{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 22

Bivalyok között Mérában

É

n magam véletlenül kerültem a bivalyok közé. Egy juhbemérés reggelén ki akartam menni a mezőre, megkeresni a pakulárokat, amikor váratlanul a reggeli bivalykihajtásban találtam magam. Ez még az az időszak volt, amikor naponta kihajtják őket a legelőre s este vissza. Csak mentem a csordával, hallgattam a jórészt érthetetlen hajtószavakat, a kolompok kakofonikus hangját, figyeltem az embereket, akik beeresztették a csordába állataikat, figyeltem az arckifejezéseket, szavakat és csak mentem együtt az össze-vissza hullámzó állattengerrel. Hűvös áprilisi reggel volt, a falu végén egy-két álmos szemű, fázósan összehúzódó, pirospozsgás fiatal fiú terelte az állatokat szóval vagy bottal a mező felé. Bár az én szememben nagy volt a különbség a fiúk és a bivalyok mérete között, mégsem félt egyikük sem a hatalmas állatoktól, látszott, hogy megszokták őket. Ahogyan a mezőn szétszóródtak az állatok, az emberi és állati hangok egyszerre végigsiklottak a deres fű fölött és megtelt a tér mindenfelé halk, de célirányos zajjal és az alacsonyan álló nap megvilágította a párát, amit az élőlények kieresztettek magukból. Valahogyan nagy-nagy nyugalom érződött, mintha a világ rendje helyreállt volna, ahogyan szétnéztem. Hát így kezdődött... Dr. Kós Károly „A bivaly a kalotaszegi parasztgazdaságban” című tanulmányában [Eszköz, munka, néphagyomány. Dolgozatok a munka néprajza köréből. Kriterion, Bukarest, 1980, 197–277. oldal] így ír: „A bivaly (Bubalus) a tulokfélék egyik vizet és meleget kedvelő nemzetsége. Vadon élő fajai ma csak Dél-Ázsiában és Afrika sivatagi övezetétől délre ismeretesek. Az emberhez szoktatott, Indiában élő arni bivaly gyakran 3 m hosszúságot is elérő, átlag 1,4 - 1,6 m marmagasságú, hordószerű törzsű, zömök termetű, 400-800 kg súlyú állat. A szelíd bivaly elsőrendű haszna a teje és az ereje, de húsát és bőrét is hasznosítják. A fejőstehén évente 1000-2000 liter nagy zsír- és kazeintartalmú tejet ad. Zömök és izmos, termetéből következik roppant igaereje és egyúttal lassúsága is.”. Kalotaszegen a bivalyok megjelenéséről a XVII. század elejéről vannak a legkorábbi adatok a Gyalu környéki fejedelmi birtokokról. „A század utolsó évtizedeitől kezdve aztán a fejedelmi kezdeményezés a főnemesség, a Telekiek, Bánffyak, Aporok, Lázárok, Kornisok s más előkelő családok körében valóságos divattá lesz: a kastélyok és udvarházak gazdaságaiban a nagyszámú fehérmarha (ökör, tehén) mellett mindenfelé kevés bivalyt is találunk. A szerzőről: Füleki László 1958-ban Gyöngyösön született, 1982 óta jár Erdélybe, ahol főleg néprajzi, szociografikus témájú képeket készít. Emellett önálló kiállításain, amelyek weblapján megtekinthetők, természet- és táncfotók is helyet kaptak. A National Geographic Hungary és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum pályázatain díjazták fotóit. A „Bivalyok között Mérában” című kiállítás teljes anyagát a legutóbbi Táncháztalálkozón láthatták az érdeklődők. Legújabban a Fonó Budai Zeneházban állítják ki, 2013. január 19-ig. Weblap: www.fulekilaszlo.hu; blogoldal: fulekilaszlo.blogspot.hu

22

Pillantások – fotó: Füleki László A bivalyok jelentős részben fejőstehenek voltak; ez a tejivás, tejeskávézás és tejfölözés szokásának az erdélyi urak között már ekkori elterjedésével állhat összefüggésben. A korai megjelenés azonban mellékes jelentőségű volt, mert számbelileg a szarvasmarhához képest elhanyagolható volt a számuk 1848-ig és csak a jobbágyság megszűnése után, a paraszti gazdálkodás átalakulásával változik meg ez a helyzet. Az 1860-70-es években először a kolozsvári földészek, majd a bánffyhunyadi nagygazdák vásárolnak bivalyt. A régi, nehézkes, két pár fehér ökör vonóerejét igénylő faekét egyre szélesebb körben felváltó vasfejű eke lehetővé teszi, hogy egyetlen pár olcsó ökörbivalyt vagy tejet is adó bivalytehenet beszerezve szegényebb parasztok is saját jószághoz jussanak.” Mérában a XIX. század végétől jelentek meg a parasztgazdaságban (1890-ben 8 db-ot számláltak), az első világháború utáni ínséges időkben nagyon hamar elterjedtek, 1922-ben már 500, 1940ben 1200 db-ot számláltak, az ötvenes évek elején a számuk elérte az 1500 db-ot. A későbbi adminisztratív szabályozás hatására a 60as évek elejére 220 db-ra csökkent a létszám, az utóbbi három évben (2009-2011 között) a faluban két csordában kb. 140-150 bivalyt tartottak. Az idézett Dr. Kós Károly tanulmányban a két háború közötti időszakról leírt, majd a hatvanas években megfigyelt életforma azó­ ta a használt eszközökben sokat változott, de a munkamenet, az elvégzendő tevékenységek lényegében ugyanazok maradtak: állatok beszerzése, tartása, eladása; takarmány vetése, gondozása, betakarítása, raktározása illetve beszerzése; közös csordába adás megszervezése; fejés, tejfeldolgozás, értékesítés. A bivalyok tartásával kapcsolatos, száz évet meghaladó tapasztalat itt még sok ember fejében, emlékezetében megvan és még mindig sok családot találni, ahol a bevételek között döntő vagy meghatározó tétel a bivalytej feldolgozásából származó jövedelem. Először 2009-ben, majd azóta minden évben több alkalommal napokat töltöttem a csobánokkal, bivalyosgazdákkal, ismerkedve a munkafolyamattal, az életmóddal. Az itt közzétett fotókon ennek az életformának egy kis szeletéből, a közös csorda mindennapi életéből láthatók részletek. Füleki László

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/6  

A TARTALOMBÓL: Hála József: Látogatóban a Kassák Klubban; Szász Lőrinc: A „modern” Csányi Mátyás; Csizek Gabriella: Molnár Zoltán: Fényerdők...

folkMAGazin 2012/6  

A TARTALOMBÓL: Hála József: Látogatóban a Kassák Klubban; Szász Lőrinc: A „modern” Csányi Mátyás; Csizek Gabriella: Molnár Zoltán: Fényerdők...

Advertisement