a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 28

SZÉKI DEKAMERON

Ne hallgatózzatok, gyermekik! Gyermek voltam. Édesanyám elvitt egy héten egyszer az asszony-fonóba, lássunk fársángosokat. Szerettünk menni, de nem is a fársángosokra voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy mit beszélnek, pletykálnak az asszonyok a szerelemről. Anyám még felkötött nekem csepüt a guzsalyra – fonjál! Az nagy szégyen, ha egy nyolc éves leány karba tett kézzel ül. Ott fonogattunk mi is egy páran, egész hátul, az ajtó sarkánál. Mondogatták is az asszonyok jó hangosan: „Minek kell a fonóba hozni őket, hogy ne tudjunk beszélni tőlek! Úgy hegyezik a fülüket, mint a nyulak!”. Másik asszony rávágta: – Nem baj, hadd tanuljanak! – s máris nekifogott egy nagyon zsíros viccnek. Egy másik asszony: – Te, mondd került szóval, kemence van a házba’. Tudtuk, hogy ezt ránk érti és ilyenkor még jobban figyeltünk, összedugtuk a fejünket, mint ahogy az asszonyok szokták, majd kibogoztuk, hogy melyik mit jelent. Minek becézik a csunyáját az asszonynak, miért beszélnek madárnyelven, hogy mi ne értsük? De mi minden szót megértettünk, és nem tudtuk megállni kacagás nélkül. Hátraszól a vén Balogné: – Gyermekek, most ne bámuljatok! Győri Mari néni jajgatva kel fel a guzsalyáról. Most egyik térdét teszi a guzsalya talpára, avval tartja, úgy fon felállva. – Jaj, jaj! – jajgat, a hasa az orrát veri majdnem, de csak fon, s közben eljajgatja magát. – Ne hallgatózzatok, gyermekeim! – mondja. Hátul a sarokban egy pisszenés sincs, sajnáljuk Mari nénit, de fél szemünk a hasán van. Mari néni jajgatás közben mondja, kerülő szóval: – Lehet, még az éjjel eltörek, az éjjel kettétörek. Holnap ilyenkor már négyen leszünk. A vénasszony csak a magáét hajtja: – Ne hallgatózzatok, gyermekik! Kereken vették Mari nénit. – Kicsi Mari, tá’ csak nem...? – csodálkoztak. – Jaj, jaj, jaj! Mit csináljunk, édes lelkem? Ne hallgatózzatok, gyermekik! Kereken vették, mi már nem láttuk Mari nénit. – Jaj, édes lelkem, el kéne hívjuk a bába nénit, szóval a gólya nénit. Mi meglöktük egymást. – Ne hallgatózzatok! Mari néni újból eljajgatta magát, de már félretette a guzsalyát. Az asszonyok is letették a guzsalyukat, jajgatva, teprengve kísérték ki Mari nénit. Karon fogták, körbe vették és elmentek. Felsóhajtottunk. A barátnőm, a kicsi Zsuzsi felkacagott. – Te lányok, – mondta – én megijedtem, hogy még a fonóból is kikergetnek minket, mert jön a gólya, s lesz kicsi baba. Összedugtuk a fejünket. A hasában van a gyermek, hát persze, hogy ott van! De miért kell nekünk hazudjanak össze-vissza?! Utá-

28

K OCSIS R ÓZSI

HAGYATÉKÁBÓL

Illusztráció: Juhos Kiss Sándor

lom a gólyamesét! – Én is, én is! – kiabálták a lányok – Vajon fel kell vágják a hasát? – Oh, dehogyis kell! – mondja. – Nem hallottátok, hogy szokták mondani a nagyhasú asszonyokra? Beveszi édesen, kiteszi keservesen. Még én sem értem, hogy ez mire megyen, de majd holnap megtárgyaljuk. Most igen néz a vénasszony. Mi hahotával kacagunk. – Lassabban, gyermekek! – szólnak ránk. Én reggel még megkérdeztem édesanyámat. – Há’ meglett Mari néninek a kicsi gyermeke? De már rögtön meg is bántam. Elfelejtettem, hogy én nem szabad tudjak róla, s anyám sem szabad tudja, hogy én mindent tudok. Szigorúan nézett rám. – Hallgass, te kofa! Nem szégyelled magad ilyeneket kérdezni anyádtól? És ezért az egy szóért két hétig nem vitt el a fonóba. Kocsis Rózsi (1996. február 7.)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

Advertisement