a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 20

Egy zoboralji asszony boldog élete Brath Margit, „A Népművészet Mestere”, Geszte, Szlovákia Brath Margitot 1980-ban ismertem meg a Zselizi Fesztiválon. A híres „Párta” című zoboralji lakodalmasban, miközben a színpadon egyszerre öt különböző faluból való menyasszonyt öltöztettek, ő énekelte a menyasszony-búcsúztatót. Emlékszem, szívig ható, gyönyörű énekét párás szemekkel hallgattam. Miután a nagylemezük megjelent, meg is tanultam: „Zörög a kocsi, csattog az ostor, talán értem jönnek...”. Régen nem találkoztunk, örömmel fogadott takaros otthonában, ahol egyedül él ugyan, mióta szeretett férjét elvesztette, de három fia, lánya, unokái szeretettel sürögnek körülötte. Boldog. – Itt születtem Gesztén, 1933. február 27én, itt voltam lány, itt mentem férjhez. Nem volt jó világ, amikor még leányocska voltam, háború volt. Háború után is nagyon nehéz volt az élet. Nekem mégis jó volt a fiatalságom, a szüleim jó emberek, víg emberek voltak, szerettek énekelni. Mi, kislányok is mindig énekeltünk. Nem volt rádió, nem volt televízió, nem nagyon foglalkoztunk a világpolitikával. A falusi népnek télen is megvolt a munkája. Összegyűltek, beszélgettek, mindenki jól érezte magát. Egyik szegény volt, a másik gazdagabb, de ez se volt baj. Nálunk nagyon gazdagok nem voltak. – Mikor fedezték fel a környezetében, hogy szépen tud énekelni? – Az iskolában nem fedezett fel senki. Csak rövid ideig volt nálunk magyar iskola, akkor voltak műsorok, énekeltettek is, de azután szlovák iskola lett és az a gyerekeket nagyon tönkretette. A szlovák tanítónő nem tudott velünk mit kezdeni. Mi nem tudtunk szlovákul, ő nem tudott magyarul. Nem födözte föl bennem senki a tehetséget. Most eszembe gyütt, hogy még csak első osztályos voltam, amikor egyszer a templomban éneköltünk valamit. Nekem nagyon-nagyon tetszett. Hazagyüttem, elővettem a könyvet, kimentem a kertbe és hangosan éneköltem. A szomszéd bácsi elcsudálkozott. Nem hitte el, hogy én azt már el tudom olvasni, ami a könyvben van. Rám szólt: „Mutasd! Az van odaírva?”. Ilyen szegény kis faluban, mint a mienk, nem nagyon mentek tanulni az emberek, akármilyen okosak voltak. Esetleg papnak mentek. A szlovák tanítónő csak megszeretett, mert előbb-utóbb megtanultam szlovákul. Nagyon szerette volna, hogy tanuljak tovább, de a szüleim nem akartak szlovák iskolába adni. Anyám azt akarta, hogy legyek apáca, apám azt mondta, hogy inkább maradjak itthon parasztnak. Hát, parasztnak maradtam. Így aztán csak nyolc osztályt végeztem. – Kitől tanulta azt a sok szép világi éneket? – Mindenkitől. Szüleimtől, a lányoktól, a nípektől a lagzikban. Nagyon hamar megtanultam, sokszor egyszer meghallottam és már tudtam is. Ugye, a népdalok egyszerűek. A lagzisakot a lagzikban tanultam meg.

20

– Mennyi dalt tud körülbelül? – Összeírtam múltkorjában. Vagy háromszázat tudok, de abban van már mindenféle, ilyen újabb fajta népdal és nagyon régi is. Én jobban szeretem azokat a nagyon régieket. Anyósomtól tanultam az egyik legkedvesebbet: „Estéli csillagok, szépen ragyogjatok...”. (Margitka rázendít a gyönyörű dalra, meglepetéssel veszem tudomásul, hogy a hangja ma is éppen olyan erős, tiszta, csengő, mint harminc éve volt, amikor először hallottam.)

– Ki fedezte fel? – Ág Tibor volt az első. Először, az ötvenes években a CSEMADOK szervezett seregszemléket. Nyitrán első lettem, aztán Pozsonyban második. Ott Fülöp Móni néni lett az első. Azután kezdődtek a „Tavaszi szél...” népdalversenyek. Én azokon mindig első lettem, a csoportom is mindig első díjat kapott. Később Magyarországra is kezdtünk járni. Mentünk a Kecskeméti Népzenei Találkozókra, a „Vass Lajos Népzenei

Braht Margit és férje, Brath László. Geszte, 1961. Archív felvétel.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/1  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Burjánzó kalocsai; Dömötör Tekla: Két varázsló a Dráva mentén; Mesék Mátyás királyról; Fehér Anna Magda: Int...

folkMAGazin 2013/1  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Burjánzó kalocsai; Dömötör Tekla: Két varázsló a Dráva mentén; Mesék Mátyás királyról; Fehér Anna Magda: Int...

Advertisement