Page 36

TALLÓZÓ

S ZÉKI S OÓS J ÁNOS

ROVATA

Pásztorélet, pásztorsors (részlet) Írta: Veres Péter

[...] Amikor megjönnek a nyári melegek, a fű száradni kezd, megkezdődik a nehéz élet. A tippan megveresedik, a bárányüröm megkeményedik, a porongok zöld foltjait úgy lerágja a jószág, hogy már csak a kutyatej sárga virága, a gelicetövis lila bokrai, az ördögszekér virágtalan fakó tüskéi és a felettük csőszködő, piros rózsájú vagy bomladozó fehér pelyhű bogáncsok uralják a tájat. A jószág ilyenkor még nem akarja elhinni, hogy elmúlt a jó világ, és megy-megy, szüntelenül megy. Keresi a zöld porongokon a jóízű mezőket, a fehér virágú bodorkát, a lila virágú vadherét és a sárga virágú sárkeletet. De ez már le van rágva, nem nő újra, mert száraz a föld, s továbbmegy, keresi a másik porongon vagy a másik lapos szélén, hogy hátha ott még volna mit harapni. Most már aztán a pásztornak talpon kell lenni, téregetni kell, és „kézen járatni” a jószágot, mert kimenne a világból, és mégis éhen maradna. Hozzá kell szoktatni, hogy a kopár legelőn is szedjen valamit a hasába. Majd aztán megszokja a jószág a koplalást is. Belenyugszik a csendes éhezésbe, a bendője pedig, ami tavasszal úgy kitágul, hogy belefér egy rudas szénára való zöld fű, most megtelik egy marék szénával is. Ilyenkor kezdődik azután a gulyások és csikósok számára a legnehezebb munka, a vízhúzás is. Amíg a fű zöld, keveset iszik a jószág, meg aztán, ha szomjas, talál vizet a laposakban is. De amikor elérkezik az az idő, amit a pásztorének úgy fejez ki, hogy: Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz, a szegény barom is csak a pásztorra níz, akkor már vizet kell húzni, sok vizet, mert azon él a jószág. Még jó, ha a kutak ki nem apadnak, de forró nyarakon ez is megtörténik. Ekkor aztán, ha az egyik kútból kihúzták a vizet a sárig, menni kell a jószággal a másikhoz, amíg mindegyik nem iszik. Néha ezt csinálják egész nap: téregetnek egyik kúttól a másik felé. Amíg az egyik bojtár meg a kisbojtár téregeti és elűzi a jószágot, a másik elmegy előre vizet húzni. Telehúzza a vályút, hogy amikor megrohanja a jószág, legalább az eleje, a szomjasa ihasson, mert az üres vályún letaposná egymást. Sokszor már elűzni se lehet a gulyát és a ménest, és nemcsak hogy capon megy a kút felé, de a farkához rúg, és vágtatásba kezd.

36

A kútnál pedig tülekednek, marakodnak. A lovak csípik, rúgják egymást, nyihognak és vicsorognak, a marhák meg szarvaikkal csinálnak helyet. Ütik egymást, csattognak a szarvaikkal, és egymás patájára lépnek a tolongásban. A szegény bojtár izzad, és húzza a vizet szakadásig, mert a szomjas jószág ott tülekedik a kútkáva mellett, és nyálcsorogva várja, hogy folyjon a víz a csatornába. Ha nincs a csatorna bedeszkázva, már abba is beledugják az orrukat, hogy hamarább érjék, és a kútba is belenéznek. Vannak olyan finnyás lovak és tehenek, amelyek nem is szeretik a vályúban a többiektől összenyálazott vizet, hanem vagy a csatornából, vagy a zárt csatorna végén folydogáló, érintetlen, tiszta vízből akarnak inni. Sőt néha olyan tolongást és verekedést csinálnak, hogy abba kell hagyni a vízhúzást, és közéjük kell verni, vagy pedig a másik bojtárt oda kell állítani, őrködni. Még jó, ha két-három gém is van a kúton, mert akkor több bojtár tud egyszerre dolgozni, de ilyen kutak csak a nagyhortobágyi legelőn vannak. Az újvárosi legelőkön csak egygémű kutak vannak, legfeljebb a bojtárok váltják egymást. Hogy mégis mennyit dolgozik ilyenkor egy-egy bojtár, azt könnyen ki lehet számítani. A kisebb gulyák, ménesek létszáma kétszáz-négyszáz között van, a nagyobbaké felmegy nyolcszázig, de még ezerig is. És minden nyájjal csak két felnőtt ember van. Ha van is több bojtár, az nincs jelen, hanem a kunyhónál van dolga. Főz, és a számadó jószágát gondozza. Minden jószágnak kell naponta kétszeri itatásnál legkevesebb ötven-hatvan liter víz. Egy-egy emberre eszerint, a középarányost számítva, kétszáz darab nagyjószág jut. Ez bizony tíz-tizenkétezer liter víz. Ez ugyanennyi kiló. Vagyis egy bojtár egy vagonra való vizet felhúz egy forró nyári napon, és – kézen, vagyis karon. Ez pedig nagy dolog. Mert vállon egy munkás berak a vagonba háromszáz-négyszáz mázsa gabonát is, de bojtárnak a két karja dolgozik... Nincs más mód, ha már nem

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

Advertisement