Page 12

Folkfesztivál Norvégiában ... avagy népzene mezítláb

Zene, tánc, élmény, hangulat, mosolygó emberek a hideg, havas tetejű hegyek között, komor felhők alatt. A nap csak néha bújik elő, igaz, akkor megpróbálja kárpótolni korábbi hiányát, száz ágra süt. Ez volt az idei, 24. Førde Nép- és Világzenei Fesztivál kerete. A hegyek közelsége, a fehér éjszakák, a csodálatos látvány eleve biztosítéka a kitűnő hangulatnak, még a nekünk szokatlanul hűvös idő ellenére is.

F

ørde a fjordok ölelésében, itt-ott nyáron is jéggel borított hegyek között fekszik. Kerülővel érkeztem ide, Sognefjord megye központjába. Ugyanis Bergent, Norvégia legnagyobb kikötővárosát – és a környék más nevezetességeit – kár lett volna kihagyni. Itt született például a norvégok nagy zeneszerzője, Edvard Grieg, s a felvonóval megközelíthető kilátóból jól látható a Bryggen, azaz a rakpart Hanza-kereskedőházainak sora, amely 1979 óta a világörökség része. A halpiactól kezdett sétán hagyományos kötött pulóvereket árusító üzletek sorával találkozhatunk. Tovább haladva a fjord-vidéken, lehetetlen elkerülni a szintén mesés Flåm vasútvonalat. A mindössze húsz kilométeren át futó sínpár elkészítése húsz évet vett igénybe, 1944-ben villamosították. Húsz alagúton visz át az út, ebből tizennyolcat kézzel vájtak. Néhánynak a falába ablakot is készítettek, hogy a gyönyörű látvány egy pillanatra se vesszen kárba. A kilenc közbeeső állomás mindegyikén feltüntetik a tengerszint feletti magasságot, s a két végállomástól mért távolságot. A Kjos vízesésénél megáll a vonat, ki lehet szállni fényképezni. Ha figyelmesek vagyunk, meghalljuk a finoman szóló muzsikát, majd az egyik ormon egy táncos jelenik meg, teljesen belesimulva a környezetbe. A Brekvam-szakadék következik, majd festői parasztgazdaságok sora. Végül Flåmba érkezünk, a négyszázötven lakosú városba. Innen Balestrand felé vezet az út, immár hajón. Érdekes figyelni az utazóközönséget: szinte mindenki szótlan, a lélegzetelállító látvány, a víz kéksége és a hegyek tekintélyt parancsoló monumentalitása mindenkit tiszteletre késztet. Balestrand almaboráról, a ciderről híres. A pezsgő italt speciális körülmények között, apáról fiúra szálló tudománnyal készítik. Fjærlandba ismét hajóval érdemes menni. Itt a Norvég Gleccser Múzeum fogadja a látogatókat, nemcsak kiállított tárgyakkal, filmekkel, fotókkal, de „hazavihető” környezetvédő munícióval is. Ha vigyáznánk FölA Budapesti Norvég Nagykövetség, a norvég Külügyminisztérium, a „Music Norway” ügynökség, a „Fjord Norge” régió, valamint a Førde Nép- és Világzenei Fesztivál mintegy huszonöt újságírót hívott meg a világ minden tájáról, hogy bemutassák nekik a fesztivált és az ország e csodálatos, festői vidékét.

12

dünkre, háromszor ennyi embert is eltartana – szól a figyelmeztetés a kiállítás végén. Kétezerötszázharmincnégy gleccser van az országban, egy részükön túrázni, síelni is lehet. A mászásra hívogató hegy lábánál helyi gazdák kínálnak egy kis kóstolót: barna színűre érlelt juhsajtot, szarvaskolbászt és helyben termelt gyümölcslevet. Itt található a híres norvég könyvváros, a Booktown is. Kétszázhetvennyolc lakosa és mintegy négy kilométernyi könyvespolca van. A könyvet ebben az országban nagyon megbecsülik, hiszen ha rossz az idő – és ez gyakran előfordul –, ez a legjobb társ. Lehet itt kölcsönözni és vásárolni is használt és új példányokat. Könyv van mindenütt, a garázsban, a fürdőszoba ablakában, a teraszon... Végül megérkeztem úticélomhoz, Førde városába, amelynek háromnapos fesztiválját 1990 óta minden évben megrendezik. Idén az esemény középpontjába a zene és természet összefüggését állították. Minden ahhoz a gondolathoz kapcsolódott, hogy „a zene legfőbb inspirálója a természet”. A fesztivál logója is lepkéket és virágokat ábrázol. Zene a fjordokban, a hegyek tetején, a fák alatt, a folyóparton, kis és nagy koncerttermekben. Az idei téma összecseng Bartók gondolatával, miszerint a népzene a természet tüneménye. Így csodákra képes: felolvaszt-

ja a gleccsert és érleli az almabort. Egy balestrandi gazda megmutatta, hogyan is lesz olyan finom az itala. Amellett, hogy naponta egy negyed fordulatot mozdítanak az egyes üvegeken, esténként lemegy a pincébe a hordókhoz és énekel nekik, gregoriánt, leggyakrabban a Salve Reginát. Ettől lesz igazán jó az ital. A fesztiválon főleg akusztikus hangszereket hallottunk, de volt itt olyan afrikai hangszer is, amelyik leginkább a mi gyimesi gardonunkra emlékeztet, ám elektronikusan szólaltatták meg. Természetesen megjelent a norvégok tradicionális hegedűje is, a hardingfele (angolul hardanger fiddle). Nevét onnan kapta, hogy egyik legkorábbi megtalált példánya Ole Jonsen Jaastad munkája 1651-ből, a norvégiai Hardanger-fjord vidékéről származott. Ez a hangszer a négy szokásos húr alatti öt zengőhúrjával és az egyenes húrtartó lábbal önmagában egy teljes zenekar hangzásélményét nyújtja. A zengőhúrok c a g f és d hangot adnak. Ha az első négy hangot elénekeljük felülről lefelé, meglepő dolgot tapasztalunk: megszólal a Peer Gynt kezdő motívuma. Nem véletlenül alkotta ezt így Edvard Grieg. Ez a hangszer volt hallható a híres Gyűrűk Ura című filmben is. A legrangosabb világzenei lap, a Songlines a világ huszonöt legrangosabb nemzet-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

folkMAGazin 2013/4  

A TARTALOMBÓL: Tüskés Tünde: Valóság és lelkiség; Halmos Béla búcsúztatása; Diószegi László: Paprikás kalács Washingtonban; Grozdits Károly:...

Advertisement