalgyüjteményt kiadja. Megvédték ellene a magyar népdalt. Ez a gyüjtemény máig sem jelent meg. Bartók legalább énekeltetni szerette volna otthoni koncerteken. Az énekesek nem vállalták ezeket a dalokat: „Kocsmába való ez kérem,” mondta megboldogult Takácsunk, „nem koncertpódiumra.” Megvédték a magyar

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/6  

A TARTALOMBÓL: Morvay Judit - Tompos Krisztina: „Egymásra, apránként”; Bolya Mátyás: Meghalt Mandache Aurel moldvai hegedűs; Móra Ferenc: Sz...

folkMAGazin 2013/6  

A TARTALOMBÓL: Morvay Judit - Tompos Krisztina: „Egymásra, apránként”; Bolya Mátyás: Meghalt Mandache Aurel moldvai hegedűs; Móra Ferenc: Sz...

Advertisement