{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 18

ELHIVATOTTAK A VÉGEKEN – Kóka Rozália rovata

Petrás Incze János emlékezete 2013. szeptember 21-én Egerben emlékülést tartott a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és az Egri Hittudományi Főiskola a kétszáz éve született minorita szerzetes, első moldvai magyar néprajzi gyűjtő, Petrás Incze János tiszteletére. A neves előadók, Barna Gábor, Tánczos Vilmos, Gál Tibor, Trunki Péter, Domokos Mária előadásaikban felidézték Petrás Incze János életútját, méltatták a moldvai magyarságért végzett áldozatos munkásságát. Réti Árpád színművész előadásában részleteket hallhattunk a moldvai csángó származású ifjú író-költőnő, Iancu Laura „Petrás Incze János” című drámájából. Október végén, ugyancsak a Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület részvételével emléküléseket, megemlékezéseket tartottak Petrás Incze János szülőfalujában, Forrófalván, működésének állomásain, Pusztinán és Klézsén. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni olvasóinknak, hogy ki is volt ő, hogyan lett szerzetes létére néprajzi gyűjtő. Írásunkban főként Domokos Pál Péter „...édes Hazámnak akartam szolgálni” című művében közölt „Petrás Incze János: Tudósítások” című fejezetére támaszkodunk. * Magyar Tudományos Akadémia volt titkára, a nagy műveltségű, több nyelven beszélő Döbrentei Gábor 1841. július 19-étől augusztus 13-áig gyógyüdülésen Borszéken tartózkodott, egy időben Rafael Arduini, moldvai római katolikus püspökkel és annak titkárával, a moldvai Forrófalván született, Kézdivásárhelyen és Egerben iskolázott Petrás Incze szerzetes pappal. Döbrentei már első nap megismerkedett Petrással és rajta keresztül hamarosan a püspökkel is. Megismerkedésük történetét Döbrentei Gábor így jegyezte fel: „Július 19-én érkeztem a’ szép’ Székelyföldnek Borszék nevű híres gyógyvizére‚ s augusztus 13-dikán hagyám el, 1841-ben. Az Erdélyből, Havasalföldről és Moldovából odagyűlttek 400-500 közötti számban, mindjárt július 19-dikén [...] egy moldovai catholikus magyar papra mutatott Dr. Szilágyi Miklós kolozsvári k. lyceumbeli orvos

A

Petrás Incze János 1813. szeptember 9-én Moldvában, a Szeret folyó jobb partján fekvő Forrófalván (románul Faraoani) született. A település lakosságának 99 %-a ma is római katolikus, akiknek kétharmada beszél, vagy legalábbis ért magyarul, bár a legutóbbi népszámláláskor már csak 48-an vallották magukat magyar anyanyelvűnek. A XIX. század végén Románia Nagy Földrajzi Szótárában még azt olvashatjuk, hogy a forrófalviaknak több mint 95 %-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A kis Petrás János tehát gyakorlatilag színmagyar településen látta meg 1813-ban a napvilágot. A család – édesapja, Petrás Ferenc feljegyzése szerint – több mint száz esztendővel korábban Baranya megyéből költözött a Kárpátokon túlra. Az apa 1768-ban született, kántorsága 1793-ban kezdődött, 1843. május 5-én halt meg. A gyermek, édesapjához hasonlóan, a Kézdivásárhely melletti Kanta minorita rendbeliek által fenntartott gimnáziumában tanult. Középiskolai tanulmányainak befejezése után Egerben folytatott teológiai tanulmányokat, majd 1834-ben belépett a minorita rendbe, ahol az Incze szerzetes nevet kapta, 1836-ban pappá szentelték. Ezután rendje szülőföldjére, Moldvába rendelte misszionáriusnak. Kinevezése előtt két esztendőn át bejárta szülőföldjét, felkereste Moldva katolikus falvait. Lelkészi működését a nagy, Tázló menti magyar faluban, Pusztinán kezdte 1838-ban. Négy esztendőt szolgált itt helyettes plébánosként, erre az időre esik Döbrentei Gáborral való megismerkedése. Három esztendő múlva, 1842-ben a szülőfalujával szomszédos magyar faluba, Klézsére nevezték ki plébánosnak, s ott szolgált egészen halála órájáig. 1886-ban rablógyilkosok oltották ki az életét.

18

tanár ki, az európai hírre érdemes gyógyvíz körül, sok czélszerű intézkedésben több év óta fárad‚ s kit én hálával említek. A’ moldovai magyar papot magas, karcsú szálú ifjú embernek láttam, gyér szakállal, sárgásbarna színben, komoly tekintettel, de midőn szóla nyájas részvétű lőn ajka. Ez volt PETRÁS INCZE. Másnap reggel, együtt ivók a’ borvizet, vonszalmamat követvén, vele megismerkedtem, valamint általa harmad napon méltóságos püspökével, ki tisztelkedő látogatásomat szívesen viszonzá szállásomon. [...] Intett a’ nemzeti rokonság vonzalma, e véletlen találkozást nyom nélkül elillanni nem hagyom.” . S miként írta, Döbrentei Gábor nem hagyta „elillanni” a nagy lehetőséget, hogy a moldvai magyarságról hiteles ismereteket szerezzen egy megbízható embertől. Sebtében egy harmincnyolc kérdésből álló kérdőívet szerkesztett és július 22-én már át is adta Petrás Incze Jánosnak. A kérdések Domokos Pál Péter szerint felölelték a népélet egész területét, s Petrás Incze János feleletei nyomán, amelyekkel már július 28-ra elkészült, „magunk előtt látjuk a moldvai csángómagyarságot, házait, otthonait, udvarait, kertjeit, mezeit, erdőit, a folyton fonó-szövő asszonyait, gyöngyfűző leányait, fáradhatatlan férfiait, akik megteremtik az élet lehetőségeit. Feleletet ad népének számára, szokásaira, hétköznapi, ünnepnapi életrendjére, vallási életére, hit s hiedelem kapcsolataira.”. A feleleteket Petrás a püspökével hitelesíttette, hogy azok igazságához kétség ne férhessen. Petrás Incze János hazatérve Pusztinába, rájött, hogy a harmincnegyedik kérdésre („Vannak-e Magyar Dalaik, lehetne-e illyent kapni?”) helytelenül válaszolt. Azt felelte, hogy: „Semmi más Dalt, az egyetlen, meny asszony’ elvitelnél használni szokottat, többet létezni közöttök nem hallottam,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: „Isten teremtette a betyárokat”; Részletek Kiss Ferenc Naplójából; Vas János Panyiga: Régi cigány szótárak...; S...

folkMAGazin 2013/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: „Isten teremtette a betyárokat”; Részletek Kiss Ferenc Naplójából; Vas János Panyiga: Régi cigány szótárak...; S...

Advertisement