Page 38

TÁR FOLLINUS ANNA VERSEI

NAPÓRA

MINT EJTŐERNYŐ

SZÜLETÉS

Szilánkosan földre hull a felhő, amikor megreped. Zuhanás közben ráfeszít testedre izzó jeleket.

Hányszor ültél már egymagad – szeretkezés íze szádban kibomlik, mint ejtőernyő lelassított időtávban.

Hasad: domború napóra – magzatod íve időt mutat. Fénye tojásként kikelti mégis belőled nyíló utad.

Ezerkétszáz kilométer két végpontján egy képzelet: bőrének füstös zamatát kamerán át issza szemed.

A költő úgy ír szüntelen, mintha esőerdőt ültetne. A fák megtanítják újra figyelni belső csendedre.

Végre feloldoz a hangja, beirdalja lélegzeted. Együtt mozdul a másikkal a zárt zengésű élvezet.

Szeretnéd-e látni, ahogy szül az anyád? Arcán a szenvedés csillehúzó ráncát, izzadó testében a vad kohótüzet, a csendet szaggató állati ordítást. Te, akit nem emel a légzés hulláma, s nem érzed a benne meginduló mozgást, mondd, mit látsz mindabból, hogy életet adni – hinni a teremtést – tárt ima-aktus?

MAX ERNST: NAPÓLEON A VADONBAN A hódító elvetődhet bárhova – kutyafejével körültekint a tájon, merevvé fagy előtte minden csoda: e két világ között holt szakadék tátong. A nő téglaszín cseppkőruhát visel, de – mint szaxofonján – egy sárkányon játszik. Aki a csendből ilyen zenét kiszel, már csak a pokol szörny-hangjaira vágyik. A máshol szép itt fájdalomba fordul. Tengeraljat nyit rád korallos tekintet. Ellenszegülnél? – Kés élén kicsordulsz, ha beléd kövülni nem hagyod a kintet. E szigetről el nem hajózhatsz többé, túl sok idő, míg elhagy az örökké.

Ahogy rajtad átszivárog a messzi társ, a veled-egy; földrésznyi burkot von rátok – vele együtt felmelegedj.

ÁRNYÉKOK UTISZ FÖLÖTT Orosz Istvánnak A múlt fonákja jobbra dől, háttal ha állsz önmagadnak. Közelítesz a fény felől, pupillányi alkonyat vagy. Agrigento szomjúsága cserepesedik a szádon. Úgy siklasz oszlopsorába, mintha magad volnál Kháron. A nemlét antik temploma csarnokával föléd borul. Hiába Dürer, Sodoma – időnk nyakán hurok szorul. Árnyék nélküli képzelet vitorláidba hajt szelet.

38

* Mindennap nevelem ővele magam is. Ha leszidom, félek, szidalmam jogtalan, s szégyellem, ha nyerni játékban nem hagyom. A kétség nap mint nap jelen van – végül is falhoz állít, kérdez: hogy látnád akkor, ha te szülted volna őt? Más lenne fiadként? Félnéd-e, hogy holnap gonosszá növekszik, él csak és herdálja, ami érték benne? A szülő: kérdések sose múló lánca. Nem ám a gyerekkel – veled hadakozol! Terólad szól ez is: hogy egy nem várt percben felülkerekedik rajtad az örök vágy, feltételek nélkül lenni szeretve.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/6  

A TARTALOMBÓL: Morvay Judit - Tompos Krisztina: „Egymásra, apránként”; Bolya Mátyás: Meghalt Mandache Aurel moldvai hegedűs; Móra Ferenc: Sz...

folkMAGazin 2013/6  

A TARTALOMBÓL: Morvay Judit - Tompos Krisztina: „Egymásra, apránként”; Bolya Mátyás: Meghalt Mandache Aurel moldvai hegedűs; Móra Ferenc: Sz...

Advertisement