Page 21

Somogyi Balázs és Tokay János. Feledhetetlenek azok az esti tábortüzek, a „népdalozások”! Azt hozták vissza nekem, amit odahaza, a nagyszüleim mellett éreztem. Anyám édesapjával és a rokonságával nagyon szoros kapcsolatban voltam, kiskoromban a nyarakat mindig velük töltöttem. Nagyapámnak és a testvérének is nagyon szép hangja volt, nagyon szerettek énekelni, mesélni. Ugyanezt a hangulatot éreztem az ITT-OTT Találkozón is. – A szemlélődés, a figyelem hogyan fordult át cselekvésbe? – 1975-ben, amikor a cserkésztáborból hazamenet vagy tízen, mind tizenhat-tizenhét éves fiatalok, megjelentünk az ITT-OTT Találkozón, a felnőttekben felvetődött, hogy szükség lenne a Magyar Baráti Közösségben egy választott ifjúsági tisztségviselőre, aki a fiatalokat összefogja. Először Erikát kérték fel. Azóta is él ez a tisztség, és milyen érdekes, hogy Csilla lányunkat az idén választották meg ifjúsági képviselőnek. Én pedig a Magyar Baráti Közösség chicagói képviselője vagyok. Erika 2006-ban elvállalta a Magyar Baráti Közösség gondnoki tisztét. Akkorra a lányunk már tizennyolc éves lett, így a feleségem teljes figyelmével és erejével végezhette ezt a komoly szervezőmunkát. Rengeteget, heti harmincöt-negyven órákat dolgoztunk az MBK fellendítésén és megerősítésén, sok technikai újítást vezettünk be. Többek között létrehoztuk az elektronikus levelező listát és az ITT-OTT honlapját, hogy ezekkel is hozzájáruljunk a kapcsolataink erősítéséhez. 2012-ben Kovalszki Péter vette át a gondnoki munkát, de a levelezést továbbra is Erika és én végezzük, így a munka egy kicsit megoszlik. Péternek is könnyebb, jut ideje olyan más, fontos ügyekre, mint a külső kapcsolatépítés, amiben nagyon jó munkát végez. – Ez a rengeteg közösségért végzett munka nem ment a családi életetek rovására? – Nagyon sok szomorú példa van előttünk. Azok a barátaink, akik ilyen sok időt szenteltek a közösségnek, végül a magánéletük széthullásával fizettek érte. Ezeket látva már nagyon fiatalon elhatároztuk, hogy vigyázunk a házasságunkra, a családi életünkre, és eddig sikerült is megőriznünk. – Néha úgy érzem magam közöttetek, mintha Chicagóban csak magyarok élnének. Tudom a beszélgetéseinkből, hogy édesanyádék, Erika szülei, a nővéredék, amióta csak itt vannak, mindig „magyarul éltek” itt Chicagóban. Ti is magyar gyermeket neveltetek, az életetek nagy részét a magyar közösség megmaradásának szenteltétek. Hogyan vagytok ti amerikaiak? – Mi itt érdekes, kettős kötődésben élünk. Magyarok vagyunk, őrizzük a magyarságunkat, de ugyanakkor fontosnak tarjuk, hogy szerves része legyünk az amerikai közösségnek is. Úgy akarunk itt élni, hogy a szomszédokkal barátok legyünk. A szomszédomnál ott van a lakáskulcsom, az övé itt van nálam, kölcsönösen vigyázunk egymás házára. Nekem nagyon fontos, hogy megismerjem azt a közeget, ahol élünk, hogy tudjam, mi történik a szűkebb és tágabb környezetemben. Chicagóban nincs meg, ami Magyarcsernyén, Cleveland-ben vagy New Yorkban, ahol egy tömbben éltek a magyarok. Itt nem a sógorod, a komád, a barátod a szomszédod, itt amerikaiak. A gyermeked amerikaiakkal jár egy iskolába, velük barátkozik. Neked is meg kell velük teremteni a barátságot. Ugyanakkor, nem tudom miért, ahogyan telik az idő, bennem egyre erősödik a szülőföldem utáni vágy. Én nem tudnék Magyarországon élni, számomra az is idegen ország lenne. A szülőfalum, Magyarcsernye él erősen az emlékeimben, de sajnos, amikor hazamegyünk, már nem találom azokat a gyerekkori emlékeket, és nem találom már azt a közösséget sem, amelyben a gyermekéveimben nevelkedtem. Kóka Rozália (folytatása következik)

Táncházas hangulat Szerda 2 • FA 281-2 • Fonó Budai Zeneház

A budapesti táncházasok egyik legkedveltebb szórakozóhelye a Fonó Budai Zeneház, amely immár tizenhét éve ad otthont a magyar népzenei, világzenei és jazz együtteseknek. A hosszú évek alatt a Fonó a táncházasok törzshelyévé vált, de itt zajlott a XX. század végének legnagyobb hangszeres népzenei gyűjtése, az Utolsó Óra program is. Évek óta a szerda a táncházas nap, és a Fonó éppen ezzel a névvel indította azt a lemezsorozatát, amely a szerdai táncházak hangulatát, és az ott tanult táncokhoz igényesen eljátszott, hosszú tánczenei folyamatokat hivatott bemutatni. A sorozat tavaly kiadott első darabján két mezőségi falu, Magyarszovát és Ördöngösfüzes népzenéje csendült fel, az idén tavasszal megjelent második lemezen pedig két marosszéki település, Vajdaszentivány és Mezőkölpény tánczenéje hallható. Akárcsak az első lemez, ez is élő táncházi felvétel, amelyen kiváló népzenészek alkalmi formációja muzsikál, egy folyamatba ágyazva az adott község legismertebb táncházas „slágereit”. A lemezek szerkesztője Árendás Péter. * A két falu földrajzilag a Mezőség legkeletibb, már székelyek lakta részén fekszik. A lemez első felén vajdaszentiványi táncrend hallható. Ez, a néptáncosok és népzenészek körében egyik legismertebb falu a Marostól csupán néhány kilométerre, Szászrégen közelében található. Hangszeres zenéje, amelyben a vonós hangszereket cimbalom és harmonika is kiegészíti, elsősorban a helyi prímás, Horváth Elek és bandája játéka alapján vált közismertté. A lemezen is hallható táncok: verbunk, sebes forduló, lassú, korcsos, cigánycsárdás és batuka. Ezt követi egy eredeti felvétel, a mezőgalambodi cimbalmos, Bogányi András játéka, majd a mezőkölpényi táncrend. Mivel Mezőkölpényt Vajdaszentiványtól légvonalban alig húsz kilométer választja el, természetesen az előzőhöz hasonló táncokat és dallamokat találunk itt is. Hagyományos táncait, dalait a falu máig őrzi, és az itteni prímástól, Szabó Viktortól sok dallamot rögzítettek a népzenegyűjtők. Mezőkölpényben a magyar táncok sorrendje: verbunk, csárdás, korcsos, végül cigánycsárdás, a lemezen is ezek hallhatók. A régi stílusú csárdás és korcsos dallamok előtt egy lassabb népdal is felcsendül, amit a helyiek asztali nótának neveznek, hiszen erre nem táncoltak, csak énekelték. A lemezen Gombai Tamás, Vavrinecz András és Vizeli Balázs hegedülnek, brácsán Árendás Péter, cimbalmon Szabó Dániel, nagybőgőn Molnár Péter és Doór Róbert játszanak. Az énekesek: Nyitrai Marianna, Fábián Éva, Havay Viktória, Soós Réka, valamint Jánó Tibor „Tüske”, Major Levente és Szász József. (Árendás Péter)

21

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

Advertisement