{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 12

Gondolatok Szarvasének közben A Magyar Állami Népi Együttes (élén Mihályi Gáborral) kitartóan igyekszik értékes nemzeti hagyományainkat korszerűen feltálalni – egy olyan korban, amikor szinte minden ez ellen szól. Társadalmi tömegigény leginkább „magyarosch” gagyira van, a tiszta forráshoz ragaszkodó nézőknek, valamint a professzionális és amatőr művelőknek jelentős része bután konzervatív (a vélt vagy valós hagyományok védelmében legszívesebben folklórrendőrséget működtetne), a nemzeti értékeket preferáló kultúrkormányzat pedig éhbéren tartja a szakmát, elveszi a hivatásos néptáncművészek nyugdíját (amelynek folyósítását még a „sötét komcsik” találták ki, és a „nemzetidegen libsik” sem szüntették be), nem ad helyette járadékot sem, amelyet legalább a balettosok egy része megkap, egyszóval: a nemzeti összefogás kormánya mintha előre megfontolt szándékkal irtani akarná nemzeti értékeinket.

I

rtani, fűnyíróval tarolni persze sokkal könnyebb, mint szerteágazó kulturális örökségből kiválogatni az őrzésre, továbbfejlesztésre méltó értéket, és úgy feltálalni azt, hogy a túlkínálattal sújtott, egyre sekélyesedő ízlésű fogyasztó kedvet kapjon az ízlelgetésére. Ha kicsit belegondolunk, könnyen elképzelhetjük, mennyire kétségbeejtően nehéz lehet népzenéből és néptáncból korszerű színházi előadást kreálni támpont nélküli, tulajdonképpen folyamatosan ellenséges környezetben, minimum két tűz között. Tanulmányok nem születnek, társadalmi vita nem robban ki a kérdésről, a közönség visszajelzései inkább rajongói körök véd- és dacszövetségeiről árulkodnak, mintsem színvonalas kultúra iránti igényről. A bedugult ortodoxia minden változtatási kísérletnek ellenáll, pedig azt sem tudja megfogalmazni, hogy korban és régióban mihez képest eredeti az eredeti, a kortárs művészetek szabadságára áhítozó alkotók és előadók pedig elhagyják a néptáncot, ha a műfajon belül bezárulnak az újítás lehetőségei. Mit kell hát tennie annak, aki a

Szarvasének (Magyar Állami Népi Együttes) • Művészetek Palotája, 2013. április 28. • Zeneszerző: Kelemen László • Koreográfusok: Orza Câlin, Fitos Dezső, Furik Rita, Kocsis Enikő, Mihályi Gábor • Jelmeztervező: Furik Rita • Fényés látványtervező: Kovács Gerzson Péter • Dramaturg: Prezsmer Boglárka • Rendező-koreográfus, művészeti vezető: Mihályi Gábor

12

néptáncban át akarja menteni a múlt értékeit, amit egyébként minden más művészet is – festészet-szobrászat, építészet, irodalom, zene, színház és a tánc valamennyi stílusa – folyamatosan megtesz? Üresek lennének a színházak, ha a mai rendezők száz-százötven évvel ezelőtti előadásokat rekonstruálnának korhűen, vagy rég nem létező társadalmi-közösségi szokásokat játszanának el, másrészről viszont Csehov, Ibsen és elődeik nem tűnnek el a színpadokról. A világszínházban (és más művészetekben is) hagyo-

mány és újítás kölcsönhatása mentén kitaposott ösvények segítik az alkotók útkeresését, de a néptánc megőrzésére nemzetközi példa nincs, mert nincs másik olyan régiója a világnak, ahol a miénkhez hasonló mértékben, módon, mennyiségben és hasonló precizitásra törekvéssel őriznék eleink száz-kétszáz évvel korábbi táncait. Mit kell tenni ezzel a kultúrkinccsel, hogyan kell megőrizni azt? A Szarvasének (is) erre keres választ. A Szarvasénekben az első pillanattól kezdve az tetszik, hogy bár az előadás szokatlan, néha kifejezetten ismeretlen színpadi világként hat, mégis valamiféle otthonosság árad belőle, legalábbis nekem kicsit sem tűnik idegennek. Lehet, hogy a befogadás első szintjén a nemzeti tradíciónak ez lenne a sine qua non-ja, hogy tudniillik újszerű-korszerű tálalása is ismerős közegben tartja a befogadót? A hagyományőrző mexikói indián tánc (láttam olyat Mexikóvárosban, semmi köze nem volt a mi fogalmaink szerinti autentikához) egzotikuma révén ébren tartja ugyan a figyelmemet, de hogyan tegye meg ezt a magyar folklór, ami Kárpát-medencében élő magyarnak bármi lehet, csak egzotikus nem. A mexikói előadáson a nézőtéren nemigen láttam mexikóit, külföldit viszont annál többet, akik ragyogó

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

folkMAGazin 2013/3  

A TARTALOMBÓL: Berán István: Húsz és száz; Dénes Ida: Bujdosók és útkeresők; Grozdits Károly: Magyar? Székely! – Rovás? Írás!; Százötven éve...

Advertisement