Page 8

Hommage à Lajtha László A

z elmúlt évben ünnepelte a világ Lajtha László születésének 120. évfordulóját, az idei pedig a gyász éve. Ötven évvel ezelőtt, 1963. február 13-án a Lajtha-csoport utolsó munkanapját töltötte Bucsu községben. Az ekkor gyűjtött anyag egy halottas ének: „Az igaz hitben megmaradjunk, Noha ez földön szükség nyomorognunk, Sok gyalázatot érette szenvednünk, Azután meghalnunk!”

Mintha minden előre jelezte volna a közeljövőt, a tragédiát. Lajtha gyűjtőtársaival, Erdélyi Zsuzsannával és Tóth Margittal együtt hazautazott. Február 16-án halálának tragikus hírét tette közzé a sajtó és a rádió. „Megdöbbentő módon lett így ez a régi hitvalló ének, az utolsó Lajtha lejegyzés halottvirrasztója, egy ember életútjának drámai jelképe, halálának előrejelzése, és hite meghatározta magatartási modellje, spirituális rendelkezése.” – írja Erdélyi Zsuzsanna 1988-as megemlékezésében. Elhunytának évfordulóján nekünk, Vas megyeieknek különösképpen illik egy pillanatra megállnunk és fejet hajtanunk, bár korábban sem feledkeztünk meg róla. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ aranykorában, kis hazánk nem éppen Lajthát kedvelő korszakában, sokak ellenkezése ellenére országos népzenei emlékversennyel és emléküléssel tisztelegtünk Lajtha László emléke előtt 1988. október 22-23-án, halálának 25. évfordulóján. Ez a népzenei verseny hívta fel először hangsúlyozottan a figyelmet az ünnepelt 1962-ben megjelent Dunántúli táncok és dallamok című művére, a benne felsorakoztatott hatalmas anyagra, amely az akkor már erejük teljében lévő, de elsősorban az erdélyi Mezőség felé figyelő táncházi zenekarok körében még nem örvendett nagy népszerűségnek. Inkább Széki gyűjtés, Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés, illetve Kőrispataki gyűjtés című kötetei voltak ismertek. A Dunántúli táncok és dallamok második kötetére pedig ezután is még több mint fél évszázadot kellett várni. De ki is volt Lajtha László? Zeneszerző, zongoraművész, karmester, egyházzenész, népzene- és tánckutató, a Francia Művésze-

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Térítésmentesen igénybe vehető stúdióidő elnyerésére A Hagyományok Háza pályázatot ír ki hivatásos és műkedvelő népzenei együttesek, hangszeres és énekes szólisták, illetve énekegyüttesek részére. A felhívás célja, hogy a népzenei (revival) mozgalom előadóinak színvonalas produkciói önálló CD-lemezen megjelenhessenek. A pályázatokat elbíráló szakmai zsűri döntése alapján minden évben három nyertes pályázó kaphat lehetőséget arra, hogy zenei anyagát az intézmény hangstúdiójában, maximum 50 órában hanghordozóra rögzítse. Pályázni a magyar nyelvterületről származó, hagyományhű előadásmódú és hangszerelésű magyar, illetve nemzetiségi népzenével lehet. A hagyományőrző előadók, továbbá a népies műzenét játszó zenekarok és a hivatásos zeneszerzők tevékenysége pályázatunk körén kívül esik, így felvételeiket nem áll módunkban fogadni. További felvilágosítás: Mohácsy Albert +36/1-225-6086, mohacsy.albert@hagyomanyokhaza.hu A pályázat benyújtásának határideje: 2013. április 26.

8

ti Akadémia tagja és immortel-e (halhatatlana), a magyar Zeneakadémia tanára, „borító alá tett” ember, a totális politika ketrecébe zárt magyar, a leláncolt „aigle solitaire” (magányos sas), megtűrt Kossuth-díjas, a szabad, örök ellenzéki, a nehéz ember? Most nem adhatunk számot életének teljességéről, ez mások feladata volna Szombathely zenei életében. Csak a népzenekutatót idézzük meg, hiszen az e területen végzett munkája is hatalmas tudással gazdagította a megye kulturális életét. Nagy fájdalma volt, hogy a háború után megszűnt az erdélyi gyűjtések folytatásának lehetősége. A perifériák hagyományőrzéséről vallott elmélete alapján azonban látott esélyt arra, hogy a nyelvterület más részein próbálkozva, hasonló archaikus anyagot talál. Ezért fordult Nyugat-Magyarország felé. Nagyon jó ösztönnel érzett rá arra, hogy a Vas megye nyugati felének hangszeres zenei hagyományát érdemes gyűjteni. A nyugat-európai zenei kultúrához inkább kapcsolódó hangszeres zenét talált itt, amely rangban és izgalmasságában a kárpáti zenekultúrához kapcsolódó erdélyi hangszeres zenével összemérhető és azzal egyenértékű tradíció. Az első vasi gyűjtés 1953. szeptember 26-án zajlott Körmend, Szentgotthárd térségében. A Sopronban élő körmendi származású Tendl Pál mellett felfedezte Vas megye más kiváló zenészeit, Csejtei Jánost, a nagyapát, Csejtei Istvánt, a megye leghíresebb, legtekintélyesebb muzsikusát, a vépi Kányási Jenő prímást és Peka Horváth József gércei cimbalmost is megismertette a világgal. Lajtha László hívta fel a figyelmet arra is, hogy Körmend hajdanán nagyon fontos cigányzenész-központ volt. Ez látta el fél Ausztriát és a Dunántúl jelentős részét zenészekkel. A Körmendről származó soproni Tendl Pál is a körmendi hagyományt őrizte meg. A felgyűjtött anyag óriási és felbecsülhetetlen értékű. XVI-XVII. századi dallamok soroz-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

Advertisement