{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 10

EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT? Jézus és a fák Mikor Krisztus urunkat hajszolták a gonoszok, egy nagy nyárfa alá menekült, s azt mondta: – Én fám, nyárfám, borulj rám! – Én nem borulhatok rád, mert miattad engem az emberek meghajlítanának, talán még ki is vágnának! Krisztus megbüntette, és azóta reszket a nyárfa levele a sudaránál. Ezután a cserfához menekült Krisztus, de hiába kérte, ez sem borult rá, azért Krisztus haragjában azt mondta neki: – A mennykő üssön meg! Azért a mostani világban a cserefát üti meg leggyakrabban a mennykő. Azután a nyírfa alá ment Krisztus, az ráborult, azóta konyul le a nyírfa ága. Mikor pedig Jézust elfogták, ide-oda hajszolták tüskéken-bokrokon át, de ezek nem szaggatták meg Krisztus testét; csak egy bántotta, egy nagyon tüskés bokor. Ez letépte a ruháját is, azért lett Krisztus anyaszült meztelen. Ezt aztán Krisztus meg is átkozta, és mai napig is istenátkozta tüske a neve. * Mikor Krisztust az ellenségei üldözőbe vették, felmászott egy nyárfára, s ott húzódott meg. De az üldözők rátaláltak, lehúzták a nyárfáról, megkínozták. – No, te nyárfa – szólott Krisztus – megátkozlak, hogy télben, nyárban mindig dideregj! Az átok meg is fogta a nyárfát, s azóta mindig reszket, s olyan szomorúan zúg, hogy nem lehet alatta megmaradni. Másszor fenyőfára mászott fel Krisztus; ezen nem találta meg az ellenség. Mikor leszállott róla, megáldotta. – No, te fenyőfa! Télben, nyárban zöld légy, s mindig keresztesen nőj! Ezért zöld mindig a fenyőfa, ezért nőnek az ágai keresztesen. * Mikor Krisztus urunkat megfogták, megkötözték, fűzfavesszővel verték, mert az volt a legszúrósabb, tele volt tüskékkel. A fűzfa megsajnálta Krisztus urunkat, a tüskéit mind elhullajtotta, az ágait lehajtotta, többé nem nyújtotta az ég felé, mert nagyon megszomorodott. Azóta nincs a fűzfának tüskéje s azért, hajolnak le az ágai.

Jézus és a madarak Mikor Krisztus urunk kínszenvedése előtt bujdosott, a fák alatt keresték az üldözői; az ott röpködő cinegemadár azt mondogatta: csincserere, csincserere! – vagyis, hogy nincs ott, ahol keresik. Akkor egy katona a dárdájával, úgy megdobta, hogy tizenkét darabra szakadt. Krisztus futtában felkapkodta a madárrészeket, s fölhajigálta egy növendék fára, azok a darabkák ott mind életre keltek. Azért olyan kicsi madár a cinege, pedig addig olyan nagy volt, mint egy tyúk. Akármilyen kicsi is, a mai napig is tizenkét fiókát költ. A kakukkmadár meg, mikor Krisztust hajszolták, azt mondogatta: kukucs, kukucs! – Hogy ott van Krisztus, valamelyik fa alatt. Akkor azt mondta neki Krisztus: – Na, te többet sohasem szólhatsz! De Szent Péter, aki Krisztussal volt, közbevágott és kérte őt, engedje meg, hogy az ő neve napjáig szólhasson. Krisztus ezt megengedte, de a kakukk Péter nap után már nem szólhat, de nem is költhet.

10

K ÓKA R OZÁLIA

GYERMEKROVATA

A búbos banka csúfolta Krisztust, mikor az emberek ütötték. Azt mondta: hupp, hupp! Azért annak csúnyasággal kell táplálkoznia. A varjú károgott, mikor Krisztust ütötték, hogy kár ütögetni őt. Azért a mai napig is úgy károg. A gilicemadár éltette Krisztust, így: prú, prú! Azóta van ilyen szava. A vadgalamb meg azt mondta, mikor már Krisztust megfogták: nyúzzuk, nyúzzuk! Azért úgy szól máig is.

Miből lett a júdáspénz? Jézus tanítványai között volt Júdás is, aki harminc ezüstforintért a főpapok kezére adta a mesterét. Azért, amikor meglátta Jézust megostorozva, töviskoronával a fején, nagyon megrendült. Szaladt viszsza a főpapokhoz, s vitte a harminc ezüstforintot, hogy visszaadja, de a főpapok nem fogadták vissza. A pénz mintha égette volna Júdás kezét, fogta s széjjelszórta a gecemáni kertben. Kétségbeesésében keresett egy fát és felakasztotta magát. Ott nőtt ki először egy virág, ami érdekes, pénz alakú termést hozott. Ezek az ezüstös, kerek termések, olyanok mintha eldobott ezüstpénzek volnának. El is nevezték júdáspénznek, a nép ma is úgy ismeri, hogy júdáspénz.

Miből lett a gyöngyvirág? Mikor Jézust eltemették, az áldott Szűzanya keservesen járt fel-alá, fájdalmasan siratta a Szent Fiát. Ahol a könnyei lehullottak a földre, mindenütt gyöngyvirágok nőttek.

Mióta hordanak a méhek mézet? Mikor Krisztust felfeszítették a keresztfára, nagyon szomjas volt, és akkor a katonák egy keserű epével átitatott rongyot nyomtak a szájához. A méhek megkönyörültek rajta és vittek neki vizet. Ezért Jézus megáldotta őket: – Áldottak legyetek, ezután ne vizet, hanem mézet hordjatok! Azóta hordanak mézet a méhek.

A piros tojás Amikor az Úrjézus halála volt a földön, meghalt, eltemették, de harmadnapra feltámadt. Az emberek vitték mindenfelé a nagy hírt, hogy: – Feltámadt a Mester! Egy kislány is híresztelte a faluban, hogy feltámadt az Úrjézus. A kötényében tojás volt. Akkor azt mondta neki az egyik ember: – Nem hiszem el, hogy Jézus föltámadt, csak akkor, ha a kötényedben pirossá változik a tojás. A tojás abban a minutumban pirossá változott a kislány kötényében. Azóta festenek az emberek Jézus feltámadásának emlékére piros tojást.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

Advertisement