{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 17

Ezüstmezőn a Pipacsok Huszonöt éves a Pipacsok Néptáncegyüttes

tott szerzői nehezednek rá az esendő hagyományra, hogy szándékuk szerint újraalkossák, valójában azonban az esetek többségében beárnyékolják azt. Pedig az igazi bátorság ma nem ehhez kell, hanem ahhoz, amit e CD megalkotói elhatároztak és létrehoztak. Kevesen, kevés eszközzel, elkötelezettséget, tisztaságot, muzikalitást, figyelmet, mértéktartást tesznek elénk tehetséggel, szerénységgel, szeretettel. Az énekhangok páratlan eredetisége, a dudák, samicák lüktető, búgó atavizmusa, a közismert dallamok friss interpretációja, soha nem hallottak izgalmas felrakásai bizonyítják mindezt. Amit pedig e kiadvány létrehozói – alkotói és előadói – ezen túlmenően is bizonyítanak, az az, hogy a tudós szívós buzgalma, a művész felkészültsége külön-külön kevés lett volna e bátor tett sikeréhez. Ehhez e kettő egységére, egybeolvadására volt szükség. Mohács is méltán büszke lehet nemzedékekre visszanyúlóan hagyománytisztelő közösségeire, hogy itt sok minden megőrződött abból, ami másutt feledésbe merült, hogy rendre ideszülettek vagy ide találtak gyűjtők, lokálpatrióták, kutatók, akiknek hagyatékából ezúttal is meríteni lehetett. És bizonyára a Gondviselőt is köszönet illeti, például Brand Ede mohácsi pedagógus kéziratos kottalejegyzéseinek fennmaradásáért. A legnagyobb köszönet a Mišina Orkestarnak (Végh Andor, Tomislav Livaja-Tomo, Dervár Ferenc-Kume, Szabó Zoltán-Zolija) dukál, mert „Oj, gajdašu...” címet viselő CD-jük szórakoztatva gazdagít mindannyiunkat. Hallhatunk itt sokac és szerb dallamokat, tündértáncot is „láthatunk”, belekeveredhetünk tollfosztóba, disznóvágásba, lakodalomba, ünnepelhetjük a karácsonyt. Busónak beöltözve a nagy maszkabálban elűzhetjük a telet dudákkal, gajdékkal, hegedűvel, a budriói cserépsíppal, a dél-baranyai pásztorok karabicájával, dvojnicéjéval, svilarkájával, samicájával. Ha jól tesszük a dolgunkat, talán a tündérek is visszatérnek... Ez a remény szülte e páratlan kiadványt. Eredics Gábor

fotó: Farkas Antal A múlt évszázad nyolcvanas éveiben nagy szerencsének számított, ha egy műszaki értelmiségi nem a Kárpátokon túlra, hanem az otthonához közelebbi helyre került. László Csabát 1985-ben Székelykeresztúrra helyezték, ahol mérnök-gyakornokként az üzemi munka mellett géptant, technológiát, anyagismeretet tanított a helyi gimnáziumban. Egyébként ez gyakori volt akkortájt: a némi pedagógiai felkészítésben is részesült mérnökök közül sokan átváltottak a tanügyre, ha igény volt munkájukra. Hamarosan kiderült, hogy a műszaki érdeklődés mellett sokkal komolyabb szenvedélye is van a tanár úrnak. Gyermekkorától kezdve táncolt, ismerte a barcasági archaikus táncrendet, majd a brassói középiskolai és egyetemi évek alatt mindvégig tevékeny résztvevője és szervezője volt a diákklubokban létrejövő – hol tiltott, hol agyonszabályozott – táncházmozgalomnak. 1987-ben létrehozta a Pipacsok nevű csoportot, amely azóta is kiválóan működik. A lehetőségek 1990 után számukra is megnyíltak, szervezeti, egyesületi formát lehetett adni a kezdeményezésnek, s elkezdődhetett a műkedvelés szintjét messze meghaladó, kitartó és minőségi munka, amely a mai napig tart és messze túlterjedt Székelykeresztúr városának határán. 2012. november 3-án, szombaton este tartották Székelykeresztúron azt a rendezvényt, amelyen a Pipacsok fennállásának huszonötéves évfordulóját ünnepelték. Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, barátokat, s azoknak is üzent – főleg a zentai Csalóka zenekar tagjai-

nak távolmaradását fájlalva –, akik váratlan nehézségek miatt nem tudtak eljönni. Egyébként nagyon sokan ott voltak a régi Pipacs-tagok közül Magyarországról, Angliából, Németországból. Az évek során mintegy száznyolcvan táncos fordult meg az együttesben. A Pipacsok a gyűjtőmunka, a lemezkiadás, a felsősófalvi tánctáborok és a keresztúri néptánctalálkozók mellett felvállalta az utánpótlás-nevelést is, hiszen az Udvarhely Táncműhely, a Háromszék Együttes és a Maros Művészegyüttes több aktív táncosa is itt kezdte pályafutását. A gálaműsor egyben rövid történeti összefoglaló volt. Részletek villantak fel az évek során bemutatott önálló előadásokból, a mezőségi, szilágysági, szatmári táncokból. A saját gyűjtésű „alapanyagból” koreografált mozgáselemek olyan kavalkádját mutatták be vendégeikkel közösen, amely hozzájárulásuk, negyedszázados munkájuk nélkül ma nem létezne. A Pipacsok Néptáncegyüttes vezetője, amikor a tánc szünetében mikrofonhoz jutott, külön köszönetet mondott az egykori és mostani tagoknak, feleségének, a rendezvények örökös háziasszonyának, és az állandó segítőknek, Mátéfi Csabának és Zitának, a felsősófalvi Szász Tibornak és feleségének, valamint Lőrincz Hortenzia koreográfusnak, aki a mai napig ápolja gyökereit, és a székely népnek, amely ránk bízta ezt a sok kincset. Ezüstmezőre léptek a Pipacsok – mondta Kincses tiszteletes –, adja Isten, hogy még legalább huszonöt esztendeig ropják úgy, nyíljanak, virágozzanak, ahogyan eddig! Úgy legyen! Simó Márton (szekelyhon.ro)

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/6  

A TARTALOMBÓL: Hála József: Látogatóban a Kassák Klubban; Szász Lőrinc: A „modern” Csányi Mátyás; Csizek Gabriella: Molnár Zoltán: Fényerdők...

folkMAGazin 2012/6  

A TARTALOMBÓL: Hála József: Látogatóban a Kassák Klubban; Szász Lőrinc: A „modern” Csányi Mátyás; Csizek Gabriella: Molnár Zoltán: Fényerdők...

Advertisement