{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 7

Magyar? Székely! – Rovás? Írás! Manapság felerősödött az érdeklődés a „székely-magyar rovásírás” iránt. A nemzeti identitás egyik kifejezőjévé vált a használata: konferenciákat rendeznek e témában, rovásírás-tanfolyamokat és -versenyeket tartanak, létezik már sms-t rovásírásban küldő „mobil-app”, névjegykártyán, településtáblán, boltcégéren találkozhatunk ezzel az írásmóddal. Sándor Klára nyelvészt arra kértük, hogy segítsen kikeveredni abból a – tévedésektől és szándékos ferdítésektől sem mentes – „dzsungelből”, amit az interneten és gyakran nyomtatott formában is találhatunk, ha a „rovásírásról” szeretnénk információkat szerezni. – Aki e téma iránt érdeklődik, lehet, hogy meg sem találja a tárgyban született írásaidat, hiszen a rovásírás elnevezés használatától is tartózkodsz... – Régebben én is rovásírásnak neveztem. Ma már azonban inkább székely írásnak hívom. Ezzel nem vagyok egyedül, a kollégáim szintén erre az elnevezésre tértek át. Azért székely, mert azok az emlékei, amelyek nem „tudós használathoz” köthetők, hanem autentikus gyakorlatból maradtak ránk, kizárólag Székelyföldön maradtak fenn. Úgy tűnik, hogy ezt az írást a székelység történetéhez lehet vagy kell szorosan kapcsolni. Sajnos, ahhoz egyelőre csekély a rendelkezésre álló leletmennyiség, hogy a népcsoport és az írás közöt-

ti kapcsolatot megfelelően átláthassuk, arról pontos kijelentéseket tegyünk. Ugyanakkor a rovásírás elnevezés félrevezető is. Olyan, mintha a rovásírások csoportja egy írástörténeti különlegesség, esetleg az írás egy külön ága lenne. Erről azonban szó sincs. A székely írást Sebestyén Gyula kezdte el következetesen rovásírásnak nevezni abban a munkában, amely mostanáig a székely írás egyetlen komoly corpusa. Ő a számrovást kutatta intenzíven, s onnan ered az ötlet, hogy a betűk azért szögletesek, mert a fába úgy lehetett könnyen írni, ha nem gömbölyítették a jeleket. Ez ugyan igaz, de ugyanígy igaz, ha kőbe vésik, vagy fémbe karcolják őket. Összességében tehát azért nem gondoljuk, hogy érdemes megtartani az elnevezést, mert újabban látszik, hogy sokakat megtéveszthet. – Mennyire járt el az idő Sebestyén Gyula „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című könyve fölött? – Sebestyén Gyula munkája fontos és tiszteletreméltó. Amikor ő összegyűjtötte az anyagot, elég pontosan szétválasztotta a hamisítványokat a tényleges emlékektől. De a tanulmány majdnem egy évszázada, 1915ben jelent meg, és azóta sok új emlék került elő. – Publikációidból úgy tűnik, hogy meglehetősen régóta foglalkozol a kérdéssel. – Már a szakdolgozatom témája is a székely írás volt, s némi kihagyással azóta is foglalkozom vele. – Akkor ennek még nem volt ekkora „divatja”... – Nem, sőt ez a terület kevéssé volt ismert. Nekem azért volt kézenfekvő, mert turkológiát tanultam, és természetesen olvastunk keleti türk feliratokat, amelyeknek írásjelei – ha nem is közvetlenül, de – valószínűleg távoli kapcsolatban állnak a székely írással. Aztán hallottunk a nagyszentmiklósi kincs feliratairól és az akkoriban előkerült szarvasi tűtartón talált viszonylag hosszú avar szövegről is. Akkori tanszékvezetőnk, Róna-Tas András igen sokat foglalkozott az utóbbival, eredményeiről a szemináriumain folyamatosan hallottunk. A török és magyar nyelvi kapcsolatok volt a fő témám, természetes volt, hogy ennek részeként a székely írással foglakozzam. A tanszéken, Németh Gyula hagyaték-könyvtárában pedig minden anyagot meg is találtam ehhez. A Nikolsburgi Ábécé

7

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

Advertisement