Page 21

Nász menyasszony és vőlegény nélkül, erotika, humor, részegség, agresszivitás – mindez egy mezőségi lakodalomban, ahol a zenészek egy percig sem pihenhetnek, ki kell szolgálniuk a násznépet, és akkor is elölről kezdik, amikor éppen befejeznék. [...] Magyarpalatka nemcsak a híres zenészdinasztiákról ismert, hanem a mulatós kedvű emberekről is, ahol, ha két napig tart a lakodalom, a banda két napon és két éjszakán át húzza. Vőfélyek, nyoszolyólányok, násznagy, násznagyasszony, menyasszonyfektetők, román és magyar vendégek (mint általában a mezőségi falvakban mindenütt) rendelnek ilyen és olyan muzsikát, táncot, a banda pedig igyekszik eleget tenni a násznép kívánságának, akkor is, ha holtrészegen követelőznek, így annyi idejük sincs, hogy elszívjanak egy cigarettát. Könczei Árpád és Könczei Csongor forgatókönyvírók saját, terepen szerzett tapasztalataik alapján, az autentikus folklór nyelvezetével, a színpadi lehetőségek kihasználásával, a prűd közönséget meghökkentő, netán megbotránkoztató, a mindenre nyitottakat megnevettető eszközökkel idézik a palatkai bandát lakodalom előtt, közben és lakodalom után. Fekete Réka (Háromszék Független Napilap)

* A „Száz évig” sikere folytatásra ösztönzött: a magyarpalatkai banda és a mezőségi esküvők-lakodalmak emléke, a Heveder zenekar mai tudása, érett előadásmódja és a Háromszék Táncegyüttes erősödő tánckara új előadás létrehozására inspirált. Az 1970-es évek végétől a ‘90-es évek elejéig több alkalommal éltem át személyesen is mezőségi, azaz palatkai, vajdakamarási, mezőkeszüi, visai esküvőket, lakodalmakat. Nemcsak a magyarpalatkai banda játéka, zenéjük ereje, lendülete volt az elragadó, hanem a násznép mulató energiája is. Azok az emberek szerettek mulatni, fáradhatatlanul, sokat és jól táncoltak. A XXI. századdal a hagyományos falusi lakodalmak is lassan eltűnnek, átalakulnak. A történet egyszerű: lakodalomra készülő zenészek, érkeznek a vőfélyek, de a banda még nem készült el. Sietni kell, mert következik a menyasszonykísérő, a menyasszonybúcsúztató, de akad, aki megzavarja a szép ceremóniát. A lakodalomban a pálinka hatására fokozatosan elszabadulnak az indulatok, a vacsora is szegényes, hús csak a zenészeknek jut. Így aztán a násznép követelőző lesz, sőt egyesek agresszívvé válnak, és mindenki mást akar táncolni. A zenészek még a nászéjszakát is végigmuzsikálják, majd fáradtan, saját maguk örömére zenélnek. És végül azt a cigarettát is elszívhatják, amit a

A banda Háromszék Táncegyüttes – Heveder zenekar: A banda Forgatókönyv: Könczei Árpád, Könczei Csongor Zenei szerkesztő, játéktér: Könczei Árpád Táncoktatók: Busai Norbert, Busai Zsuzsanna Jelmezkészítés: Simó Júlia Videó: Bakó Kincső, Kató Zsolt, László Lóránd Művészeti munkatárs, táncoktató: Könczei Csongor Rendező-koreográfus: Könczei Árpád Igazgató: Deák Gyula Levente Művészeti vezető: Ivácson László Támogató: Bethlen Gábor Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma Fenntartó: Kovászna Megye Tanácsa

nagy rohanásban nem volt lehetőségük, idejük elszívni. 1994 őszén, Sepsiszentgyörgyön, amikor a palatkai banda megtudta szándékomat, hogy Magyarországra készülök távozni, Kodoba Marci és Béla, a két nagy prímás, könnyes szemmel búcsúzkodott tőlem. Ha most láthatnák ezt a furcsa, vidám lakodalmat, remélhetőleg nevetnének. Könczei Árpád * A magyarpalatkai bandáról A banda szavunk a csoport jelentésű német „Bande” szó magyar meghonosodásából ered, pontosabban a hagyományos falusi társadalmakban a hatékonyságot elősegítő különböző munkaszervezési csoportok megnevezésére használták. A „bandába verődés” általában rokonsági szálak mentén történt, hiszen így jobban összpontosult a haszon, a jövedelem. A Kolozsvártól keleti irányban 38 kilométerre fekvő Magyarpalatka egyike Mezőség cigányzenész központjainak. Sok cigánymuzsikus család élt és él itt a mai napig, s ezek a nagy létszámú családok szoros rokonságban állnak egymással. Noha a XX. század folyamán több családnév is előfordult (mint például az Antal és a Kovács), tulajdonképpen három, egymással sok szálon összefonódott zenészcsaládot különböztethetünk meg: a Kodobákat, a Mácsingókat és a Radákokat. Ezekből az elmúlt évszázad folyamán számos banda alakult, akik – az erdélyi tradicionális falusi cigányzenészekre jellemző – kulturális, ezen belül hangsúlyosan zenei többnyelvűségük által kiszolgálták, kiszolgálják a vidék valamenynyi etnikus közösségének tánczenei igényeit, kiválóan ismerve a mezőségi magyarok,

románok és cigányok repertoárját. Így Palatkán kívül rendszeresen elhívták őket a környező falvakba is, Báré, Kisbogács, Kötelend, Magyarpete, Mezőkeszü, Mezőszava, Mócs, Omboztelke, Vajdakamarás, Visa (és még sorolhatnám) jelentvén számukra az állandó muzsikálási piacot, viszont híres és kedvelt zenészei lévén Mezőségnek, már a revival jellegű városi táncházak és néptáncmozgalom megjelenése előtt is ennél sokkal nagyobb körzetben muzsikáltak, el egészen Kolozsvárig. A magyarpalatkai Kodobák Mezőség egyik leghíresebb cigánymuzsikus családját alkotják, a fennmaradt anyakönyvi adatok szerint immár több mint egy évszázada. A romungro zenészcsalád kiterjedt rokonsági kapcsolatokkal rendelkezik, mondhatni szinte valamennyi magyarpalatkai és környékbeli cigányzenész valamilyen fokú rokonságban áll velük. És itt szükséges röviden kitérni az erdélyi cigányzenész közösségek rokonsági kapcsolatai nevesítésének igen sajátságos gyakorlatára, ugyanis többször szembesülhetünk a családnevek egy adott családon belüli keveredésével, számunkra „következetlennek” tűnhető használatával: például, hogy a testvérek, hol az apa, hol az anya, hol valamelyik nagyszülő családnevét vagy ragadványnevét viselik. Ennek magyarázata, hogy a tradicionális cigányközösségekben a „házasság” az utóbbi évtizedekig az együttélést jelentette, s nem az állam vagy az egyház által hatóságilag szentesített intézményt. S mivel ezeknek az együttéléseknek az eseti váltakozása „hivatalos” források által dokumentálhatatlan, csak a helyi, közösségi és családi emlékezetre támaszkodhatunk annak megállapításában, hogy ki kivel is áll, miért és milyen fokú rokoni kapcsolatban. A magyarpalatkai zenekarok eredetileg háromtagú bandák voltak, a prímás, brácsás (vagy kontrás) és bőgős felállásban működtek. Az 1960-as évektől kezdett általánossá válni a ma is alkalmazott felállás, a két prímás, két brácsás és egy nagybőgős alkotta együttes, hiszen így könnyebben kibírták az akár három napig is tartó lakodalmakat. A XX. század második felében ez más belső-mezőségi – mint például a magyarszováti, a mezőszopori vagy a mócsi – cigányzenekaroknak is a jellemzőjévé vált. A magyarpalatkai zenekarok mindig is egy-egy adott és megfogadott prímás köré szerveződő formációk voltak, így az utóbbi években Kodoba Florin és nagybátyja, Kodoba Lőrinc prímások, Radac Mihai Remus és Moldován István brácsások, valamint ifj. Kovács Márton vagy Boldi Ioan bőgős alkották „a magyarpalatkai bandát”. Könczei Csongor

21

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: „Isten teremtette a betyárokat”; Részletek Kiss Ferenc Naplójából; Vas János Panyiga: Régi cigány szótárak...; S...

folkMAGazin 2013/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: „Isten teremtette a betyárokat”; Részletek Kiss Ferenc Naplójából; Vas János Panyiga: Régi cigány szótárak...; S...

Advertisement