Page 7

Emlékezés S

zívesen engedtem a rábeszélésnek, ági rokonai közt közel-távolban nem volt Az alábbi írás, amelyből részleteket közamikor megkértek, hogy írjak Martin egyetlen magyar sem. Másutt volt a kérlünk, az Életfa című lapban, azaz a TéGyörgyről. Hiszen rég, 1951 óta ismerdés nyitja. Disszertációját az USA egyik ka-újság negyedik, Martin Györgyre emtem őt, még néprajz szakos egyetemistávoli zugában kialakult különös tánchalékező számában jelent meg, 1985-ben. A ta korából. Tündöklő pályafutása szinte gyományról készítette. Nos, az egyetem szerző – Széll Jenő politikus, műfordító, a szemem előtt zajlott, és még oly friss könyvtárának táncfolklór-szakkatalógua korai elvesztésén érzett fájdalom. [...] sát tanulmányozva jött rá, hogy (az ő szapublicista – idén lenne száz esztendős. Korai találkozásainkat felidézve, első, vait idézem) korunk legjelentősebb népvele kapcsolatos maradandó emlékem Molnár Istvánnak, a kor ki- tánckutatójának, Martin Györgynek a művei csak elenyészően kis emelkedő néptánckutatójának és koreográfusának egy nyilvános részben hozzáférhetők angol vagy más idegen nyelven. Aki tehát előadásához kötődik: az egyik klasszikus magyar férfitáncot, a ka- ma néptánctudománnyal komolyan akar foglalkozni, annak meg lotaszegi legényest elemezte. Sorra bemutatta a tánc egyes elemeit, kell tanulnia magyarul. [...] és megvilágította a módot, ahogyan minden férfi táncos bizonyos Az amerikai fiatalasszony szavai egyben arra is rávilágítanak, szigorú rend korlátai között szabadon variálhatja őket. Előadását hogy mit vesztett a nemzetközi szaktudomány, a világ Martin táncegyüttesének két tagja illusztrálta: egyikük volt Martin György. György korai halálával. Mi, magyarok ennél is többet vesztettünk. Biztos, hogy nem ez volt az első találkozásom vele, de hogy még ma Akik személyesen is jól ismerték, akik a barátai voltak, az egész is szinte magam előtt látom őt világos gyapjúharisnyájában, amint táncmozgalom, amikor már világszerte elismert tudós volt, akkor is kollégájával, Vásárhelyi Lászlóval járja a pódiumon a legényest, an- csak úgy szólították, mint diákkorában: ő volt mindannyiunk Tinnak bizonyára oka van. Nyilván megéreztem, milyen nagy jelentő- kája. Nemcsak a beceneve, a külső megjelenése sem változott. Ötsége volt számára a Molnár Istvánnal való találkozásnak. Nemcsak a venévesen is inkább egyetemistának, semmint professzornak néznéptánc szeretetét tanulta meg tőle (ha ezt egyáltalán tanulnia kel- hette volna az avatatlan, a törékeny alkatú, szerény fiatalembert. lett), hanem annak hajszálgyökerekig nyúló alapos megismerését, Olyan halk szavú volt, hogy négyszemközti beszélgetésben is csak elemzését is. Nagy jelentősége volt a fiatal Martin György indulá- megfeszített figyelemmel lehetett őt követni. Érzékeny, befelé forsában annak is, hogy még egyetemista korában az akkori Népmű- duló alkata ellenére kérlelhetetlenül szigorú tudott lenni, elsősorvészeti Intézet szerződéses munkatársaként Muharay Elemér keze ban önmagával, de másokkal szemben is, ha az ügy úgy kívánta. alatt dolgozhatott. A már-már legendává vált „Elemér bácsi”-tól ta- Hogy ma Magyarországon fogalommá vált a táncház, [...] ez – anélnulhatta meg, hogy a népdallal, tánccal, mindenfajta népművészet- kül, hogy bárki másnak az érdemeit csökkenteném – elsősorban tel foglalkozó tudós munkájának csak egyik fele a gyűjtés és rend- és legfőképpen Martin György élete munkájának gyümölcse. De, szerezés. Másik fele abban áll, hogy a gyűjtött értékeket ismét élet- hogy ez a kettős tevékenység, a gyűjtés és életre keltés milyen emre keltse, visszajuttassa a nemzeti művelődés vérkeringésébe. berfeletti munkát igényel, azt csak mi tudjuk, akik láttuk Martin Ne higgyük azonban, hogy Martin Györgyöt egész életében ké- Györgyöt ez önként vállalt feladat súlya alatt idő előtt összeroppanzen fogva vezette a szerencse. Meg kellett élnie olyan időt is, mikor ni. Nem tudunk szabadulni a lelkiismeret-furdalástól, hogy mindig a nép művészetének tudományos kutatása eleve vétkes nacionaliz- csak elvártunk tőle, és olyan ritkán segítettük, támogattuk. Bárcsak musnak számított. Martinnak ezekben az években sokszor egy so- intő példává válhatnék az ő sorsa, hogy jobban tudjuk megbecsülni vány szelet vajas kenyér volt az ebédje, és nem képletesen lyukasra az igazi értékeinket. koptatott nadrágban, létminimum alatti „tisztelet”-díjért, vagy épHallhatunk olyan vélekedést is, hogy ez a „táncház dolog” is csak penséggel semmiért tartott ki őrhelyén, csak azért, hogy megment- afféle magyar szalmaláng, amire külföldön nincs példa, ezért náse a szemétbe dobástól az ő és munkatársai szorgos munkájának lunk sem lehet jövője. Való igaz, hogy külföldön kevés ehhez foggyümölcsét, a tudományos néptáncgyűjtés akkor már felbecsülhe- hatót találunk, s azok is inkább zártkörű, elszigetelt jelenségek. de tetlen értékű filmarchívumát. Ennek a végtelenül önzetlen férfinak, én azt vallom, hogy éppen azért kell óvnunk, mint a szemünk féaki egész életében aszkétai önfeláldozással csak a magyar kultúra, nyét, mert a mi specialitásunk. [...] Van talán rajtunk kívül más, az egész nemzet ügyét szolgálta, meg kellett élnie azt a megszégye- akár kis, akár nagy országban ahhoz hasonló, hogy egy ország egész nítést is, hogy munkahelyétől való végleges távozásakor a kapuban népdalkincsét több évtizedes munkával felgyűjtsék és rendszerezmegmotozták. zék, majd húszegynéhány vaskos kötetben kinyomtassák? Van máAz 1965-ös év volt a fordulat az életében: fölvették a Tudomá- sutt példa arra, hogy egy országban, egy időben két olyan lángész nyos Akadémia Népzenekutató Csoportjába, Kodály Zoltán irá- teremjen, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán? Akik világra szólót nyítása és védőszárnyai alá. [...] Talán eleget mond [...], ha Vargyas alkottak mint zeneszerzők és mint népzenetudósok, és (ez már nem Lajost idézzük, aki Martin kandidátusi dolgozatának vitája végén világra szóló, „csak” szűkebb hazai érdemük) népük tanítói lettek. így sóhajtott fel: Bárha ezt Bartók megérhette volna! Az ő tudományos és kultúrateremtő munkásságuk egyenes folytaÁm, ha bármikor Martin György jelentőségéről esik szó, nekem tása, továbbépítése az, amit Martin György korán félbeszakadt életmindig egy történet jut az eszembe, amelynek szakmai súlya, ha ta- műve jelent számunkra. lán nem is ér fel a kiváló népzenetudós, Kodály-tanítvány Vargyas Mikor eltemettük, néhányan megkérdezték: Most mi lesz? Ugye Lajos megállapításával, nekem mégis sokat mond. nagy baj van? Nem tagadhattam: Igen, nagy baj van. Hogy mi lesz? Mintegy tizenkét éve történt, hogy akkori kollégáim egy ameri- Ki tudhatja. Válaszolni csak arra lehet, hogy mi legyen. Úgy kell tokai diáklányról beszéltek, aki jól tud magyarul, és valahol az Alföl- vább tenni a dolgunkat, mintha Tinka itt volna közöttünk. Mintdön népi táncokat gyűjt. [...] Némi idegen akcentussal ugyan, de ha az ő felszínességet, blöfföt, készületlenséget, hiú önmutogatást, majdnem hibátlanul beszélt magyarul. Meg is kérdeztem tőle, me- üres hatásvadászást, tudatlanságot nem tűrő szigorú tekintete kísérlyik szülője vagy nagyszülője volt magyar kivándorló – másképp el- né minden lépésünket. képzelni sem tudtam volna. És ekkor jött a meglepetés. Felmenő Széll Jenő

7

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

folkMAGazin 2012/5  

A TARTALOMBÓL: Beszprémy Kata: Volt egyszer egy TÉKA-újság; Nagy Zoltán: Jubileumok jönnek, mennek; Széll Jenő: Emlékezés Martin Györgyre; Á...

Advertisement