__MAIN_TEXT__

Page 32

Pesovár Ernő emlékezete

Március 2-án volt öt éve, hogy hosszú betegség után elhunyt Pesovár Ernő. A viharos XX. század jelentős részét élte végig, megtapasztalt benne világháborút, a totális rendszerek minden változatát, a forradalmat, az azt követő megaláztatást, a munkahely elvesztését, s végül egy kevéske szabadságot. Szerencsésnek tartotta magát, mert néptánccal foglakozhatott tudományos és művészeti értelemben egyaránt, élvezve a tudományos kutatás és a művészeti alkotómunka, a szellem szabadságát. Öt évvel ezelőtt egy rendkívül gazdag élet ért véget.

P

esovár Ernő személye és munkássága szerves része volt az ország tudományos és kulturális életének. Az 1960-as évek elején Martin Györggyel közösen kidolgozták a magyar néptáncok tudományos elemzésének komplex rendszerét. Erre alapozva végezte a magyar és európai táncfolklór földrajzi-történeti összehasonlító vizsgálatát, az ugrósok szerkezeti elemzését, a magyar páros táncok tipológiájának kialakítását. A magyar és a nemzetközi néptánc élet emblematikus egyénisége volt. Fontos szerepet játszott a XX. századi hagyományőrző mozgalmak eszmei, ideológiai hátterének kimunkálásában úgy is, mint a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Élete sok szállal kapcsolódott Vas megyéhez. 1959-től húsz éven át a kőszegi Jurisics Együttes koreográfusaként, majd az utód Ungaresca Táncegyüttes művészeti vezetőjeként dolgozott. Mestere, Molnár István nyomdokain haladva célja mindvégig a néptáncból modern témákat is megfogalmazó formanyelv kialakítása volt. Alkotómunkája során elsősorban a folklorizmus, a hagyomány és korszerűség viszonya foglalkoztatta. Iskolateremtő egyéniség volt. Szombathelyen a kollektív alkotómunka szellemi műhelyét teremtette meg fogékony táncosok alkotóközösségével, a megyén túlra is kisugárzó hatással. Ebben a műhelyben a tudomány és a művészet mindig eggyé szervesült. Koreográfusi munkájától, együttesétől 1979-ben Búcsúzás Kemenesaljától című koreográfiájával köszönt el, de Vas megyétől és Szombathelytől ezt követően sem szakadt el. Öt könyvéből három ebben a megyében jelent meg. Tanítványairól és a fiatal magyar koreográfus generációról minden alkalommal optimistán nyilatkozott. „Meg vagyok elégedve a

MŰVÉSZETEK PALOTÁJA – FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2013. április 10. szerda, 18. csütörtök, 10.30 és 15.00 Vuk (gyerek) – Inversedance – Fodor Zoltán Társulata április 16. kedd, 19.00 A fából faragott királyfi / A csodálatos mandarin ExperiDance – Román Sándor Tánctársulata április 20. szombat, 21. vasárnap, 19.00 SEM MIM / PARABELO – Grupo Corpo (BR) április 23. kedd, 19.00 MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ Zero Gravity – South Bohemian Ballet (CZ) Közreműködik a Magyar Balett Színház április 24. szerda, 19.00 Orfeusz és Euridiké – Bozsik Yvette Társulat április 28. vasárnap, 19.00 BEMUTATÓ Szarvasének – Magyar Állami Népi Együttes április 29. hétfő, 19.00 Gálaest a Tánc Világnapja tiszteletére a Magyar Táncművészek Szövetsége rendezésében www.nemzetitancszinhaz.hu

32

fiatalokkal. Meg vagyok elégedve azzal, hogy benne vannak abban az áramlatban, amely a század végén, az ezredvégen a lényeg; hogy a folklór önmagában is színpadképes, hogy ma már nem a folklórból kell csak meríteni, hanem maga a folklór is (pódiumra vitt zeneként, színpadra vitt táncként) olyan átütő erejű, olyan élményt adó, mint más művészeti ágak.” Európai léptékű tánctörténeti, táncfolklorisztikai szemléletével állandó tanulásra ösztönzött. Az elmélyült, képzett, a tánc szellemi kontextusát ismerő, művelt táncosokért emelt szót. Gyakorta hangoztatta: „... akár a színpadi néptáncmozgalomban, akár a táncházmozgalomban résztvevők számához képest keveslem azokat az emberfőket, akik tudatosan is elmélyülnek a táncban szellemtörténeti mélységeivel együtt és az anyagot is ismernék széles horizonton. Ezt a fajta igényességet hiányolom, néha mondhatni, hogy nyoma sincs, hanem csak ösztönszerűen ellötyögnek.”. Teljes munkássága arra szolgáltatott példát, hogyan válik a tánc-, a zene- és a művészettörténet a maga tanulságaival esztétikai normák meghatározójává, szemléletmóddá és gyakorlati követelménnyé. Öt éve már, hogy Pesovár Ernő eltávozott. Magával vitte örök szerelme a Dunántúl, Pannónia emlékét, ahova mindig vissza-viszszatért. „Dunántúltól egyáltalán nem tudok elbúcsúzni, hisz életem minden fordulópontja Pannóniához köt. Herenden születtem, Veszprémben a piaristákhoz jártam gimnáziumba, Somogy volt az első nagy gyűjtési élményem, Szombathelyen pedig húsz év, ahol ezt az alkotómunkát kipróbálhattam...” Könyveivel, írásaival és táncaival, tanítványai, követői munkásságával, másoknak önzetlenül adott tanácsaival jelet hagyott maga után. A mi és az utánunk következők dolga e jelek megértése, megőrzése és átörökítése a jelet hagyó Pesovár Ernő emlékével együtt. Amikor valakitől végső búcsút veszünk, automatikusan, minden gondolkodás nélkül mormoljuk: emléke örökké élni fog. Pedig ez az „örökké” tőlünk és az utánunk jövőktől függ. Mert az emléket „örökkévalóvá” a generációk emlékezete teszi, de csak akkor, ha az utánunk jövők is akarják ezt az emlékezetet, megőrzést és továbbadást. Akarják-e? Bízzunk benne, hogy igen. Most álljunk meg egy percre és emlékezzünk meg Pesovár Ernőről! Antal László

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

Advertisement