{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 16

„Az egész táncszakmát segíteni szeretnénk” Fehér Anna Magda interjúja Ertl Péterrel A Nemzeti Táncszínház immár nem csak nevében, hanem művészeti besorolásában is megkapja a nemzeti jelzőt. Január 1-től Ertl Péter vezeti az intézményt. Célja az egész táncszakma támogatása, de nem gondolja, hogy a lehetőségek odaítélése, az előadások szervezése és bemutatása egyetlen befogadószínház funkciója lenne. – Török Jolántól veszed át a Nemzeti Táncszínház vezetését. Milyen út, szakmai állomások vezettek eddig a pozícióig? – 1987-ben a Táncművészeti Főiskolán, az akkori Állami Balettintézetben végeztem néptánc szakon. De nem csak a tiszta néptánc színpadi előadása, hanem a néptánc feldolgozása, a táncszínházi produkciók iránt is érdeklődtem. A Novák Ferenc vezette Honvéd Együttes több alkalommal együtt dolgozott a Győri Balettel is, így a Honvéd Művészegyütteshez szerződtem, ahol csodálatos húsz éves profi táncosi pályát éltem meg. Mint profi táncos a táncművészet több műfajában volt szerencsém kipróbálni magam. Az együttesben töltött második évtized volt a legizgalmasabb számomra, mikor eljutottunk Európa nagy befogadószínházaiba, például a párizsi Théâtre de la Ville-be vagy a Carré Színházba, Amszterdamba, világhírű intézményekbe és fesztiválokra, amelyek megbecsültek minket. Ezeken a külföldi utakon, már nagyon sok szervező munkát végeztem, a tánckari asszisztensi és koreográfusi munka mellett. Nagyon rövid a táncosi pálya, szerencsésebbeknek adatik meg csak a huszonöt év, tudtam, hogy tovább kell lépni, ez a gondolat vitt a kilencvenes években a Táncművészeti Főiskola mesterképzésére, ahol klasszikus balett és néptánc mester diplomát szereztem. Később, a kétezres évek elején, a Pécsi Tudományegyetemen jártam művelődésszervező felnőttképzési szakra. Egy szerencsés helyzet kapcsán a Nemzeti Táncszínház munkatársa lettem három diplomával a zsebemben. Itt 2006-ban indult a pályám egy újabb szakasza. Először a művészeti menedzsmentben dolgoztam, később igazgatóhelyettesként. Amikor Török Jolán igazgatónő bejelentette, hogy 2012 decembere után nem pályázik a pozícióra, akkor döntöttem el, hogy én viszont indulok érte. Készítettem koreográfiákat, de nem az alkotói munka volt a legfontosabb profilom, előadó, szervező és nem utolsósorban pedagógus voltam, vagyok, habár nagyon kevés időm jut rá, de most is tanítok, mert hiszek benne, és nagyon szeretem. – A Nemzeti Táncszínház egy befogadószínház, mégpedig olyan, amelynek az előadásait részint a Művészetek Palotájában tartják. Úgy nyilatkoztál, hogy az itt megforduló tár-

16

sulatok munkáját nem csak befogadni, hanem több oldalról támogatni is szeretnéd. Mi lesz, változik-e a színház funkciója, szerepe a vezetésed alatt? – A Nemzeti Táncszínház feladata, hogy a magyarországi professzionális tánctársulatoknak fellépési lehetőséget biztosítson, menedzselje az előadásokat. A Nemzeti Táncszínház rezidensként jelen van a Müpa életében, és ott egy évben száz napon keresztül ugyanezt a munkát végzi. Mi azért működünk, hogy az együtteseknek meglegyen a lehetőségük arra, hogy fellépjenek, hogy a magyar közönség ismerjen egy biztos helyet, ahol minőségi produkciókkal találkozhat, a táncművészet minden stílusban. – A Nemzeti Táncszínház a fellépési lehetőségen és a repertoárjátszás lehetőségén túl, a koprodukció kialakításától a próbahelyek biztosításáig, a reklámig az alkotói folyamat minden fázisát segíteni kívánja? Gondolok itt elsősorban a hatos kategóriába sorolt, nehéz helyzetbe került társulatok felkarolására. – Kétféle produkciótípus van, az egyik, amelyben mint létrehozó együttműködünk, ezt közös produkciónak tekintjük és vannak darabok, amelyeket pedig befogadunk. Negyven társulatnak éves szinten közel négyszáz előadása ebből a két típusból áll össze. Azonban függetlenül attól, hogy melyik típusba tartozik, a színpadainkon megjelenik, és így dolgozunk azon, hogy a darabok vidéken is, és amennyiben erre lehetőség van, külföldön is megjelenhessenek. Az a legfontosabb feladatunk, hogy ennek a negyven társulatnak a legtöbb előadását a legtöbb nézőhöz eljuttassuk. Az, hogy a produkció létrehozását tudjuk-e, kell-e támogatnunk, az sokat változott az utóbbi években. A változó szabályozások más körülményeket teremtettek a szakmában, a 2008-ban életbe lépő előadó-művészeti törvény, amely jövőre módosul, az NKA átalakulása a megszokott rendszerünkből kimozdított. Eddig az együttesek pályáztak az NKA-hoz, mi adtunk hozzá befogadó nyilatkozatot, tehát előre letárgyaltuk a darabot, és annak a bemutatását, az NKA, a társulat és a Nemzeti Táncszínház közösen támogatta. E hármas finanszírozás volt az anyagi bázisa a darabnak. Amennyiben a társulatnak volt próbahelye, akkor ebben nem kellett segíteni, de ha nem volt, akkor a

kapacitásainkhoz képest – sajnos nincs igazán sok próbatermünk – segítettünk. Nem csak a próbateremmel, hanem a kapcsolatteremtésben is, esetleg díszlet- és jelmeztervező választásban. Ez a rendszer megváltozóban van. Amennyiben nem lesz a magyar táncművészetnek forrása arra, hogy létrehozzon előadásokat, akkor mondanom sem kell, komoly veszélyben vagyunk. – Ha nincs elég pénz, akkor a befogadószínházakat kell támogatni, akik segítik a produkciók létrejöttét, vagy az egyes társulatoknak kell bizonyos összegeket adni, hogy ők aztán megteremthessék az együttműködést a befogadóhelyekkel? – Az ideális állapot az lenne, hogy az együttesek is megkapják a működési és produkciólétrehozási támogatásukat. Külön kell választani a működési és a produkciós támogatást, az előző a próbaterem bérlés, az előadók bére, járulékos költségek, az utóbbi a művészi produktum létrehozása, színpadkép, zeneszerzés, jogok megvásárlása. De ekkora fedezet valószínűleg nem lesz, már most sincs, ezért szükségesnek tartom, hogy

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/1  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Burjánzó kalocsai; Dömötör Tekla: Két varázsló a Dráva mentén; Mesék Mátyás királyról; Fehér Anna Magda: Int...

folkMAGazin 2013/1  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Burjánzó kalocsai; Dömötör Tekla: Két varázsló a Dráva mentén; Mesék Mátyás királyról; Fehér Anna Magda: Int...

Advertisement