__MAIN_TEXT__

Page 34

TÁR CSENDER LEVENTE

DEKRESSZIÓ

Nagyanyám se gondolta, hogy egyszer megismerkedik a depresszióval, ráadásul pont így. Úgy éldegélünk mi a hegy alatt csendben, nyugodtan, mintha szanatóriumban lennénk. Reggel kicsapjuk Bimbó tehenünket a kijáró csordába, kivisszük a friss tejet a csarnokba, az ég kék, a szilva ződ, a pince meg tartja a hideget. A döglegyek elindulnak, nagyanyám a légycsapóval le-lesújt, minden csapás egy légynek tönkreteszi a nyarát. Úgy van kimérve az ütés, hogy a légy nem kenődik szét az ablakon. Jön a villámcsapás és élettelenül szárazon lezuhan a párkányra, mintha infarktust kapott volna. Az ablak előtt bordó sötétítő lóg. Az egész falu összes házának minden ablakán bordó sötétítő lóg. Hozzák a cigányok valahonnan, s olyan divatja lett a bordó sötétítőnek, hogy csak annak nincs még, akinek nem hozták meg a sommer pénzt. Nagyapám csak ül, néz maga elé, nem akar kimenni se, hiába mondja nagyanyám, hogy a ház romos kívülről, nem akarja látni. Nagyanyám hallotta a rádióban, mert a rádió éjjel-nappal megy, hogy ez valami betegség, valami piszológus vagy szipológus mondta, az ilyenek egész nap csak ülnek, s néznek maguk elé, s a nagyapám pont ilyen, de nem jutott eszébe a betegség neve, pedig tudta, hogy valami idegen neve van. Gondolkozott erősen, míg megcseppentette reggel Bimbót, de nem emlékezett, pedig megitta már a gyógyteát, ami az agyereket tágítja és segít, hogy ne legyen meszes, és mégse. Nyikorog a kicsi kapu, mert nálunk nem csak a kapuláb van vasból, ahogy a székelykaput mostanában csinálják, hanem az egész nagy székelykapu vasból van, hídvasból csináltatta öregapám, pont akkor, amikor Romániában a legnagyobb vasszűke volt, na, akkor ő megmutatta a világnak, hogy miből kell székelykaput csinálni, hogy ne rothadjon el. Szóval, nyikorog a kapu, jön Ernő, a falu bolondja még harmaton, hogy kell-e valamit csinálni, felhozni a hullomást a kertből vagy fát hasogatni. Megeszi az esti maradékot, megiszik egy csipor veresbort, amit nagyanyám mond, megcsinálja, aztán megy tovább. Mire Ernő az almával fellődörög, megszólal a kürt az úton, hívja Bimbót randizni. A tehénpásztor nagy úr errefelé, reggel belefúj a rézkürtbe, s akkor kinyílnak a kapuk, először a szarvak jelennek meg, aztán jámbor tekintetű fejek és aztán szőke lomha testek, néhány lépés után

34

domborodik a gerinc, emelkedik a farok és kiszotyog az emésztett matéria, amire a faluturisták azt mondják, vigyázz kaki, de mondjuk ki, ezek a jámbor jószágok végigfossák az utcát. Ha elég serény a gazda, s kivesszőzi a marhát az útra, akkor az udvar megmenekül a termékenyítő anyagtól, s a békés jószágok az árokparton újra kezdik a nyersanyagbevitelt a martilapik és katángok között, míg meg nem érkezik a pásztor, s oda nem csörrent egy cifrát, hogy indulás Közepresz-hegyire. Mielőtt azonban útnak indul a csorda, a pásztor bemegy nagyanyámhoz, mert épp nagyanyám a soros, ő kell pakoljon neki, túrót, kenyeret, szalonnát és egy negyedes pálinkát, főleg pálinkát, mert csak azzal működik a pásztor. Pista, mert hogy hívjanak egy pásztort, mint Pista, ráadásul kicsi Pista, mert az apja az öreg Pista, mondja nagyanyámnak, miközben nagyanyám a bőrtáskát pakolja, hogy van valami adóssága, amit ha tegnap rendez, akkor is késő lett volna, s lenne szíves előre odaadni az őrzés árát, mert ha nem, akkor... Nagyanyám hümmög egy kicsit, de a józan humánum azt mondja, hogy végül is most épp van, megszökni csak nem fog kicsi Pista, igaz előtte két évig major volt, s az állatorvos juhait két év alatt ötvenről huszonötre szaporította, de attól még rendes, az apja is rendes ember, hát odaadja neki az őrzés árát. Pista megköszöni, kicsit könnyebben supog a lábán a gumicsizma, botjával megberregteti a levegőt s elindul a szokott úton a szokott tempóban felazon, a marhák után. Az emberek is a dektárékkal elburrognak felfelé, a papucsdaciába bévetik a gereblyét s a vasvillákat, s ki széna csinálni, igyekezni kell, mert ötkor kezdődik a Suhanó szerelmek a Dunán, s addigra haza kell érni. Ha nappal üres a falu, akkor öt-hat közt kihalt. Mindenki ül a tévé előtt és a sorozatot nézi. Meg van mondva Pistának is, hogy ne merje addig hazahajtani a marhákat, míg nem lesz vége, mert nem lesz, ki kinyissa a kaput, s a marhák ott fognak bőgni, s nem hallják tőlük rendesen a tévét, úgyhogy akármi legyen, tartsa vissza a hegyen őket. Halk traktorberregés hallatszódik, jön Milka Feri, megáll a csarnok előtt, fokolja a tejet, hogy vizezték-e, mert szeret szaporítani a csarnokos is, felrakja a nagy alumínium kondérokat a remorkára, aztán szép lassan, mert a köves úton csak szép lassan lehet menni, hogy ne köpülődjön vaj a tejből, eleregél Hosszúmezőn lefelé, míg megy

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: „Isten teremtette a betyárokat”; Részletek Kiss Ferenc Naplójából; Vas János Panyiga: Régi cigány szótárak...; S...

folkMAGazin 2013/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: „Isten teremtette a betyárokat”; Részletek Kiss Ferenc Naplójából; Vas János Panyiga: Régi cigány szótárak...; S...

Advertisement