Page 4

Bujdosók és útkeresők Szavak és mozdulatok közös világa a Nagyvárad Táncegyüttes új produkciójában Nehéz küldetés elé nézett a Nagyvárad Táncegyüttes, amikor egyetlen produkciót négy különböző koreográfussal és egy olyan markáns rendezővel, mint Novák Péter tervezett színre vinni. Ám – mint az az április 19-i bemutatón kiderült – nagyszerűen megbirkóztak a feladattal: az előadás valódi táncszínházi élményt kínál.

K

usza gondolatokkal foglaltam el helyem a Szigligeti Színház nézőterén és feltehetően nem voltam egyedül kétségeimmel. Az ugyanis már az előzetes információkból kiderült, hogy a Nagyvárosi bujdosók című előadás az identitás, migráció, értékek és hasonló kulcsszavak mentén halad, egy 1999-ben készült album zenei anyagára épít, ugyanakkor ezzel a produkcióval igyekszik megtalálni saját formanyelvét az idén tizenegy esztendős partiumi hivatásos táncegyüttes. Az Ábel témakör kvázi hagyományos feldolgozásától a teljesen nonformális, minél elvontabb, áttételesebb formanyelvig számos lehetőség kínálkozott. Ám már az első akkordok és mozdulatok megnyugtatóan hathattak. Kiss Ferenc magyarországi zeneszerző azonos című albuma 2013 hirtelen jött tavaszán üdítően szólt a Pece parti színpadon, minden dallama cseng és minden szava mellbe vág. Az eddig főként a folklórból táplálkozó Nagyvárad Táncegyüttes pedig nem valamelyik néprajzi tájegység táncrendjével állt a színpadra, és nem is ezek valamilyen egyvelegét igyekezett adaptálni, hanem igazi mozgásszínházi produkcióba fogott. Az előadás során többnyire ez a tendencia uralkodott, ám elemeiben vagy utalásokban visszaköszönt a népi kultúra is. Nagyjából arányosan a táncszínházi előadás kiindulópontjául és zenei alapjául szolgáló lemezhez. Kiss Ferenc zenéje ugyanis úgy ötvözi a népzene világát más, modernnek nevezett irányzatokkal, hogy új és egyedi esztétikai értéket teremt. Nem csupán táplálkozik a népi kultúrából, ötvözi azt például dzsesszel vagy rockkal, és készít – manapság divatos szóval élve – világzenét: mert ilyesmit napjainkban elég sokan próbálnak űzni. Csak elképzelni lehet, hogy milyen termékeny táptalajként szolgálhatott az inspiratív zene a különálló, mégis egybetartó etűdökből építkező előadás négy kortárs erdélyi koreográfusának – Baczó Tündének, Bordás Attilának, Orza Călinnek és Polgár Emíliának –, hogy a mindezt rendezői, dramaturgi és „játékmesteri” minőségben összefogó Novák Péterről ne is beszéljünk. Az előadás alatt nem színpompás kalotaszegi, feketében és pirosban játszó széki szoknyák pörögtek, hanem – György Eszter, csíkszeredai divattervező letisztult elképzeléseit követve – a hölgyek feketében és fehérben, az urak semlegesebb, de továbbra sem rikí-

tó színekben „pompáztak”. Szükség is volt erre, mert a bonyolult mozdulatsorok és táncok megkövetelték a környezet viszonylagos egyszerűségét. Ahhoz pedig, hogy a mozgás értelmet nyerjen, további jelentős segítséget nyújtott az élő zenekari kíséret. A zenészek és táncosok együttműködése rengeteget lendített az amúgy sem egysíkú előadáson, ezért fel is tűnt, amikor rövid ideig nem élőben szólt a zene. A kivetítőn is megjelenített, gyökerektől induló produkció az elképzelt vagy csak elvárt célok kergetésén túl, a bevásárlókocsis, kapkodó és kattogó fogyasztói társadalom nyílt kritikáján, az értékvesztés általános jelenségén át, Kiss Ferenc Kés és kereszt tangójának gyönyörű kettősén keresztül – melyet Kerekes Dalma és Rácz Lajos Levente táncosok keltettek életre – a testiség és tömeg vonzásáig számos stáción átvezet. Majd a szavak világába lépünk, ahol az értelem elvész, a forma pedig nem tart meg. Brugós Sándor vívódása, „kettőse” saját árnyékával az előadás egyik csúcspontja, de kiemelkedő momentum volt az Ady verbunkjára megálmodott, bonchidai ritka magyarra alapozott páneurópai képmutatás is. Mindezeket a tánc nyelvén elbeszélni önmagában véve sem könnyű feladat, ám azt, hogy mindeközben az előadók hány újabb kék-zöld foltot szerezhettek a próbafolyamat során már kapottak mellé, csak elképzelni tudjuk. NAGYVÁROSI BUJDOSÓK Hogy szereztek, az bizonyos, mert táncost nem kíTánckar: Brugós Anikó, Kerekes Dalma Gabriella, Mihucz Kinga, mélő mozdulatokat láthattunk a színpadon, olyaSzabó Enikő Ágnes, Timár Tímea, Tolnai Tímea Katalin, Zaha Enikő Kitty, Brugós Sándor Csaba, Forgács Zsombor, Forgács-Popp Jácint, Kacsó Bálint, nokat, amelyek mögött látszik a kemény munka, Kádár Elemér, Miklós János, Rácz Lajos Levente, Schmith Nándor a közös és az egyéni egyaránt. Az előadás szomorú, Zenekar: Bartalis Botond, Kelemen Molnár János, Marius Bulzan m.v., ám reális problémákat feszeget, mégsem hagyja báMárkus Zoltán m.v., Pelbát Ilona, Szabó Lóránd Győző, Szakács Kristóf, natos arccal és lélekkel távozni a nézőt: a különböSzékely István m.v. ző léthelyzetek summájaként az „Addig élek, amíg Rendező, dramaturg, játékmester: Novák Péter m.v. élek, amíg bennem zeng a lélek” reményteli üzenetéZeneszerző: Kiss Ferenc m.v. vel és egy össztáncszerű forgatós hangulatával boZenei vezető: Horváth Károly m.v. csát útra. Zenei asszisztens: Brugós Anikó Nem volt tehát szégyenkeznivalója Novák PéKoreográfus: Baczó Tünde m.v., Bordás Attila m.v., Orza Călin m.v., ternek, sőt büszkén állhatott be a többi alkotóval Polgár Emília m.v. együtt a tapsrendbe. A Nagyvárad Táncegyüttes Jelmez: György Eszter m.v. pályafutásának méltó mérföldköve ugyanis a nagyváradi Nagyvárosi bujdosók. Játéktér, látványtervek: André Csongor m.v. Dénes Ida Vetített látvány: Ugron Réka m.v. (Erdélyi Napló, 2013. április 25.)

4

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

Advertisement