Page 22

FOTÓGALÉRIA

Véménd 1916–1920 Egy falusi tanító fotográfiái

Véménd elsősorban a közel száz éves, fotótörténeti és néprajzi szempontból is nagyon érdekes gyűjtemény miatt került a figyelem középpontjába. A „Véménd 1916–1920 – Egy falusi tanító fotográfiái” című kiállítás a pécsi Janus Pannonius Múzeum vendégkiállítása, amelyet a május 24-én nyíló „Duna menti németek fényképes történetei 2008” című kiállítással együtt, „Találkozások” közös elnevezéssel, a berlini Európai Kultúrák Múzeumának Közép-, Kelet- és Délkelet-Európai Koordinációs Irodája fog össze, és utaztat Európa több országában.

M

ivel a fotóanyag a pécsi múzeum tulajdona, az ehhez tartozó kutatást is ők végezték. Az üvegnegatívokat Hernai Béla halála után egy Vasvári Szvetozár nevű helyi, szerb származású asztalos, amatőr helytörténész hozta le a tanító házának padlásáról. Az anyag 1985-ben került a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályára. Az első publikáció, amely érdemben foglalkozott a gyűjteménnyel, B. Horváth Csillának 2001-ben, a Fotóművészetben megjelent cikke volt: Egy baranyai tanító fényképei a 20. század elejéről. Ezután az anyagot Vándor Andrea muzeológus dolgozta fel és rendezte össze. Érdeklődése a fényképek történeti feldolgozására korlátozódott, ezzel kapcsolatban mai terepmunkát nem volt alkalma végezni. A kiállításban és a hozzá kapcsolódó katalógusban a fotográfiák történeti hátterét, az I. világháborút és annak hatását a faluközösségre, a település nemzetiségi összetételének alakulását (az I. világháború előtt főként németek, szerbek és magyarok lakták), az egyes etnikumok történetét, valamint Hernai munkásságának sajnos nagyon kevés ismert részletét szándékozik bemutatni. Hernai Béla, aki Heszről magyarosította családnevét, 1884ben született Székesfehérvárott, 1905-től élt és tanított Véménden. 1925-ben lett az iskola igazgatója, és itt is halt meg 1964-ben. 1929-től tevékenyen részt vett az Országos Geographiai Intézet, valamint a Szegedi Tudományegyetem Germán Filológiai Intézete által indított néprajzi kutatásokban. Helyi tanítóként gyűjtötte Véménd és környéke régészeti, honismereti és néprajzi anyagát. Nem hivatásos, de láthatóan képzett fényképészként 1916 és 1920 között megörökítette a falu lakóit és a környékről odalátogatókat. Közel hétszáz darab 9x12 cm-es üvegnegatívja házának padlásáról került később a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályára. 1944. november 25-től 1950 december 28-ig vezetett naplója és helytörténeti vonatkozású jegyzeteinek öt kötete a Baranya Megyei Levéltárba kerültek. Az utóbbiakból a véméndi általános iskolában is őriznek egy-egy példányt. Hernai fotográfiái nem műteremben készültek, a véméndi parasztok, iparosok és kereskedők portréinak hátteréül egy falusi ház, valószínűleg a tanítólak udvara és tornáca szolgáltak. Egyet-

len „műtermi” kellékként egy tonett-szék szolgált. A képek családi megrendelésre, a fronton levő férjeknek készültek. Ezt az is bizonyítja, hogy a kiállítás utazása során, a németországi Ulmban előkerült egy képeslap, amely Hernai egyik fotójából készült, és amelyet a Véménden élő család küldött a fronton harcoló férjnek. A levélre válasz is érkezett, a férj és családapa saját magáról küldött egy fényképet Szarajevóból. Mindkét kép másolata látható a kiállításon. Mivel a véméndieknek sem a felvételek helyszíne, sem pedig a fényképész nem volt idegen, a fényképeken szereplők feszélyezettség nélkül mutathatták meg magukat. Gyakran találkozunk mosolygó arcokkal, ami a kor műtermi képein szokatlan jelenségnek számított. Egyszerre érzékelhető a fényképek készítőjének otthonossága és idegensége: ismeri megrendelőit, talán együtt borozgatnak kint a szőlőben, mégis képes az idegen szemével rácsodálkozni kultúrájuk másságára, egyediségére. Hernai Béla közel száz évvel ezelőtt készített fotográfiái azért is különösen érdekesek és értékesek, mert egy közösség együttélésének utolsó napjaiban készültek. Mivel egy helyről, szinte egy időből, egyetlen alkotótól származnak, a falu történetének egy különösen „sűrű” pillanatát adják vissza. A magyar fotográfiai gyűjteményekben kevés ilyen koherens anyag van, amely egyetlen település lakóit egy fontos történelmi időszakban örökítette meg. [Ilyen például Bognóczky Géza tiszteletes és felesége naplója: „Hazatérés Bukovinából”, folkMAGazin, VIII. különszám – a szerk.] Sajnos, a fényképekről kevés adat maradt ránk. A képek címei feltehetőleg részben Hernai Bélától származnak, részben pedig a Vasvári Szvetozár által készített jegyzetek alapján születtek. Amikor utóbbi megtalálta az üvegnegatívokat, még éltek néhányan a fényképeken szereplő véméndiek vagy leszármazottaik közül. Bár az anyagot alaposabban megvizsgálva kiderül, hogy a személyek nevei nem mindig pontosak, egyes szereplőket a fényképész vagy a hagyaték rendszerezője összekevert, mégis, mivel egyéb adat nem állt rendelkezésre, az eredetiek közlése tűnt célszerűnek. A fotók készítésének pontos idejét sem tudjuk, csak az időszakot, amelyben születtek. [Folytatás a 27. oldalon.]

Képjegyzék – fotó: Hernai Béla 1. „Az utolsó cigányvajda családja Véménden (a pipás a vajda).” 2. „A véméndi juhász, Szávó bácsi leányának esküvője. A vőlegény Kásánin Miska, a menyasszony Jerkovity Divná, balról Szávó bácsi, a gájdás, mellette Kis Vaszó juhász.” 3. „Szerb menyecskék: Vukoszává Domilija, Sztánkovity Kátá, Bogoszánovity Milka (Veszelin huga), Sztánkovity Olga, Jerkovity Ruzsá, Drágoljovics Pávó, Krisztity Ánka, Radics Omerka.” 4. „Orosz hadifoglyok Véménden. Német polgároknak kiadva szolgálnak. (Összesen 40 fő, fele Trefort-pusztán dolgozott.)” 5. „A bozsoki szerb juhász, Jocó, katonaruhában feleségével. Balról leánya, Juliska és annak barátnője Láto.” 6. „Szerb legények fehér asztalnál: Ivánovics Nenád, Jerkovity Mláden, Nikola, Sztánkovity Sztokán, Jerkovits Renijá, Vucsenovity Vojin, Cvetko és Bosnyák Jovov (henteslegény Mukinál).” 7. „Katolikus harangok búcsúztatása 1916-ban.” 8. „Tizenketten a sorozáson, Jackl, Hoff, Ritzl, Báling, Mith és a többiek.”

22

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

Advertisement