{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 17

„Vess figurát...!” Néprajzi vándorvetélkedő – Mezőtelegd, 2013. április 13.

S

zerencsés, jó sorsom ezúttal a partiumi kis faluba, Mezőtelegdre vezetett. A szerencse mellé persze kellett a falu református lelkipásztorának, a bujkába öltözött Szoboszlai-Gáspár Istvánnak a felkérése is, aki a vándorvetélkedő főszervezőjeként invitált a zsűri tagjai közé, ezáltal (is) biztosítva „a versengés értékelésének kiemelkedően magas szakmai színvonalát”. No, ennek a fele se tréfa – gondoltam –, ráadásul a verseny témája és a versenyfeladatok érdekesek voltak számomra is: Kalotaszeg és Mátyás István „Mundruc”. S hogy mitől vándorvetélkedő ez az esemény? Hát attól, hogy tavaly Szegeden, idén a Bihar megyei Mezőtelegden rendezték meg, jövőre pedig a Temes megyei Végváron gyűlik majd össze a versengő gyermeksereg. A vetélkedő célja megismertetni a résztvevő fiatalokkal Kalotaszeget mint néprajzi tájegységet, legjelentősebb népzenei és néptáncos adatközlőit, néprajzi örökségét. A verseny előtt minden csoport sorshúzással egy-egy kalotaszegi település, vala-

mint egy-egy adatközlő bemutatását kapta feladatul, amelyet maximum három, illetve két percben, szabadon választott módon oldhattak meg a résztvevők, akik tizenkettő-tizenöt év közötti diákok voltak, hat fős csoportokban. A bemutatandó települések a következők voltak: Györgyfalva, Méra, Körösfő, Szucság, Türe, Magyarvista, Kalotaszentkirály, Bánffyhunyad, Bogártelke, Inaktelke, az énekes, zenész és táncos adatközlők pedig: Berki Ferenc „Árus” (Méra), Fekete János „Poncsa” (Bogártelke), Kalló Ferenc „Malmi” (Inaktelke), Tötszegi András „Cucus” (Méra), Varga Ferenc „Csipás” (Bánffyhunyad), Jaskó István „Pitti” (Györgyfalva), Fodor Sándor „Neti” (Méra), Mátyás István „Mundruc” (Magyarvista), Gergely Ferenc „Gyurka” (Inaktelke), Péntek Jánosné Szabó Ilona (Körösfő). A verseny szervezői egyébként – szokatlan megoldásként – arra is kérték „a csoportok fenntartó közösségeit, szervezeteit, hogy saját csoportjuk számára gondoskodjanak dí-

jazásról, amivel kifejezik és érzékeltetik a vetélkedőben résztvevő gyerekekkel, hogy közösségük értékeli és kifejezetten fontosnak tartja azt a munkát, amit ők a hagyományőrzés és hagyományápolás terén végeznek”. A hazai földön talán szokatlannak tűnő megoldás nem rossz pedagógia módszer szűkösebb időkben (s az idők mikor nem „szűkösebbek” a folklór ezernyi csodájával foglalkozók számára?!). A helyi és szegedi tánccsoportokból verbuválódott csapatok tudhatták, hogy nem a díjak nagysága lesz itt a meghatározó, hanem a felajánlók kedvessége, ötletessége, és a fenntartó, támogató szervezetek is magukénak érezhették a vetélkedőt, amelynek sikeréhez ilyenformán ők is hozzájárulhattak. Így volt ezzel a háromfős zsűri is: Deák Gyula Levente (az alsó kép jobb szélén), a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke, Kelemen László (középen), a Hagyományok Háza főigazgatója és jómagam (balra), a Martin György Néptáncszövetség alelnökeként. A látottak és hallottak nagyon meggyőzőek voltak. A táncos gyerekek számára kimondottan hasznos és érdekes, verbális kifejezőkészségüket is fejlesztő feladatok jól szolgálták a megfogalmazott célokat. A települések és az adatközlők bemutatása az elkészített filmekkel, prezentációkkal vagy interaktív dramatikus játékokkal komoly felkészülést igényelt, kiváló táncos, mesélő, verselő és színjátszó képességekkel megáldott, tehetséges gyerekekre hívta fel a zsűri, a többi versenyző és az iskola tornatermében helyet foglaló közönség figyelmét. A verseny sikeres és érdemes lebonyolításához hozzájárult a versenyszervező Szoboszlai-Gáspár István református tiszteletes és házigazda mindenre kiterjedő figyelme és kedvessége, valamint Kovács Zsombor temesvári lelkipásztor felkészült és határozott „műsorvezetése”. Az eredményhirdetés utáni boldogsághoz tartozott volna még az esti gálaműsor megtekintése a nagyváradi Szigligeti Színházban, erre azonban zsűritársaim elfoglaltsága, s a rajtam lassan-lassan elhatalmasodó heveny bölcsességfog-fájás miatt már nem kerülhetett sor. A gálaműsor a tíz éves Bihari Néptáncoktatási Rendszer jubileumát ünnepelte, amely a Szeged Táncegyüttes szakmai és művészeti vezetésével működik a mai napig a szórványban élő magyarság számos településén. Az alábbi sorokkal mondok köszönetet Gombos Andrásnak és kollégáinak áldozatos munkájukért, s a mezőtelegdi református egyházközségnek a verseny és a gálaműsor megszervezésért. „Szépen megköszönöm ezen tisztességet, Nyerjenek általa áldást, békességet!”

Demarcsek György

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

Advertisement