Page 8

Sanyi bá’ határátlépése Muszka Sándor erdélyi magyar költő nevét eddig viszonylag kevesen ismerték Magyarországon, de ez a helyzet most megváltozni látszik, hiszen az egyik, sokféleségre nyitott budapesti könyvkiadó kiadta az „odaát” gyorsan elkapkodott Sanyi bá’ című prózakötetet. A székely humorról és az attól elválaszthatatlan valóságról is faggattuk a szerzőt egy körúti kávéházban, Budapesten. – Téged odahaza költőként ismertek meg az – Dehogynem... Egyébként merre van a falu, olvasók... ahol a történeteidet összeszeded? – Eddig főleg verseket írtam, három verses– Csíkszereda mellett, Csíkszépvizen élek. kötetem jelent meg, a negyedik ősszel jön ki Csíkszeredától, ahogy megyünk a Gyimea nyomdából. Otthon, Erdélyben. Sajnos, sek felé, ott van, Szentmiklós után. Van egy nem hiszem, hogy kapható lesz majd Mavízgyűjtő gát is nálunk. gyarországon, hiszen az eddigiek sem na– Miféle népek lakják a falut? gyon jutottak át. – A lakosság gyakorlatilag teljesen magyar, – Miként fér össze a prózaírás és a költészet? néhány cigány család lakik még ott. Meg – Én nem vagyok olyan, aki minden nap, van egy rendőr is, az egyetlen román a fas ráadásul egész nap tud és akar verset írni. luban. Persze, „rendes magyar ember nem Vannak ilyenek, de a nevüket inkább nem megy rendőrnek”, hiszen nálunk azt mondveszem a számra. A történeteket a „köztes ják, hogy „az árulót még az ellenség se beidőben” írom, amikor ráérek. csüli”. – Ráérni? Manapság? – Milyen az élet a XXI. században egy erdélyi – Énvelem megesik, hogy ráérek. Nem forfaluban? dítok, nem írok nagy ívű tanulmányokat – Nagyon közel vagyunk Csíkszeredához, sem. Magam szórakoztatására kezdtem el ahova be lehet járni, szóval úgy élünk, mint lejegyezni ezeket a történeteket, amikor nebárki más egy városhoz közeli faluban. kiláttam. Nem is gondoltam, hogy máso– A város közelsége jó vagy rossz? fotó: Márton Ildikó kat is érdekel. – Szerintem jó: van kórház, üzletek, ott a – Hol lehet ilyen történeteket lelni? megyeszékhely, ha intézni kell valamit. Persze, lehet, hogy mások – Mindenhol. Az ember jártában-keltében belebotlik. Elég csak másként látják, hiszen én Kovászna megyéből, Kézdivásárhelyről átmenni a szomszédhoz, s már jönnek is a történetek, vagy ha be- származom, a faluba a feleségem révén kerültem, mert odavalósimész a kocsmába, s meghallgatod, ahogy szívatják egymást, ahogy ak a nagyszülei. A kolozsvári egyetemen ismerkedtünk meg, s úgy hülyéskednek. Hallgatod, ahogy mesél valamelyik, közben tudod, költöztünk oda, hogy meguntuk az albérletet fizetni. Kolozsváron hogy egy szava sem igaz, de azt is, hogy a másik mindjárt mond va- vannak ám árak! lami még nagyobbat rá. Ugyanez megy a piacon is, meg minden- – Vannak a környezetedben, akik hasonló módon őrzik a nyelvet? hol, ahol egy kicsit meg lehet állni. – Néhányan. Például nemrég jelent meg egy könyv Gyergyóban Az emberek játékosak mifelénk, szeretnek szurkálni. Azt hiszem, Hazug Pista bácsi történeteiből. Egy öreg erdőpásztor, aki nagyon a humornak ez a fajtája tényleg csak ránk jellemző, s ráadásul a jókat mesél, s valaki kijárt hozzá, s összeírta, amiket az öreg elmonnyelvünk is mintha erre jött volna létre. Persze, félek, hogy eltűnik dott. Olyasmiről, hogy jó barátságban volt Nicolae Ceauşescuval, ez az egész, talán ezért van, hogy ilyen nagy előszeretettel haszná- s aztán meg összevesztek, elküldték egymást a francba, s azóta nem lom a saját szavainkat. Szerintem ez a nyelvi gazdagság egy veszé- beszélnek. lyeztetett érték, amit – ahogy én látom – már az iskolában is meg- – Sokakat elandalít a természeti táj szépsége, azt hiszik, hogy ettől próbálnak nyesegetni. könnyű az élet. – Azért nyilván belenyúlsz a történetekbe... – Szép, de mostoha a mi vidékünk. Hegyek vannak, s a termőföl– Persze, az én munkám is benne van. A mesék nem így, egészben dek sem a legjobbak. Azt szoktuk mondani, hogy ha a sok fenyőfa esnek ki az emberek száján. A helyzeteket, a hátteret, amibe beleül- toboz helyett kenyeret teremne, akkor tiszta Hawaii lenne. Szerinhet a poén, azt mindig az írónak kell kitalálnia. tem nálunk a megélhetésért kétszer annyit kell dolgozni, mint bár– A helyesírást – mármint a szöveghez helyes írásmódot – magad fab- milyen más helyen. Persze, részben ez a kemény világ adja azt is, rikáltad? hogy nem asszimilálódtunk. – Nem nagyon volt más kapaszkodóm, mint hogy kiejtés szerint – Sokan meg szoktak sértődni, ha azt hallják, hogy a magyarüldözőkadjam vissza azt, ami elhangzik. Persze, másként nem is lehet, mert nél többet senki nem tett a magyarok megmaradásáért... nincsen ennek szigorú helyesírása, s ha mégis, akkor az a nyelvészet – Ezt én is így gondolom. Nem volt könnyű a románokkal, és ez körébe tartozik. néha elér a mába is. Van egy csávó, aki elment Amerikába, s ahhoz, – Mit szóltak a kötethez az otthoniak? hogy állampolgárságot kapjon, elvett egy néger leányt, s aztán úgy – Hát, ezt ne írd le, de ezek rendes gazdálkodó emberek, akik betű- alakult, hogy összebarátkoztak, együtt laktak. Aztán egyszer, amivel nem sokat kínozzák a szemüket. A két tőszomszédomnak adtam kor jött, elhozta a csajt is. Az emberek csak álltak, nagy szemekkel egy-egy példányt, s biztos vagyok abban, hogy a könyvnek megbe- néztek, amikor megjött. Kiszállt a néger lány, mire azt mondja a csült helye lesz náluk a polcon. Persze, lehet, hogy beleolvasnak, de szomszéd: „Ej, erősen fekete!”. Mire a másik: „Feketének fekete, de ahogy a mondás tartja: tyúk tyúkkal, lúd lúddal. Nem szólnak be- legalább nem román!”. Szóval, ilyen a helyzet nálunk, akkor is, ha le, hogy én mit írok. Nem az ő világuk. nekünk tettek jót azzal, hogy a magyarul beszélést tiltották. Erre a

8

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

Advertisement