{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 18

ELHIVATOTTAK A VÉGEKEN – Kóka Rozália rovata

„Én mindig másokért dolgoztam...” – II. Jókai Mária tanítónő, Aha, Zsitva völgye, Szlovákia – Miután Budai János rád ruházta a lédeci asszonykórus vezetését, hogyan kezdtél dolgozni az együttessel, hogyan alakítottad ki a repertoárt? – Lédecen nagyon jó hangú, összeszokott asszonycsapat volt már, mielőtt én oda kerültem volna. Az asszonyok együtt jártak iskolába, kiskoruktól együtt énekeltek a templomban. Amikor nagylányok lettek, a mulatságokba is együtt jártak. Mindig büszkén emlegették, hogy volt a faluban egy Pethó nevű tanítójuk, aki már kisiskolás korukban rendszeresen énekeltette őket, egyszer szerepeltek a pozsonyi rádióban is. Amikor én belecseppentem ebbe a társaságba, először csak hallgattam, sok mindent megtanultam tőlük, aztán szép lassan elfogadtak vezetőjüknek. Nagy segítség volt számomra, hogy Ág Tibor felhívta a figyelmemet Kodály 1906-os zoboralji, többek között lédeci gyűjtéseire. Ezután én is keresni kezdtem azokat a dalokat. Akkor még többen éltek Kodály egykori adatközlői közül, de sok mindenre már csak töredékesen emlékeztek. Például töredékekben maradtak fenn a „Csillagom, révészem...” vagy „Az ifjúság mint sólyom

madár...” kezdetű csodálatos dalok is. Ezeket kiegészítettem a régi gyűjtések alapján, megtanítottam az asszonyoknak. Énekelték, de valamiért nem érezték igazán a magukénak, nem vált vérükké. Azóta se hallom, hogy énekelnék. A „Hojeda, hojeda...”, az a gyönyörű párosító ének, amit szőlőkötözéskor szoktak énekelni viszont újra kedves lett nekik. Igaz, még akkor is szokásban volt, amikor odakerültem hozzájuk, de már csak az első és az utolsó versszakot kapcsolták össze. Kiegészítettük és újra teljes szöveggel énekelték, nagyon megszerették, egyenesen sláger lett. – Az asszonykóruson kívül állandóan voltak népes gyermekcsoportjaid is. Sokszor találkoztam velük különböző alkalmakkor. Ők is lédeciek voltak? – Nem. Miután Gímesre kerültem tanítani, hallottam a gímesi gyerekektől, hogy voltak villőzni. Nem tudtam, hogy mi az, elmondattam velük. Akkor jöttem rá, hogy a villőzés olyan, mint a mi falunkban a zöldágolás volt. Ez a villőzés egy szép, virágvasárnapi, tavaszváró, vonulós leányszokás. A kislányok szépen felöltöztek, kezükben szalagokkal feldíszített fűzfaágakkal végigmentek a falun,

Gímesi Alapiskola diákjai zsérei, lédeci, gímesi és jobbra ketten lédeci menyecske viseletben

18

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

Advertisement