Page 4

A többi résztvevő a megbeszéltek szerint a műsor után átöltözött és indult a buszhoz. (Ő általában, ha rövid program volt, ünnepi ruháját nem cserélte át „civilre”, hanem abban utazott haza is.) Egyéb dolgaim végeztével, szokás szerint mentem a buszhoz, megköszönni a részvételt és jó utat kívánni, amikor kiderült, hogy egyedül Pitti bácsi hiányzik a buszról. Rohantam vissza, körbefutottam az aréna folyosóit, tudtam, hogy a biztonságiak már mindenkit kitereltek a küzdőtérről és a színpadot is bontani kezdték. Persze, sehol sem találtam, pedig még a Folk-kocsmában is kerestem, hátha mégis megtörtént az áldomás. De már azt is kiürítették. Berohantam a stábirodába és zihálva elmeséltem a történteket. Beindultak a telefonok és a belső kommunikációs csatornák, de sehonnan nem jött híre, hogy megtalálták volna. Az irodában azt mondta valaki, mi van, ha még ott van a színpad mellett. Rohanás a küzdőtérre... Érdekes látvány fogadott: Pitti bácsi a szerelőmunkások és vasidomok gyűrűjében állt gyönyörű viseletében, azon a helyen, ahol mondtam, onnan el nem mozdulva. Tiszteletben tartva a kérésemet, bízva a szavamban. Csak én feledkeztem el róla a nagy sürgés-forgás közepette. Mint utólag elmondta, magyarázta a biztonsági őröknek, hogy neki itt valakit meg kell várnia és nem mozdulhat innen. Nem is bírtak vele. Ez a történet jutott eszembe akkor is, amikor ravatala mellett álltam az utolsó földi útjára őt elkísérni készülőkkel. A lelkész feladata, hogy megemlékező beszédében a halott életében végzett cselekedeteit méltassa. Ismertük munkásságát, de mégis jó volt hallani az emlékező szavakat, hogy a földművelés mellett a kőműves és szabó mesterséget is kitanulta, búcsúztató versek írójaként is tevékenykedett. Emellett néprajzi

fotó: Szalai György

tárgyakból álló gyűjteményéből szobamúzeumot rendezett be, amelyhez saját tárlatvezetéssel bárkinek szívesen rendelkezésére állt. Annyit vállalt egy személyben, ami több ember idejét is kitöltötte volna. Méltán viselte az 1998-ban átvett „A Népművészet Mestere” címet, amely nemcsak kiváló táncos előadói képességeinek, de egész személyiségének volt elismerése. Pitti bácsi 1983-ban, györgyfalvi háza udvarán találkozott utoljára Martin Györgygyel, aki nála készítette utolsó táncfilmje felvételét. Nemcsak mint házigazda, de mint gyűjtést előkészítő, szervező is önzetlenül, minden segítséget megadva tevékenykedett. A következő „találkozásuk” már 2004ben történt, amikor Martin György síremlékénél saját versét mondta el a jeles néptánckutató emlékére, amit most az ő sírjánál is elmondhattak volna. * Valahányan, akik máma sírod körül állunk, Hosszú álmodra mindnyájan nyugalmat kívánunk.

Azt, hogy máma valahányan itt a temetőbe’, Virágokat szórunk elhunyt portestedre, Csak ennyiket tehetünk, többet érdemelnél, A jussodat majd megkapod, fenn a jó Istennél. Oly sokat küszködtél, sokat fáradoztál, Sok verejtéket törültél, oly sokat áldoztál. De a tettek, s az eredmény mikért fáradoztál, Őrzi egész Európa, s mind amerre jártál. Sírod körül állunk, könnyeket törölünk, Özvegyen maradt hitvesed itt van most mellettünk. A te munkád nyoma nincsen pusztulóba’, Igyekszik, hogy tetteidet tegye színpadokra. Táncmesterek, tánctanítók, szereplők, vendégek, Fiúk, lányok, ifjak, vének sokat igyekeznek. Eredményes munkád nyoma nincsen feledőbe’, Viszi a nép és küszködik és van eredménye. Elmegyünk mellőled, gazdag az emléked, Megőrizzük, amíg élünk, hiszen megérdemled, Egy hangon, egy szóba’ neked azt kívánva, Sír-álmod aludd csendbe’ ott a másvilágba’. *

Kiváló embert vesztettünk el, akivel mindig ott lehetett folytatni a beszélgetést, ahol az előző találkozáskor abbahagytuk. Nagy a hiány, amit a magafajta utolsó mesterek maguk után hagynak. A legényesversenyen, ahol az ő tánca volt a kiírt feladat, így búcsúzott a táncosoktól: „Az Istennek az áldása kísérje és hordozza őket és úgy szorgoskodjanak vagy úgy igyekezzenek, hogy még másokat is, s még másokat is, s még másokat is igyekezzenek abba, hogy tanítsanak vagy mutogassák, és ne restőjenek! Mindenekbe’ gazdag eredményeket, a tapsokból sok-sok jusson mindenkinek mindenfelülrűl! Szeretnék még velük találkozni, ha jó Isten megsegít, találkozunk. Szerencsét, békét, örömöt az életbe! Úgy legyen! Jó az a jó Isten, és megadja. Úgy lesz.”. Busai Norbert

4

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...