__MAIN_TEXT__

Page 44

Radzsasztáni kígyóbűvölők

I

ndia északi területén, Radzsasztánban találkozhatunk a kálbélia közösséggel, akiknek jellegzetes foglalkozása a kígyóbűvölés. További elnevezésük szápéra, amely a kígyó szanszkrit-hindi nevéből ered, illetve dzsógi. Saját magukat cigányoknak vallják, sokáig vándorló életmódot folytattak, és érinthetetlenekként a társadalom perifériájára szorultak. Az utóbbi húsz évben telepedtek le. A helyi lakosság sem tudja, igazából honnan érkeztek Radzsasztánba, sokan úgy tartják, északról, Pándzsábból, a mai Pakisztán területéről. Eredetüket Guru Kanni Pavji-nak tulajdonítják, aki megajándékozta őket a kígyóbűvölés képességével. A radzsasztáni nyelvjárás, a marwadi nyelv egyik dialektusát beszélik, amelyben a szavak nagy többsége szanszkrit-hindi eredetű. Vallásuk hindu. „Amikor a gyerekeink születtek, akkor még vándoroltunk, nem volt házunk. A férjem, Kalunáth (dzsi) pungin zenélt, úgy kerestük meg a megélhetésünkre valót. Egyszer csak jöttek a rádiótól, meghallották, hogyan játszik, megtetszett nekik, és hívták Amerikába koncertre, de nem volt címünk, nem volt, aho-

44

vá küldjék a meghívót. Aztán megegyeztünk egy bizonyos helyben, ahonnan átvettük a levelet…” (Elmesélte Mohoni Kálbélia, Kalunath Kálbélia felesége, Dzsodhpurban.) A sivatagi házak környékén gyakori vendég volt a kobra. Észrevétlenül be tudta fonni magát a kerítés vagy házfedél gallyai közé. Az emberek a madarak furcsa csiripeléséből következtettek arra, hogy váratlan vendég érkezett. Ekkor hívattak egy, a környéken táborozó „kígyós embert”, aki befogta a mérges fenevadat, ezzel sok esetben életeket mentve meg. A környékbeliek látták, hogy hasznos a kálbéliák jelenléte a térségben, mert rajtuk kívül senki nem értett a kígyók befogásához, ezért azt mondták nekik: adunk földet, építsetek rá házat, telepedjetek le itt, a közelben. Így alakultak ki a kálbélia-telepek a falvak, városok környékén. Otthonukban az év bizonyos hónapjaiban kobrákat tartottak, amelyek mérgét kinyerték és felhasználták különböző gyógyászati célokra. Nádfedeles dobozban tartották, időnként előhozták őket, enni adtak, zenéltek nekik, amire a kígyók vonagló „táncot” jártak. Augusztus elején, az esős

RADZSASZTÁNI NÉPTÁCKURZUS 18.00–19.30 VASAS MŰVELŐDÉSI HÁZ 1085 BUDAPEST, KŐFARAGÓ U. 12. ABRAHAMJUD@FREEMAIL.HU WWW.ABRAHAMJUDIT.COM

MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

évszak kezdetekor szabadon engedték őket, majd újakat fogtak be. A kígyókat a pungi (tökhéjsíp) nevezetű nádfúvós hangszerrel hozták izgalomba. Ritmuskíséretként daphli-t (csörgődobot), valamint mandzsirá-t (rézcsengőt) használtak. Az ilyen zenés-kígyós szórakoztatást ghumakkád-nak hívták. Aztán, ahogyan változtak az idők, változtak a törvények is. A kormány betiltotta a kígyótartást, így elfogytak a „táncos kígyók”. A dzsodhpuri kálbéliák vezetőjének, Kalunáthnak az az ötlete támadt, hogy kígyók helyett a ghumakkád-on lányok táncoljanak. Beöltöztették őket fekete ruhába, amelyet a kobra mintáját utánzó rombuszos motívumokkal díszítettek, és arra ösztönözték őket, hogy a kígyó mozgását imitálják. A kálbélia tánc mára a közösség védjegyévé vált. 2010-ben az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Kép és szöveg: Ábrahám Judit

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

Advertisement